Ahogy odavezettek a Park egyik öltözőjéhez, a kulcsra zárt ajtón éppen egy menedzser dörömbölt idegesen, elgyötörten, miközben bentről rosszcsont kuncogás hallatszott. Ez a három másodperc éppen elegendő volt arra, hogy felmérjem, nem lesz könnyű az interjúalanyaimmal, várhatóan meg fognak enni reggelire.
A Halestorm gitárosa, Joe, és bőgőse, Josh ugyan végül nem így tett - kegyelem - mégsem volt egyszerű dolgom, gyakorlatilag végig vihogtunk, mint a hiénák. Az ironizáló, csibész hangnemet éppúgy nem tudom megjeleníteni eme kivonatban. Íme a lényegi tartalom, amit a - különben elképesztően kedves - srácokból röviden ki tudtam hámozni.
Milyen volt az utazásotok ide, minden rendben ment?
Joe: Ó, igen!
Josh: Csodálatos! Volt egy hosszú utunk Nürnbergből.
Joe: Nűűűrbörg.
Josh: Nűűűhnnbőőőrg. És volt egy...
Joe: Én itt ébredtem fel.
Josh: ... Volt itt egy szabadnapunk. Remekül szórakoztunk, amíg körbejártuk Budapestet.
Tényleg? Láttátok a várost?
Joe: Igen, imádtam.
Josh: Igen, egy kisebb részét láttuk. Isteni kaját ettünk.
Joe: Találtam egy sörfesztivált! Móka volt.
Kézműves sört találtál?
Joe: Bizony!
Josh: Sorsfordító falafelt ettem! Életem legjobb falafele volt.
Köztudott, hogy folyamatosan turnéztok, állandóan úton vagytok. Hogy tudjátok tartani az iramot, hogyan bírtok a felszínen maradni?
Joe: (felnevet) Sok mentőcsónakkal. Nem, mi ezt csináljuk, imádjuk nyomni a rock'n'rollt. Elég szerencsések vagyunk, hogy körbeutazzuk a Földet a legjobb barátainkkal. Adjuk a rockshow-t, világot látunk. Nekem ez nem munka, hanem óriási élmény.
Josh: Szeretünk változatosak lenni, magunkat frissen tartani. Minden éjszaka...
Joe: Újítunk valamit.
Josh: Igen, változtatjuk a dallistánkat. Megdolgoztatjuk magunkat, mert könnyű elkényelmesedni, és ha elkényelmesedsz, elkezdesz rutinból játszani, akkor csak mész végig a motívumokon komfortosan, mindig ugyanúgy. Ebben nem lenne öröm, mi pedig szeretünk jól szórakozni a közönségünkkel.
Nem ez az első alkalom hogy együtt léptek fel a Three Days Garce-szel. Jóban vagytok?
Josh: Ez lesz az utolsó alkalom hogy a Three Days Grace-szel együtt játszunk!
Joe: Elég ha meglátom Barry arcát...
Josh: Uhhh!
Joe: ... ki akarok ugrani az épületből.
Josh: Már a név említésére.
Joe: Kiráz a hideg (nevetnek). Komolyra fordítva a szót, a legjobb emberek, imádjuk őket. Régóta tart az ismeretség, 2003-ban találkoztunk először amikor az első lemezük megjelent, egy koncerten, ahol egy helyi formáció előzenekara voltunk Delaware-ben. Régen volt.
Úgy tudom, turnéra indultok Alice Cooperrel. Izgatottak vagytok?
Joe: Igen, izgatottak.
Josh: Nagyon!
Joe: Odavagyunk Alice-ért és a zenekaráért és... Ez Alice Cooper, érted. Oltári lesz! El kell jönnöd Amerikába az egyik fellépésre.
Josh: Igen!
Szeretnék, az biztos. A Chemicals egy viszonylag új dal. Komoly, és szerintem fontos is, amiről szól. Mesélnétek róla?
