Az múlt év vége felé én kaptam a feladatot, hogy írjak az Archaic új lemezéről. Archaic? Nem ugrott be semmi a névről, de ez nem csak az én hibám. 12 év hosszú idő, különösen egy zenekar életében és az Archaic első lemeze 12 évvel ezelőtt jelent meg! Egy kis emlékeztető, hogy egyszerűbb legyen behatárolni: abban az évben indult a Five Finger Death Punch és újjáalakult az Alice in Chains és az Anthrax. És néhány lemez abból az évből: Shovel Headed Kill Machine (Exodus), Angel of Retribution (Judas Priest), Enemy of God (Kreator), ReliXIV (Overkill). A Rockmaratont a pécsi Malomvölgyben rendezték meg, még létezett a Hegyalja Fesztivál és a Sziget Fesztiválon volt metal. Szóval ilyen régen volt.

Underground mércével a zenekar gyorsan komoly sikereket ért el: egy holland kiadónál jelenhetett meg a debütáló lemezük és a Testament előzenekaraként turnéztak Németországban. Ráadásul akkor a thrash metal nem számított népszerű műfajnak (hol volt még a "thrash új hulláma"...), így ez még nemzetközi szinten is szép eredmény egy elsőlemezes zenekartól! A kezdeti lendület sajnos megtört a tagcserék miatt és mostanáig várni kellett a folytatásra, így a második albumot már egy teljesen átalakult zenekar készítette (Püski László - gitár, Szabó Csaba Zoltán - dob, Jósa Tamás - ének, Illisz Ákos -basszusgitár).

Gyorsan be kellett pótolnom az első lemezüket, de nem hagyott bennem mély nyomokat, ellentétben az új anyaggal, amellyel az utóbbi idők egyik legjobb metal lemezét tették le az asztalra és ez a lemez a nemzetközi szintéren is megállja a helyét! A második album minden téren lekörözi az előző lemezt, hangzásban, zenében de minden téren hatalmas előrelépés - különösen a hangzás nagyon profi - és Sallai Péter borítófestménye gyönyörű, pólóra kívánkozik!

A zene a 80-as évek thrash metal világát idézi, elsősorban a Slayer (egyértelműen a legfőbb hatásuk) és a Testament jelölik ki az irányvonalat. A hangzás kirobbanó, az 50 perc körüli játékidő és a 12 szám elejétől a végéig headbengelős klasszikus amerikai thrash metal. A lemez kimondottan hosszúnak mondható de így is sikerült változatos anyagot készíteni.

A bevezetőt leszámítva folyamatos a zúzás: a Hidden Desire erős kezdése a lemeznek és innentől kitart a lendület egészen a lemez végéig. A The Saw metalcore-os, dallamos refrénje jól színesíti a klasszikus thrasht, a Lifebringerben egy kis blastbeatet is kapunk és a Panterás Bulletproof csak tovább színezi a lemezt. A lassabb, "modern metalos" Bonded By Leeches és a záró ...After A Kill emelkedik még ki a lemezről a nem szokványos megoldásaik miatt. Jósa Tamás teljesítményét külön kiemelném, a zenésztársak produkciója is kiemelkedő, az egész csapaton látszik a profi hozzáállás.

Az Archaic nem akarja feltalálni a kereket, erőben és lendületben nincs hiány de néhány dallamosabb téma könnyebben megjegyezhetővé tenné a számokat és érzésem szerint sok az 50 perces játékidő, vehették volna rövidebbre a dalokat úgy három-négypercesre. De ez az album ezzel együtt is az elmúlt év egyik legjobb magyar lemeze! Már csak koncerten kellene találkozom velük, nagy hiba lenne részükről, ha az előttünk álló fesztiválszezonban nem mozdulnának és hagynák leülni ezt a lendületes visszatérést. Remélem a következő anyagra nem kell ennyit várni!
4,5/5