Nagyjából három éve, amikor egy bemutatkozólevélben mutattam ki tisztességes szándékomat, hogy lennék én a Rockstation munkatársa, emlékszem azzal zártam soraimat, hogy jelenleg Áron Andris.a legnagyobb patent a magyar metál turkálós dzsekién. Ezt valahogy fontosnak tartottam végszóként odavasalni a miheztartás végett, ha már zeneszakkör témakörben kokettálunk. Mert már akkor is az a párhuzam élt bennem vele kapcsolatban, mint mikor volt egy haverunk az utcában, aki így rajzolgatott. Ha felmentem hozzá, lehet épp elkaptam egy skiccet az asztalon, ami fasza volt. Viszont azt nem vágtam le, hogy ez a gyerek minden nap rajzol. Mikor később mondta, hogy ő tetoválni fog, még akkor is csak húztam a vállam, gondoltam egy lakótelepen mindenki álmodozik. Aztán amikor két évvel később a csóka már Marlon Brando portrékat pergetett menő helyeken egy tele naptárral, esett csak le nekem, hogy ember is képes olyan dinamikusan fejlődni, mint mondjuk Tokió.