Az amerikai thrash metal veteránok nemrég különleges retro bulit nyomtak a németországi Keep It True fesztiválon. Ennek a beszélgetésnek is elsősorban a speciális alkalom adta az apropóját, de persze a zenekar aktuális dolgairól sem feledkeztünk meg. Eric A.K. énekest a koncert másnapján, némi délutáni lazulás közben sikerült elcsípnünk néhány percre…
Hogyan éreztétek magatokat tegnap a színpadon? Milyen volt a buli?
A.K.: Nagyon élveztük. Bementünk egyszer-egyszer az erdőbe, de remekül éreztük magunkat. A mostani tagsággal másodszor vagyunk itt, és azelőtt is jöttünk ide valamikor réges-régen, teljesen más felállással.
Ezúttal eljátszottátok a teljes Doomsday for the Deceiver albumot. Hogyan jött az ötlet?
A.K.: A szervező kérte, hogy nyomjuk el az első lemezt teljes egészében. Van rajta pár dal, amelyet még soha nem játszottunk, és van pár, amelyet harminc éve nem szedtünk elő, szóval úgy voltunk vele, hogy biztosan jó móka lesz, miért is ne. Így aztán eljátszottuk a teljes első lemezt.
Hogyan tekintesz vissza mai szemmel az albumra? Mit jelent ma számodra a Doomsday… azon túlmenően, hogy az volt a bemutatkozó lemezetek?
A.K.: Az volt az első kreatív megnyilvánulásunk a világ felé, és rengeteget jelent számunkra, hogy olyan kedvező visszhangra talált. Ezért ennyire fontos a lemez a zenekar életében.
Nem merült fel az öltet, hogy erre az egyszeri alkalomra összetrombitáljátok a komplett akkori felállást, vagy legalábbis Jason Newstedet meghívjátok?
A.K.: Megpróbáltuk néhányszor. Jasonnel egy-kétévente találkozunk. Elmegyünk vacsorázni, jammelünk egyet, beszélgetünk arról, hogy újra összeállunk, aztán egy vagy két évig megint nem látjuk egymást. Állandóan szó van róla, de sehogy sem akar összejönni a dolog. Azt hiszem, Jasonnek amúgy is más elfoglaltságai vannak éppen, úgyhogy nem is volna lehetősége rá. Meglátjuk, valamikor a jövőben még megtörténhet…
Arizonából indultatok annak idején. Nem lehetett egyszerű olyan környékről érvényesülni, amely elég távol esik a zenei élet központjaitól (Bay Area, Los Angeles, New York…). Igaz, hogy főképp Jason érdeme volt a kitörésetek?
A.K.: Jason egy rendkívül dörzsölt üzletember volt. Készítettünk egy demót, ő pedig elküldte minden fellelhető kiadónak és ügynökségnek. Addig postázgatta nekik az anyagot, míg nem kapott választ tőlük. Folyamatosan küldözgette, amíg nem jött visszajelzés mindenkitől, akár érdeklődtek irántunk, akár elutasítottak. Az volt a lényeg, hogy jöjjön valamilyen válasz, és szerencsére a Metal Blade hamar válaszolt, és szerződést is kínáltak, szóval bevált a módszer.
A Doomsday mellett a második lemezetekről, a No Place for Disgrace-ről szintén műsorra tűztetek néhány dalt, azt az albumot 2014-ben újra is vettétek.
A.K.: Még előtte újrakevertük az elsőt, amit igen jól fogadtak az emberek. A másodikat is szerettük volna újrakeverni, csakhogy senki nem tudja, hol vannak a mesterszalagok, és éppen ki birtokolja ezeket. Azt az anyagot már az Elektra Records adta ki, ám azóta követhetetlenül sok tulajdonosváltáson ment át a cég. Felhívtuk őket azzal, hogy kellenének a mesterszalagok az újrakeveréshez, de csak annyi volt a válasz: „Milyen Flotsam?!” Így aztán nem maradt más választásunk, mint újravenni az egészet. Komoly élményt jelentett a felvétel, mert sokkal idősebbek vagyunk. Amikor az eredeti No Place… megjelent, még kissrácok voltunk. Nagyon gyorsan és energikusan nyomtuk, úgyhogy muszáj volt tartanunk a lépést az akkori önmagunkkal…
Hogyan került hozzátok Ken Mary dobos, aki ezer különböző zenekarban fordult meg azelőtt?
A.K.: Az új gitárosunk, Steve Conley régi barátja Kennek. Ő pedig valóban jó pár csapatban játszott már. Sokáig az Accepttel turnézott, Alice Coopernek négy lemezén is dobolt, tagja volt a House Of Lordsnak, és így tovább. Producerként is régóta a szakmában van, sőt egy ideje csak felvételeken dolgozott. Mi megkérdeztük, nem volna-e kedve lenyomni velünk néhány bulit, ő meg azonnal rámozdult a lehetőségre. Óriási dobos.
Mint azt már tudni, lehet, idén új Flotsam and Jetsam album érkezik. Mi mindent árulnál el róla előzetesen?
A.K.: Augusztusra várható a megjelenés. A felvétellel és a keveréssel már végeztünk, csak némi papírmunka, meg a borító van hátra. Utána reményeim szerint újabb világturnéra indulunk majd. Vissza fogjuk hozni Flotzillát, a borítón és néhány nótában is szerepelni fog. A lemez egyfajta ötvözete lesz a régi Flotsamnek és a legutóbbi albumnak. Izgalmas anyag lesz, tele dallammal és harmóniával.
