Újra a 2007-2015 között megszokott felállásban nyomatja a Wormrot. A szingapúri grindcore zenekarba az énekes, Arif a 2022-es kiválása, a dobos, Fitri pedig a 2015-ös véglegesnek tűnő távozása után köszönt vissza. Az ígéretek szerint jövőre jön valami új zaj is tőlük, reméljük így is lesz!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Február 14-én Budapesten lépett majd fel a grindcore legenda Napalm Death.  A szerelmesek világnapjára jobb eseményt keresve sem lehetett találni, főleg, hogy olyan kedves kis zenekarok húzták a talpalávalót még, mint a Primitive Man, a Wormrot vagy a Piece. A koncerten Máté Évi barátunk képviselte a RockStation fotós tagozatát, az ő képeiből válogattunk.

Ma kezdődik meg a Napalm Death turnéja, melynek keretében február 14-én Budapesten lépnek majd fel a grindcore legendák. A szerelmesek világnapjára jobb eseményt keresve sem lehetne találni, főleg, hogy olyan kedves kis zenekarok húzzák majd a talpalávalót még, mint a hosszú idő után újra Európában kalandozó Biermächt, a Primitive Man, vagy éppen a Wormrot. A táncest további részletei ITT figyelnek, a jegyeket (ha nem lenne még meg) ITT tudtátok megvenni.

Egyértelmű mik azok a metal nagyhatalmak, ahonnét minden ember kapásból fel tud sorolni pár zenekart: USA, Nagy-Britannia, Németország, skandináv államok. Viszont sok olyan állam van, ami valamiért nincs annyira a metalosok szeme előtt. Az őket a térképre felrakó zenekarokról szól ez, az ebben a sorozatban második videó.

A Wormrottal és a Primitive Mannel kézenfogva fogja legyalulni a budapesti arcokat a Napalm Death. Barney Greenwayék - mikor máskor - Valentin napkor táncoltatják majd meg a lobbanékony szerelemre vágyó kispajtásokat, a buli helyszíne a Dürer Kert lesz. A koncert Facebook eseményét ITT találjátok, a jegyértékesítés hétfőn indul. Ott a helyed, vagy ott a helyed?

Tudom szeretni a grindcore-t, de ha nem tudnám, a Wormrotot még akkor is tudnám. A 2022-ben megjelent Hiss című lemezük ötletes, szerteágazó, színes; úgy vélem, az év egyik legizgalmasabb kiadványa. Nem csupán a grindcore jellemzőit használják változatosan, hanem keverik a noise, punk, black, death és még számtalan stílus elemeit is. Kifejezetten kedvemre valók az alkotásaik; bátran mondom, hogy aki elzárkózik az irányzattól, az is nyugalommal tegyen egy próbát a diszkográfiával. Ebből indulva kiváló bulinak néztünk elébe azon a szerda estén a Robotban.

Jövő hét szerdán elszabadul a pokol, hazánkba ér a Wormrot turnéja. A szingapúri grinderek a Apoptosis társaságában szedik majd cafatokra a Robotot, a jegyek még kaphatók! További részletek a koncertről ITT, a behoppokat ITT tudjátok megszerezni.

Szingapúri grindcore töri majd meg a budapesti éjszaka csendjét, ugyanis Budapestre látogat a Wormrot. A szingapúri grindcore csapat február 22-én veszi majd be a Robotot, a Gabriel Dubkóval fellépő zenekar bulijára már elérhetők a jegyek, a Facebook eseményt ITT találjátok.

Mivel a grindcore nem az epikus hosszúságú dalokról szól, így a Wormrot sem egy, hanem egyenesen három tételt sűrített bele az egységes sztorit feldolgozó friss videója alá. A három kiszemelt nóta a Grieve, a Weeping Willow és a Voiceless Choir lett, az egész külön érdekessége pedig a hegedűszólam, amit a tizennyolc éves Myra Choo játszott fel a szalagra.

Heti dalmegosztásunkban brit rocklegenda, olasz stoner/sludge, szingapúri grind és súlyos muzsikák az Államokból. /Fotó: Wormrot/

Kicsit arrébb van még a Wormrot kvázi visszatérő lemezének, a Hissnek a megjelenése (ezt július 8-ra lőtte be a zenekar), de azért csak leszállította az első előzetes tételt róla a csapat. A Behind Closed Doors videóval együtt érkezett a nagyközönség elé, mutatnánk, hogy sikerült a manőver!

Jobb esetben épp a Dürer Kert felé venném az irányt, hogy ismét láthassam a szingapúri grind tesókat, a Wormrotot. De mivel ez a szájba baszott Covid-19 kicsinált mindenkit,  így nincs mit tenni, felrakom az egyik lemezüket itthon és bontok egy sört.

Augusztus 4-én Budapestre látogat a szingapúri Wormrot. A grindcore csapat nagylemezzel legutóbb 2016-ban jelentkezett, ez a Voices volt, de valljuk be: lesz itt alapanyag egy masszív nyaktekeréshez. A helyszín a Dürer Kert lesz.