Joe: A mondanivalóról? Alapvetően az csak annyi, amit Lzzy mond, mindannyian vegyszerekből állunk. Arról beszél, hogy maradjunk pozitívak, azt hiszem. Használhatod kifogásnak, ha akarod, ami segít átvészelni a nehéz időket. Csupán anyag, grrr. Lépj túl, légy vidám!
Josh: Lzzyt kéne megkérdezned. Az én értelmezésem az, hogy a szellemi harcok, amikkel, azt hiszem, mindannyian küzdünk, és sokszor kemények, máskor enyhébbek, de mindannyiunknak megvannak a kihívásai. Mind ugyanabból az anyagból állunk össze, keresnünk kell az egyensúlyunkat.
Joe: (szemrehányóan Joshnak) Néhány ember valóban kiegyensúlyozatlan.
Egy nem olyan régi interjúban Veletek, volt egy elég vicces félreértés, ahol a riporter azt hitte, a Do Not Disturb nóta arról szól, amikor elegünk van és elvonulunk a tömegtől.
Josh: (nevet) Úgy van, pontosan erről szól.
Mind tudjuk, miről szól valójában a dal. Van esetleg bármilyen más félreértés is az emberek fejében a zenekarral kapcsolatban?
Joe: (mímelt értetlenséggel) Miért, miről szól a szám valójában?
Nos, azt hiszem Lzzyt kéne megkérdeznem.
Joe: Számomra a matematikáról szól, és a hotelszobákról.
Josh: A tizenharmadik emeleten vannak, ami általában nem létezik.
Joe: Úgyhogy ez egy igazán különleges hotel. Voltaképpen önfejű matematika, mert sok ember úgy tartja, a kevesebb több, de szerintem matematikai viszonylatban Lzzy valóban hisz benne, hogy a több az több.
Tehát van valami félreértés, valami, ami az embereknek rosszul jön át Rólatok?
Joe: Nem, azt hiszem, az illető, aki benézte a Do Not Disturböt, egyszerűen nem hallgatta meg, ami vicces. Pedig kifejezetten szókimondó. Azt gondolom, az elején Lzzy eléggé fején találja a szöget abban a sorban "I wonder what it'll sound like when you cum". Nem hinném, hogy ez egy olyan meghívás -féle "jövés" lenne (nevet). Szerintem nem azt akarja tudni, milyen lehet hallani, ahogy bejössz az ajtón.
Josh: Vagy kopogsz. Ő meg ott vár az ajtónál, mondván, ne zavarj, de szeretném hallani, ahogy megpróbálod. Nem tudom, fura lenne.
Kaptok visszajelzést róla, hogy melyek a közönségkedvenc trackek a Vicious lemezről?
Josh: Visszajelzést? Lzzy említette párszor, hogy az emberek állandóan a Heart of Novocaine-t igénylik.
Joe: Nem a Killing Ourselves to Live-et?
Josh: Az is egy jó darab. Szeretném, ha a nézősereg elkezdené a Chemicalst kérni gyakrabban, tényleg élvezzük játszani. Új mindenki számára, de elég erősek a reakciók a tömegtől. Úgy hisszük, a többség esetleg nem hallotta még korábban, mégis látod rajtuk, hogy bejön nekik.
Joe: Épp végigfutott a fejemen, hogy tudom-e rendesen a gitárszólamot. Pardon, a kinti zene...
Az utóbbi klipekben a humoros oldalatokat mutattátok - egyébként most is -, ez egy jó megközelítés. Mennyire céltudatos ez Nálatok, van valami terv mögötte?
Joe: Azt a fajta rock'n'rollt szeretem, ami önfeledten derűs.
Josh: Igen, ez muri, szórakozunk.
Joe: Mint a Van Halen, vagy tudod, a The Darkness - annyira viccesek. Nem állítjuk, hogy nem lehetsz komoly. Lehetsz, de azért nem jó, amikor az egyének túl komolyan veszik magukat. Rock'n'rollt játszunk, ez mulatság, érezzük jól magunkat, bulizzunk, vigyorogjunk!
