Természetesen egy skype-os interjú sem indulhat zökkenőmentesen. A remek internet szolgáltatónknak hála az interjúnk öt perccel rövidebb lett, mint az tervezett vol. Azért így is sikerült Brandan Schieppatitől, a Bleeding Through énekesétől pár érdekes dolgot megtudnom. Például, hogy a londoni és a budapesti közönség hasonló, de mégis más! Hogy miért? Az a cikk többi részéből kiderül.
RS: Nyilvánvaló a kérdés, hogy mi történt veletek, amíg pihent a zenekar?
Brandan: Ma is dolgoztam Californiában egész nap az edzőteremben. Amíg nem dolgoztunk pedig én alapítottam egy edzőtermet, amit az előbb említettem neked. Ennek lassan már hét éve, és amíg leálltunk a koncertezéssel, a zenekarral, addig java részt ezzel foglalkoztam. Közreműködtem több projektben, de ezek nem voltak olyan hatalmas dolgok, mint például az, hogy többen is családot alapítottak. Mások meg megint elvoltak más zenei projektekben.
RS: Többször is játszottatok már Budapesten. Milyen emlékeid vannak ezekről a bulikról?
Brandan: Az utolsó bulink elmebeteg volt, de minden bulink az volt. Magyarországon van valami különleges energia a közönségben. Tudom, hogy elcsépelt, de valamitől ti, totál megtudtok őrülni a bulikon. Látszik, hogy élvezitek a bulikat, hogy ki tudtok kapcsolni, és imádjátok ezt. Londont és Budapestet nagyon imádom, ez a két hely az, ahol totál elmebaj szokott lenni. Mellettük még a csehek szoktak igazán bevadulni, ők is ott vannak a TOP háromban.
RS: Mi a különbség a budapesti és a londoni koncertek közt?
Brandan: Az energia, ami árad a közönség felől az hasonló, de a keleti országokban, ahogy nálatok is, valahogy jobban levetkőzik a gátlásaikat az emberek a koncerteken. És ez jó, mert élvezik a zenét.
RS: Az új albumotok a Sharpton-nál jelenik meg. Mit jelent számodra, hogy ez a kiadó aláírt veletek egy szerződést?
Brandan: Barátok voltunk velük rég óta, de ez nekünk, illetve nekem nagyon sokat jelent, mert egy olyan helyen vagyunk, ahol valóban forglalkoznak velünk. Nagyon sokan elfelejtik, hogy mennyire fontos tud lenni egy kiadó. Itt meghallgatnak minket, meghallják, ha mondok valamit és oda is figyelnek rá. Egyszerűen nekünk nem lenne erőnk energiánk, azokat a dolgokat leszervezni, elintézni, amiket ők megtesznek értünk. Persze ennek van egy üzleti oldala is, de a lényeg, hogy mind a két fél jól jár. Minket már nem az érdekel, hogy sz@rrá keressük magunkat a zenélésből és házat, kocsit vegyünk. Egyszerűen, mi csak szeretjük ezt csinálni. Nem azt mondom, nekem is számít a pénz, de nagyon sokan elfelejtik azt, hogy a zenének kell az elsőnek lenni és, ha a zene az első, akkor a nulladik pont meg az, hogy jól érezd magad! Ezért kezdtünk zenélni, mert csak jól akartuk érezni magunkat. Ehhez igyekszünk tartani magunkat, de visszakanyarodva a kérdésedre. Nagyon boldogok vagyunk, hogy együtt dolgozhatunk velük, rengeteget tesznek a zenekarért, és látszik rajtuk, hogy nem az az első, hogy minél több lovét le szedjenek rólunk.
RS: A The Set Me Free mennyire tükrözi az új anyagot? Vagy esetleg lesz valami meglepetés még?
Brandan: A Set Me Free egy nagyon jó első dal. Ez tökéletesen felvezeti azt, hogy a zenekar visszatért. Tudod, hogy nem hallgatunk többet, hanem újra felemeljük a hangunkat. Mi továbbra is hangszereken játszunk és továbbra sem fogunk könnyed zenéket tolni. Ez egy gyors és félelmetes dal, ami remekül beharangozza az új anyagot. Mi próbáltunk és próbálunk is hűek maradni magunkhoz, nem akarjuk megjátszani, hogy milyenek vagyunk. Nagyon sok agresszív rész van a lemezen, és az egész olyan, mint egy hullámvasút. Egyszer felemel máskor meg oda vág a földhöz.
RS: A metalcore műfaj egyik sötétebb ágát képviselitek. Ez ösztönös vagy tudatos megközelítés?
Brandan: Az én egyik kedvenc stílusom a black metal, így érhető, hogy ami hatással van rám, az itt valamilyen formában vissza köszön. Szeretem a nyers zenéket, ha csak nem megy a hitelesség vagy az élvezhetőség rovására. Szeretem, az agresszív zenéket, mi ebben a zenekarban agresszív, intenzív zenét játszunk, nincs előre elgondolva, hogy mi, hogy legyen, csak egyszerűen ez jön belőlünk. De a black metal mellett én nagyon szeretem azokat a hardcore zenekarokat is, akik pozitívan állnak a világhoz.
RS: Ha nagy black metal fan vagy, mit gondolsz a Waitan botrányról?
Brandan: Úgy gondolom, hogy az emberek kicsit rosszul látnak sok zenekart. Ezek sok esetben csak klisék. ez őrület, nagyon nagy hülyeséget csináltak. Ez tény, ezen nem is lehet sehogy sem szépíteni. Szeretem a zenéjüket, de én továbbra is a zenéjük miatt szeretem őket, nem amiatt, hogy ki mit csinál a zenekarban. Nem kell gyökérül viselkedni és ennyi.
RS: A szerelem mindig egy fő motívum a dalaitokban. Van a címnek valami különleges jelentése?
Brandan: Ezt szinte minden interjúnál megkapom. Az érzések fontosak az ember életében. Emlékezni kell a szerelemre, a halálra a pozitív és a negatív dolgokra is. Ezek mind segítenek a zeneírásnál. ezek inspirálnak, ezek visznek előre. Ezek miatt tudunk zenét írni. A sötét érzések nem rosszak, sőt! Segítenek az életben. Nincs olyan, hogy minden király. Egyszer fent vagy egyszer lent, csak ezt sokan nem képesek feldolgozni.
RS: Sokat változott az elmúlt években a zenei biznisz. Mi erről a véleményed, hogy látod a jövőt?
Brandan: Az aktuális zenét egyértelműen a pénz irányítja. Sokszor lejátszottuk már ezt a kérdést, hogy mi is jó magának a zenének, a zenészeknek, az egésznek. Mi nem kezdünk bele semmilyen játékba csak egyszerűen zenélünk és kész. Leszarunk minden mást, csak az érzelmek számítanak, az, hogy jól érezzük magunkat és az emberek jól érezzék magukat a bulijainkon. Mondhatjuk azt talán az egyik missziónknak, hogy vissza hozzuk a rock zene ezen valóját. Hogy ne a pénz miatt kezdj el zenélni, illetve ne emiatt zenélj, hanem csak és kizárólag magad miatt.
