Rocksztárunk Rob Zombie nem csak saját zenei imázsát szereti horrorba oltani. Túl van pár filmen is, amiket rendezőként jegyzett és emlékeink szerint egyik sem arról szólt, hogy szelíd és érzékeny fiatalok a madarakat nézik az ablakból, miközben magukhoz szorítják a párnájukat és gőzölög mellettük egy bögre meleg tea. Rob inkább a groteszk vonalon mozog. Láncfűrész, kések, torz karakterek és a kedves felesége, meg persze a hordószámra fröcsögő művér. Mint két legjobban sikerült alkotásában is. Mint első fejezetként a House of 1000 Corpses. Aztán két évvel később a The Devil's Rejects. A történet pedig úgy tűnik folytatódik.

A múlt pénteken jelent meg a Trivium legújabb nagylemeze, a The Sin And The Sentence. Az utóbbi évek terméséhez képest igen jól sikerült nagylemezről el is készült a legújabb, ezúttal minden látványbeli sallangot nélkülöző videoklip, ami a Thrown Into The Fire című dalra lett ráillesztve és amit most mi is megmutatunk.

Miután a 16 múlt héten letépte a fejünket volt szerencsém pár szót beszélgetni az énekes Crisszel. A törölközővel a fején "nyilatkozó" énekes személyében egy roppant barátságos, érdekes embert ismertem meg. Igazi underground interjú, gyors, rövid, tömör.

A GG Allin sztori elég hangos volt a kilencvenes évek elején ahhoz, hogy a média rápattanjon a dologra. A punk műfajnak persze ez nem biztos, hogy jót tett, hiszen inkább a hiedelmekre erősítettek rá ezek a botrányok, de az államok első számú provokátora elérte a célját. Legalábbis rövidtávon. Az önpusztítás GG Allin életében ugyanis nem csak az odatartott tükör és show része volt, hanem maga a kemény valóság is. Amibe  37 évesen egy heroin túladagolás következtében bele is halt 1993 júniusában. A sztori azonban újra és újra előkerül. Most egy dokumentumfilm formájában ismét, ami először nem az elborult fazon botrányaira fókuszál, hanem arra amit maga után hagyott igazából. Ez pedig a gyászoló család.

A fortyogó méreg receptje szimpla. Kell egy döbbenetesen elborult nyitótéma. Ami percekig korbácsol, míg kínosan aggasztani nem kezd. Mert olyan mintha nem lenne más, csak az a nyitótéma. Aztán mikor a zsigereid már könyörögnek a váltásért, akkor üssön nagyobbat az a dobos. Tudod, aki gyűlöli azokat a dobokat. A gitárok pedig kezdjenek el nyúzni, hogy minden családi képed elsikítsa magát a falon. A Primitive Man ugyanis ilyen bestiát hívott életre négy évvel ezelőtt. Megnevezhetetlen szörnyet láttam magam előtt. Vért és gennyet prüszkölt egy törött tükörre és köröket rajzolt a kevert váladékba az ujjaival. A Scorn szembeállított ezzel a szörnnyel a tükör előtt. Majd rám oltotta a villanyt és bezárta az ajtót. Én meg ott maradtam megint egyedül.

17 év után november 17-én a Mascot gondozásában új albummal jelentkezik a texasi Galactic Cowboys. Az eredeti felállásban (Dane Sonnier - gitár, Ben C. Huggins - ének, Alan Doss - dob, Monty Colvin - basszusgitár) újjáalakult zenekar friss lemeze a Long Way Back To The Moon címet kapta és tizenegy dal plusz két bónusz szerepel majd rajta. Internal Masquerade címmel már egy új dalt korábban mutattunk róla, most alább itt van még egy Zombies címmel  lemezborító és a dallista mellé.

Egyre jobban alakul a jövő év, a legfrissebb bejelentés a Satyricon. Az egy hónapja friss lemezzel, a Deep Calleth Upon Deeppel jeletkező, a koncertfelállásban Vörös Attilát is magában tudó norvégok március 20-án fognak ellátogatni a Dürer Kertbe.

