A neten keresgélve eléggé gyakran találok valamit, ami felkelti az érdeklődésemet. Na, itt nem csajokra vagy hasonlóra kell gondolni, hanem valami jó kis zenére. A véletlennek és a YouTube-nak köszönhetően akadtam rá a Void Tripperre is.
A zenekar csúnya, ocsmány, színes, rajzolt borítóján egyből megakadt a szemem, így egyszerűen nem mehettem el mellette. Aztán feltűnt az EP címe is, Sabbath Worshipping Doom. Már ez egy árulkodó jel, hogy a srácokra a Black Sabbath és hasonló zenék kurva nagy hatással lesznek. A doommal, sludge-dzsal átítatott stoner zenére olyan hatások voltak, mint a Sleep, Electric Wizard, Saint Vitus, de ez abszolút nem meglepő a számomra.
A brazil brigád nem találja fel a spanyolviaszt, ellenben nagyon is érzik, hogy mit, hogy kell torzítani és mit, hogy kell használni. A közel félórás anyagnál egy percig sem unatkozom. Az anyagon összesen négy dal kapott helyet. A zenére a legjobban az jellemző, hogy benne van a Dopethrone album monotonitása, és annak mocskos fuzz hangzása, úgy megalkotva, hogy ez kapott egy adag fogós Sabbath riffet is. Azonban a srácok például messze elmaradnak a Monolordtól, akik négy riffel is tudnak úgy alkotni egy tizenkét perces számot, hogy annak minden mozzanata az agyadba vésődik.
Ettől függetlenül egy kellemes anyagról beszélünk, ami megmozgatja a nyakadat. A lassabb témák kedvelői tuti, hogy megbarátkoznak például a Bastard Smoker című szerzeménnyel, ami egy igazai klasszikus stoner-doom szerzemény. Hangzást illetően az tetszik a zenekarban, hogy megpróbálja Electric Wizardosra venni a figurát, de nem úgy, hogy azt lekoppintsa, sokkal inkább a saját ízére formálja. Ebből kifolyólag egy nagyon király kis fuzzos hangzást kapunk, ami szólhatna egy kicsit vastagabban, de ettől független én totál elégedett lennék, ha itthon is születne ilyen lemez. Ének tekintetében nekem a Sleep ugrott egyből be. Nincs sok ének, és igazából ezt a feelinget tolja egy kicsit jobban meg az énekes. Talán a zenekarnak ezen a vonalon kéne a legjobban fejlődnie.
Zeneileg nagyon egyben van az anyag. Kimondottan imádom a wah pedálos gitáros részeket, mert az a pedál úgy szól, hogy egyből kipisálja az ember a vesekövet is. Azonban egyértelmű, hogy amire mindenki felfogja kapni a fejét, és ami miatt végig fogja hallgatni az anyagot az a nyitó dal, a Black Roots Rising. Nem hiába ez is wah pedálos riffel kezdődik és utána annyira visz magával, hogy az valami hihetetlen. Érdekesség, hogy ebben a dalban igazából más énekel, mint a többiben. Azt nem tudtam kideríteni, hogy másik tagról, vagy vendégről van-e szó, de az biztos, hogy neki kellene a többi dalban is tolnia. Ritka az ilyen régies, azonban még sem elkopott anyag. Mindenképpen kell a srácoknak adni egy esélyt, mert a jövőben érdemes lesz rájuk odafigyelnünk!
Béke, Szeretet, Metal
