Pontosan négy évvel ezelőtt volt, hogy az utoljára megrendezett Pannónia Fesztivál egyik headlinere az amerika The Offspring volt. Az utolsó Dunántúli fesztiválon nem igazán éreztem jól magam, habár a zenekar akkor turnéztatta a teljes Smash albumot. Azóta eltelt négy év csak megszépíti az akkori rossz emlékeket, így ismét Offspring koncertre adtam a fejem, habár akkor sem a zenekar hibája volt a hangulatom.
Az eltelt négy év alatt egy kezemen megtudom hallgatni, hogy hányszor vettem elő az Offspring zenekar albumait. Az első budapesti headliner showra a Tüskecsarnokban került sor. Először jártam a helyszínen és amúgy meg kell valljam, hogy nekem maga a helyszín tetszik. Sokkal kisebb, mint az Aréna, így megvan valahol a Düreres hangulata, de mégsem a városligetben található. Egyetlen egy hátránya volt az este folyamán végig. Az ének egyik bandánál sem volt jó, sehol, illetve a gitárok is gyengén szóltak. Ellenben marhára elől volt az este folyamán végig a dob meg a basszus. Persze, ez lehet a hangmérnök hibája is, de eddig ez a tapasztalat.
A hazai előzenekar, a Run Over Dogs után jöhetett az Anti Flag, akikről már sokat hallottam, ám még sosem volt hozzájuk szerencsém. Sok mindent nem értettem a zenekarral kapcsolatban, de ettől függetlenül a zenéjük, illetve az a hangulat, amit nyújtani tudnak gyorsan magával ragadott. Azt mondjuk nem értettem, hogy a FCK NZS-es pólóban virító Chris Barker basszer miért nem a színpad közepén helyezkedik el, hogyha ő viszi a bulit a vállán.
A másik amit nem értettem, hogy a három" ének" mellet minek kellett még, hogy a két technikus is vokálozzon hátul?! Ettől független nagyon jól éreztem magam és, ahogy már említettem a basszeros látványa végig letudott kötni és magával ragadott. Külön respekt azért, hogy a koncert végén a dobossal a közönség közé beépültek és onnan tolták az utolsó dal felét. Nagyon színpatikus lépés ez, és full resptect érte.
A The Offspring kilenc órára volt kiírva, ettől azért sikerült eltérni egy bő negyedórával, de ez sem csillapította a kedélyeket. A közönség imádta a zenekart. Igaz, ahogy körbejártam arányaiban véve kevés magyar szót hallottam, de ettől független a közönség nagyon vevő volt az amcsi punk brigádra, legyen szó bárkiről.
A csapat egy percre sem állt meg és még azt is kiemelték nekünk, hogy ez az első bulijuk Budapesten, amikor, mint főzenekar játszanak. Ennek hála folyamatos sláger parádét kaptunk abban az egy órában, ami a rendelkezésünkre állt. Igen, ez egy negatív része volt a dolognak, hogy a ráadással együtt pont egy órát játszott a zenekar. Hiába már ők sem a régiek, talán már nem bírnak annyit partyzni, mint régen.
Dexter hangján is hallatszik, hogy rá fér a segítség bőven. Ezt főleg akkor hallod, amikor két dal között megpróbál kommunikálni a közönséggel. Ettől függetlenül, a Self Esteem, Staring At The Sun, All I Want hatalmasat tud ütni még mindig élőben. Ezeknél a daloknál azt éreztem, hogy újra tizenéves vagyok és nem érdekel semmi más csak a deszkázás és a zene. Tök őszintén? Ez az Offspring esetében így tökéletesen helytálló is, mivel a zenekar már messze van a fénykorától. Nem azt vártam, hogy letaglózzanak és az államat keressem a földről. Nem. Sokkal inkább azt a hatást szerettem volna elérni, hogy egy röpke időre visszarepülhessek a múltba. Erre pedig ez az este egy tökéletes lehetőség volt, még akkor is, ha nagyon rövid volt!