Majdnem ötven évet kellett rá várni, de megtörtént – a punk rock ősatyja, a The Sonics új albumot adott ki 2015-ben, amit végre Budapesten is bemutat! A több feloszláson és visszatérésen átesett, zúzós ős-garázsrock zenekarral február 11-én ugorhatunk majd fejest a ’60-as évekbe az A38 Hajón. A két évvel ezelőtti lemezt végre egy igazi EU-turné követi, amivel a világ leghangosabb, szigorúan monóban stúdiózó rock and roll zenekara az A38-at is megmozgatja majd. Az estet a Berlinben élő angol vudu-blues tündérnő, Gemma Ray vezeti fel.

November 6-án vonul be a négy fal közé a Bullet For My Valentine, hogy felvegye a 2015-ös, Venom című nagylemez utódját. Erről egy Instagram bejegyzésben számolt be a csapat, melyet lent láthattok. Ebből adódóan a nagylemez már jövőre meg is jelenhet, amire az ígéretek szerint egy-két szokatlanabb tétel is fel fog kerülni.

Néhány cikkben már hintettük a finom információt, hogy a brit boszorkánymester doom veteránjai, vagyis az Electric Wizard hamarosan megjelenteti kilencedik nagylemezét Wizard Bloody Wizard címmel. Az album címében is vastag utalást téve arra, hogy minden korábbi anyagukhoz képest is mélyebbre szeretnének ásni saját műfajuk legmélyebb gyökerei felé. A hangzás tekintetében abszolút visszanyúlva a korai hetvenes évek nagy metál elődjeihez oda, ahol mindaz megszületett, amit máig szív magába minden fanatikus doomster. Hiszen a Black Sabbath mellett még száz frankó banda operált akkoriban hasonló dolgokkal. Jus Oborn pedig összeszedett párat azok közül, akik egyértelműen inspirálhatták ezt az új albumot.

Bár már második lemezén is túl van, a Firespawn simán friss bandának számít mindössze két éves fennállásával. Főleg ahhoz képest, hogy a banda élén egy olyan veterán nyomja, aki harminc felett jár a svéd death metálban eltöltött évek kapcsán. L-G Petrov, azaz az Entombed énekese pedig itt sem csinál mást, mint fasza skandináv dinamikában utazik olyanok oldalán, mint Victor Brandt és a többiek, akik szintén megfordultak már pár frankó bandában. a Shadow Realms és a The Reprobate lemezek előtt, melyek közül az utóbbi idén áprilisban jelent meg. Erre a kiadásra pedig most videóval erősít rá a banda. Ami a Full of Hate című szolid tételhez készült el. Ami itt lejjebb a tiétek is!

A karácsonyi piacra időzítve, azaz egész pontosan december 15-én fog megjelenni az Asking Alexandria legújabb, csupán a zenekar nevét viselő új nagylemeze, amely az első korong lesz Danny Worsnop visszatérése óta. A csapat elérhetővé tette a borítót és a dallistát is, valamint egy új tételt, a Where Did It Do? című dalt is, ezeket ebben a sorrendben lentebb találjátok.

A Kadavar az a zenekar, ami napjainkban a legtökéletesebben megidézi a hatvanas-hetvenes évek kőkemény ős-stonerét. Egészen pontosan nem is megidézi, mert a német trió nem felidéz valamit, hanem maga a pszichedelikus-mocsárbluesos hardrock, ahogy azt a Black Sabbath vagy a Steppenwolf kitalálta. Erről a hazai közönség három éve már egyszer meggyőződhetett, a trió pedig idén novemberben visszatér, hogy egy újabb súlyos(an beborult) koncertet adjon a műfaj szerelmeseinek - és a készülő negyedik lemezéből is ízelítőt adjon.A Kadavar az a zenekar, ami napjainkban a legtökéletesebben megidézi a hatvanas-hetvenes évek kőkemény ős-stonerét. Egészen pontosan nem is megidézi, mert a német trió nem felidéz valamit, hanem maga a pszichedelikus-mocsárbluesos hardrock, ahogy azt a Black Sabbath vagy a Steppenwolf kitalálta. Erről a hazai közönség három éve már egyszer meggyőződhetett, a trió pedig november 1-jén visszatér, hogy egy újabb súlyos(an beborult) koncertet adjon a műfaj szerelmeseinek - és a készülő negyedik lemezéből is ízelítőt adjon. 

