Van, aki ne hallotta volna az utóbbi időben a Nomad nevét? A csapat amellett, hogy az idei A Dal legjobb harminca között is ott van, rendszeresen végigturnézza az országot, a tavalyi év elején egy nagyon príma dupla koncertanyaggal jelentkeztek, majd pedig megjelent az Új Remény, ezen írás tárgya. Eme korong már a negyedik nagylemeze a csapatnak, mely egyben határozottan és magasan a legérettebb is lett mind közül.
És milyen kellemes hallgatni ezeket a jól megkomponált tételeket! Persze a csapat ismerői tudják, hogy a Nomad munkássága egyébként nem a kőkemény riffelésekről ismerszik meg, ezzel most sem feltétlenül kell számolni (ha kell, azért odadörrennek azok a gitárok), viszont egy nagyon-nagyon király gitárzenei albumhoz lehet szerencsére annak, aki felrakja (streameli, vagy tök mindegy, hogy hogyan, de meghallgatja) az Új Reményt.
Nem is tudom, hogy írnám le, talán a jó és csakis a jó értelemben vett gitár pop, vagy pop-rock lenne a jó skatulya, de ha jobban megforgatom ezeket, így sem lenne az igazi, mert néhol tényleg úgy odanyúznak a srácok, hogy csak megbiccennek a fejek. Maradjunk annyiban, hogy igényes, kötetlen rockzenéről van szó és akkor nem lőttünk messzire sehonnan, le is fedjük a dolgokat.
A Cicóval készült interjúnkban már szó volt arról, hogy a szövegek mintha kicsit borongósabbak lennének az eddig megszokottnál, viszont ugye minden sötétség után jön a fény, a szövegek kezdeti kicsengésének ellenére is nagyon pozitív mondanivalója van a tízdalos (kilenc saját tétel és egy Ákos-feldolgozás) albumnak. Olyan nettó slágereket sorakoztatnak fel a srácok a korongon, amelyekre sokan irigyek lehetnének, nagyon értenek a fülbemászó dalok írásához. Nem is emelnék ki egyet sem a többi közül, mert... Hülyén hangzik, de bizony minden egyes dal külön-külön is elvinné a hátán a CD-t, összességében, azaz végighallgatva pedig csak erősítik ezt a felfelé repítő hatást.
Mindennek meg is lett az eredménye: az eddigi legerősebb, leginkább egyben lévő, legjobb, egyben talán a legváltozatosabb lemezét szállította le a Nomad az Új Remény képében. Ez persze egy bizonyos szinten elvárható, de nem mindenkinek jön össze, hogy négy lemezen keresztül egyre feljebb tornázza azt a bizonyos szintet. De itt határozottan sikerült! Marci hangja is egyre jobb, egyre királyabb énektémákat szállít le a csapat számára, amelynek köszönhetően a muzsika is egy következő dimenzióba lép.
Minden tételnek megvan a maga arca, öröm hallgatni a lemezt, melynek ráadásul olyan szép kialakítású artworkje van, amit magyar részről elég kevésszer látni. Egyrészt nagyon el lett találva a borító is, de hogy a szövegkönyvecske is ilyen szép legyen... Ráadásul kvázi poszterként is használható a kihajtogatható booklet, ahol teljes egészében megcsodálható a csomagolásra felhasznált alkotás.
Rosszat mondani nem tudok az Új Reményről, aki szereti a könnyedebb irányból leszállított gitárzenei albumokat, azoknak maximálisan ajánlott, hiszen ritka igényes alkotás csöppent ki a Nomad kezéből. Ha nem tettétek volna meg, gyorsan hallgassátok meg, én bátran ajánlom mindenkinek ezt a lemezt, a csalódás - már persze, ha szeretitek ezt az irányt - teljesen kizárt! Aki meg már hallotta, hiszen jó ideje elérhető a korong, az meg úgyis tudja, hogy milyen király csomag lett a csapat új albuma.