Josh: Én személy szerint élvezem, hogy komornyik lehetek, mintha lenne egy másodállásom.
Joe: Na ez nem vicc, tényleg csinálja.
Josh: Elég komolyan is veszem.
Joe: Sssss!
Nem vagyok biztos, mi van…
Joe: Csak mondom neki, hogy ideje elhallgatnia. Ő a komornyikom otthon.
Josh: Rendkívül komoly komornyik vagyok, komolyan veszem a feladatom.
Joe: Van erre vonatkozó kérdésed?
Josh: Igen, mondd kérlek.
Lenne pár, de inkább nem. Szeretitek meglepni a rajongókat. Láttam egy videót, ahol egy kislánynak gitárt ajándékoztatok. Alapvetően milyen a kapcsolatotok a nagyérdeművel?
Joe: Szerintem jó a kapcsolatunk velük. Nem is tudom, nem menekülünk előlük, ezt elmondhatjuk.
Josh: Nagyszerű rajongóink vannak. Tudom, hogy mindenki ezt mondja, de tényleg így gondolom. Én nem megyek el olyan sok más koncertre, de amerre járok, például fesztiválokon, szoktam olyan zenekarokat látni, amelyeknek a közönségében csupa csaj van. Olyankor mindenki elalél, hogy úristen. A mi esetünkben ez inkább olyan, hogy az egész család ott kint van. Szülők hozzák el a gyerekeiket, és jönnek a nagyszülők is. Ettől vidám az esemény, jókedvű rezgése van. Szinte sosem erőszakos, vagy kezelhetetlen a tömeg. Egyszerűen buliznak, és mi ezt kedveljük. Szeretünk adni a rajongóinknak, amikor csak lehet, mert kedvesek hozzánk. Alig ismernek fel engem.
Joe: (nevet) Igen, mi egyet jelentünk Lzzy-vel.
Josh: Őt mindenhol felismerik. Tudod, én csak egy komornyik vagyok.
Clark Kent?
Josh: Na szép...
Pedig terveztem kérdezni az Epiphone-ügyről.
Joe: Lzzy gitárjáról?
Josh: 'It's a 'phone for type addicts.*
Joe: Király az a gitár (nevet)! És Lzzyé!
Lyzznek jó gitárja van.
Joe: Az van.
Josh: Csinos darab.
Van valami szokásotok, babonátok mielőtt felmentek a színpadra?
Josh: Mindannyiunknak van külön személyre szabott kézfogása egymással.
Mindenkivel másképpen pacsiztok?
Joe: Igen, teljesen más mindenkinek. Néha, vagy mindig változtatjuk is.
Josh: Akarod látni mi történik?
Hogyne!
Josh: Nos, ez az amit csinálunk. (mutatnak egy fotót, amin szívecske keretben két azonos nemű zenekartag csőrözik)
Joe: Csalóka, csak rossz a szög igazából. Bocs, kiváló szög (nevet)!
Josh: A legjobb szög.
Joe: Látható, hogy arcpuszi csupán...
Na persze. Cuki! Szeretitek egymást.
Joe: Töltöttünk már elég sok időt együtt, valószínűleg többet lógtam ezekkel a srácokkal, mint a családommal. Bizony!
Josh: Zenekarban töltöttük az életünk felét.
Joe: Aha.
Josh: Talán többet.
Joe: (Joshra mutatva) Hamarosan Ő lesz az apám, megcsináljuk a papírmunkát hozzá.
Josh: Köszönöm azokat az éjszakákat, fiam.
*Elnézést kérek, amiért ez így maradt. Tudatos lépés, ezt a gyönyörű szójátékot képtelenség átvinni magyarra, ellenben kár lett volna veszni hagyni.
Fotók: Lányi Kristóf