Aki figyelemmel kíséri a hardcore bandák útját a közösségi felületeken, az nyilván vágja, hogy a dél-ázsiai régió az elmúlt tíz évben szépen megvan szórva turnéidőpontokkal mindig. A mára kissé szabadabb társadalmi légkörben élő indonéz és malajziai fiatalok ugyanis felfedezték maguknak újra a punk és a hardcore lényegi, közösségformáló tételeit. A koncertek közös látogatása után pedig nyilván a saját színtér fejlődése volt a következő lépcsőfok. Ontva a remek bandákat. Nem csak a sztenderd bandák hatásával. Ahogy a Children of Terror sem az MTV hardcore oldaláról közelítette meg a kilencvenes éveket.

A negyedik Kadavar album már néhány hete kijött, ráadásul jövő szerdán a német retro blues-stonerek ismét a hajón fogják a nagyérdeműt szórakoztatni, szóval nem nagyon lehet jobb időzítést elképzelni a Rough Times méltatására. Akinek bejöttek az eddigi anyagok, vagy új általában súlyos hetvenes évek tripen van, annak minden bizonnyal nem fog csalódást okozni az újabb fuzz adag, viszont fordítva is igaz: az sem valószínű, hogy aki kiütést kap a D-re hangolt gitártól meg a jammeléstől, annak a Rough Times fordítja meg alapjaiban a világképét.

A napokban debütált az A Perfect Circle új tétele, a The Doomed. Nyilván így az élő premiert sem kerülhette el, melyre Sacramentoban került sor. Ennek a rajongói felvételét itt, lentebb meg is mutatjuk nektek. Az, hogy mikor jön az új lemez, még kérdéses, elvileg jövő évi megjelenésre kell számítani.

Nyárutó címmel január 19-én lát napvilágot a Dalriada friss nagylemeze a NAIL Records gondozásában, a kiadvány nemzetközi terjesztését pedig a Plastic Head Distribution végzi.

Soha nem hallott gitárhangzás. Féktelenül érzelmes kölyökszörf a stílusok felett. Abszolút punk hozzáállás. A zaj szolid forradalma. Semmi önfényezés. Thurston Moore és a Sonic Youth sokat hozzátett egy generációs életérzéshez, miközben zeneileg is utat mutatott. Szóval tény, hogy a fazon zseni. Az élet a zenével pedig a Sonic Youth vége után hat évvel is megy tovább. Szólóanyagok már a zenekar lemezeivel párhuzamosan is jelentek meg 1995 és 2007 derekán is. Majd a befejezést követően másik két album is megjelent még. A Rock n Roll Consciousness igazából csak pár hónapja. A sor pedig még idén újabb anyaggal bővül, ami egy kollaborációs lemez lesz Charles Hayward dobossal és Improvisations lesz a címe. A címéhez mértem pedig egy kísérletező jellegű, határokat tágító alkotás lesz, ami két zenész találkozásából született. Ezt megörökítendő egy videó is készült a londoni stúdióban, ahol ez a december 8 - án megjelenő session rögzítésre került. Ezt láthatjátok, ha lapoztok..

Mi, akik a zene nyomait csupán szavakkal követjük, azt hiszem azért is imádjuk a borultabb műfajok képviselőit, mert mindenféle hideg írói jelzőt egymásba lehet akasztani ezen alkotások bemutatása kapcsán. A francia Celeste ötödik nagylemezének hallgatása közben viszont most csak a második lépés volt, ahol a zenét követő viharos szófordulatok megjelentek a fejemben. Első lépésben ugyanis inkább kérdést nyitott meg bennem az Infidele(s) című említett album. Mégpedig, hogy használhatjuk-e a művészet szót egy ilyen megátalkodott metál album esetében? Ami kétségtelenül van annyira aljas, hogy azt mondhassam, ezért képes csupán a perifériákon mozogni. Bár szerintem inkább csak olyan magas szinten megkomponált dologról van szó, ami bőven túl van azon, ahol egy átlagos zenehallgató legmagasabb igénye is véget ér.

Ismét elválnak Marilyn Manson és a régi harcostárs, a korai, kvázi legendás korszak, valamint az utóbbi évek basszusgitárosa, Twiggy Ramirez között. Az éppen még a színpadi balesete után lábadozó Manson ezt a Twitteren tette közzé, miután a napokban kiderült: a '90-es években Jeordie White névre hallgató zenész többször is fizikailag és szellemileg is bántalmazta, valamint megerőszakolta az akkori barátnőjét, a Jack Off Jill énekesnőjét, Jessicka Addamset; bár úgy tűnik ennek nem igazán van köze a dologhoz.