Daniel Ricciardo kétségtelenül a Forma 1-es mezőny legszínesebb, legérdekesebb, talán mondhatjuk, leginkább szeretnivaló figurája, aki most még közelebb hozta magát a metalosokhoz. Az ausztrál vigyorgépezet ugyanis nemrégiben elárulta a nagyközönségnek, bizony az egyik kedvenc bandája az anyaországa metalmezőnyének egyik zászlóshajója: a Parkway Drive. Mint kiderül, hősünk a Wormrotot sem veti meg, viszont ezt a zenei ízlést a csapattársa, Max Verstappen már kevésbé értékeli.

Akik ismerik, vagy jártak már az Obscene Extreme fesztiválon szerintem rögtön a színpadmászásra és a grindcore-ra asszociálnak. De ez a fesztivál több annál. Az extrém metal kultúra egyik kikötőjéről beszülünk, egy fesztiválról, ahol bizonyos határokon belül minden elfogadott. Bármilyen idióta jelmezben, de akár csak lazán civilben is nyomhatod, vagy lehetsz felvarró mellényes thrash-er, sörhasú grindcore-os, esetleg szegecses crust punk. Mert, hogy nagyjából ez a felhozatal, de ez teljesen rendben van. Mindenki elfogadott és minden megengedett, természetesen egy bizonyos határon belül. És ez a durva, valahogy mindenki tudja, hol a helye, meddig mehet el és e mellé még irtó kedves és toleráns is. Itt a brutális circle pit-ek és stagedive kavalkádjában tényleg mindenki figyel a másikra. Voltak olyan bulik, ahova úgy mentem, hogy ezt biztos nem élem túl, pedig nem vagyok egy kis darab, de csak látszatra durva, benn pedig érzi az ember a jókedvet. Itt tényleg vigyázunk a másikra. És vigyázunk mert már második éve megyek ki és családtag feelingem van.

Jövőre húszéves születésnapját ünnepli az Obscene Extreme Festival. Azaz a csehek fura, de barátságos, négynapos darálója. Csak gyors és gyorsabb bandákkal, ma már nem csak grindcore vonalon, de azért többnyire megőrizve az eredeti jelleget. Jubileum lévén pedig nyilván kitesz magáért a szervező, szóval durva nevek szivároghatnak majd ki sorban, ahogy haladunk előre az időben. Bár pár név már kint figyel az eseménynél, ahol a szingapúri Wormrot az első bejelentett nevek között szerepel. Mi pedig a bejelentéssel szinte párhuzamosan futottunk bele éppen vállal az ázsiai grind őrültek egyik friss full koncertjébe, aminek rögzítése is csupán pár napos sztori. Szóval a jó hír mellé gondoltuk kicsapjuk ide ezt is, hátha valakinek túl jó az élete és szüksége van egy géppuska félórára, ami szitává üvölti az agyát.

Ahogy általában a zenében, úgy az antizenében is az alapállás az, hogy minden bandára hatott egy másik banda. Egy olyan grindcore brigádnak pedig, akik már vastagon az új évezredben gázolva feszültek neki a zajkeltésre is alkalmas eszközök sanyargatásának, nem kellett ismét feltalálniuk azt, hogy hogyan marhatnak bele hallójáratokba úgy, hogy abból ők és a kedves hallgatók is a legjobban jöjjenek ki. Mert ugye például ott volt a korai Napalm Death, ahol az alapok tömör, sűrű kötésben azért csúnyán le lettek rakva. Őket pedig mindenképpen meg kell említeni és nem csak azért, mert szerkesztőkollégám és harcostársam Csiga valószínűleg azonnal kérdőre vonó hangulatjelet küldene rám szívecskék helyett online, ha mint hatást kihagynám őket. Hanem azért is, mert az szingapúri Wormrot korábbi két lemezének intenzitása csak velük, a stílusteremtőkkel vetekedhet.

Voices címmel ma jelenik meg a szingapúri grindcore bestiák, azaz a Wormrot új lemeze. Ha valaki elfelejtette volna meginni a kávéját semmi baj, hallgassa meg az új lemezt, ez a nem egészen fél óra garantáltan felpörgeti.

Tegnap a Facebook oldalán jelentette be a szingapúri grindcore trió, hogy nekiállnak a legújabb lemezüknek. A mai napot már a stúdióban töltötte a Wormrot. Kíváncsian várjuk, hogy mit hoznak össze.

A MetalInjection.com webzine még anno 2011-ben fedezte fel és osztotta meg Biquette történetét a világgal. Akkor találtak rá egy Wormrot koncerten. A grindcore banda Franciaországban egy farmon tartott koncertjén jelent meg a kecske és állítólag mocskosul élvezte a bulit. Most kiderült, hogy azóta már nincs közöttünk az állat, időközben elpusztult. Továbbá azt is megtudták, hogy az állat neve (Biquette) franciául kecskét jelent, tehát ő volt Kecske, a kecske... Néhány fotóval emlékezzünk meg a jószágról.