A Don Gatto zenekar az ötödik lemezét készíti éppen. Ezért is hívták meg őket a Petőfi tévébe, ahol egy frenetikus három perces interjút adott a Weisz és az Acélos. Ez egy tökéletes ürügy volt arra, hogy Bazsitól megkérdezzük, hogy megszerezte-e végre Lola telefonszámát. Na, jó azért rákérdeztünk arra is, hogy mi van az új lemezzel.

RS: Először is, gratulálni szeretnék a parádés szereplésért a Magyar Televízióban. Sok pénzt kaptatok a megjelenésért?
Balázs: Háhá, a Weisz gyereke is ezt kérdezte: „Apa, sok pénzt kaptok ezért?” Gondolom valami focis kártyát akart vetetni megint a kis kópé.
Amúgy köszönjük, igyekeztünk megfelelni a szigorú elvárásoknak, de a Majoros Rita, a Dám Dóri meg a főnökség tehet arról, hogy szerepelhettünk, nem mi. Mi csak csináltunk egy rockbandát 10 éve.
Ja, és a pénzre visszatérve: igen, csúnyán kitömtek minket. Hazafelé minden benzinkúton megálltunk venni valami finomságot, meg a gyereknek egy csomó focis kártyát.

RS: Gondolom, akik már ennyire komoly HC pank arcok, azok a jogdíjból is simán vesznek egy full mezős ötös lottót.
Balázs: Szerencsejátékban mindig nagyok voltunk! Szerintem még az első Gatto koncertre mentünk Szarvasra, ahol a Prosectura előtt játszottunk, az AWS-es faszik meg leégettek valamit a Weisz erősítőjében. Azóta arra az alkatrészre gyűjtenek és mindig ígérgetik, hogy majd ha legközelebb találkozunk, fizetnek.
Na, szóval mentünk Szarvasra és a tököm tudja hol megálltunk egy kocsmánál és bedobtunk 34 forintot a nyerőgépbe. Időben ki tudtunk még szállni, mielőtt ment volna a gitár, a kocsi, meg a lakás.

RS: Viccet és Lolát félretéve. Hogy haladtok az új albummal? Acèlosabb lesz, mint a többi?
Balázs: Szentimentális öregemberek lettünk, teljesen elpuhultunk. Nincs egy kemény riff, csak mézédes popdallamok. Na, de tényleg, be kell megint keményítenünk, mert ilyen szerelmes számokba illő melódiák jönnek ki belőlünk folyamatosan. Azokat meg el se tudjuk énekelni rendesen, de ha meg el tudnánk, akkor is minek, nem igaz? Haladunk. Lassan. Kurva lassan, de valami csak lesz. 

RS: Progresszív babérokra törtök vagy marad a jól megszokott intenzitású muzsika?
Balázs: Biztos lesznek megint olyan dolgok az új számokban, amik még nem voltak, de a legtöbb olyan lesz, ami már volt. Nem is egyszer, haha!
Amúgy nem gondolom, hogy változtatnunk kéne, vagy hogy egyáltalán tudnánk változtatni – bár a Weisz valami Ossianos dolgot biztos szívesen becsempészne valamelyik számba – ha nem az összesbe. Az ember minden reggel Ossiant hallgat az autóban munkába menet.

RS: A legutóbbi videótokban, ha jól láttam jelentős szerepet kapott a Sima Skateboart. Milyen kötődésetek van hozzájuk?
Balázs: Áron barátunk csinálja a Sima Skateboart-ot és ő találta ki, hogy nyomjunk már valami gördeszkás klipet. Biztos tudta, hogy tini korunkban milyen kibaszott nagy deszkások voltunk. A Nyúl tuti, hogy tudott pár trükköt, mondjuk átugrotta a kétkazettás magnót a Búzavirág utcában, miközben dübörgött a Pro-Pain, meg talán a Weisznek is volt ilyen műanyag Triál deszkája, de én megmondom a frankót: csak akkor éreztem magam biztonságban a deszkán, ha ültem rajta. A Kákonyi meg... Hát szerintem faluhelyen, ahol Gergely cseperedett, ott nem volt gördeszka. Beton út se volt, hol deszkázzon a gyerek?! A sárban?!
Amúgy az Áron fizette az egész klipet, mert mi elköltöttünk az összes lóvénkat a benzinkúton. Köszi Áron!

RS: Ez lesz az ötödik lemezetek, jobb lesz, mint a hatodik?
Balázs: Remélem, hogy nem. Úgy kéne, hogy az ötödik az kibaszott jó lenne, a hatodik meg kibaszott kurva jó. Fejlődni kell, érted. Úgy zenében, mint gördeszkázásban és interjúkérdésekben, haha!

RS: Esetleg készültök valami extra, cuki vendég szerepeltetésével? Lolával már úgyis randiztatok a tévében.
Balázs: Nem tudjuk mi ezt még. Lehet, hogy eszünkbe jut majd valami illusztris vendég, mondjuk Imre Norbi a Prosecturából vagy a Nova Prospectes csaj, de ezen még nem gondolkodtunk. Bár jó lenne hívni valami kurva jó gitárost, aki végre odatesz egy fasza szólót, hogy aztán azt sose tudjam eljátszani élőben.
Olvastam múltkor az interneten, hogy a Megadeth-es faszi, vagy ki a tököm vállal így vendégszerepléseket pénzért. Lehet, hogy írok neki: „Dear Kirk Hammett, please solo.”
Kifizetünk majd neki egy valag lóvét (nyilván ez a töredéke annak, amit a tévében kaptunk), aztán befutunk a gecibe. Ez lesz!

RS: Kicsit bulvár….De meg kell kérdeznem. Igaz, hogy Lolával matcheltél a Tinderen? Megadta a számát a forgatás után?
Balázs: Baszd meg, okostelefonom sincs, nem hogy Tinderem! Írtam neki amúgy a Facebookon másnap, hogy köszi a tegnapot, de nem válaszolt. Szerintem nem is olvasta.

RS: Az új anyag szintén a Hammer gondozásában jelenik meg vagy most lecsapott rátok a Nők lapja?
Balázs: Majd felhívjuk a Kristófot, hogy látnak-e fantáziát egy jó Kirk Hammett-es szólóban. Reméljük, hogy igen. Mondjuk az se lenne szar, hogy a Nők Lapja – különben szoktam olvasgatni anyáméknál, remek kis magazin – cédémellékleteként jelennénk meg. Csőstül jönnének a szerelmes levelek az egyedülálló anyukáktól: „Kedves Balázs, nagyon tetszik a zenéjük, szívesen meginnék Önnel... vagy... tegeződhetünk...? Veled... egy kávét...” Odapörkölnék a milfeknek, apukám!

RS: Ti viszonylag sokat koncerteztek. Mondjuk most nem... De amúgy igen. Szóval nem hiányzik, hogy pakoljátok a baszadék nehéz motyót?
Balázs: Dehogynem. Mennénk már baszd meg, csak nem lehet. Amúgy nosztalgiából minden héten bepakolok a verdába, megyek egy kört a tömb körül, ha elálmosodok alszom 2-3 órát a hideg autóban, utána hazagurulok, kipakolok és küldök anyámnak egy SMS-t, hogy hazaértünk, ne aggódjon.

RS: Van egy örök kedvenc kérdésem. Mikor lesz megint zokni? Kezd elkopni a régi és a macska is mondta már, hogy büdös...
Balázs: Van, de csak 38-as.

A FÉNYKÉPEK AZ EGYETLEN, MEGISMÉTELHETELEN ÉS FRENETIKUS DON GATTO ZENEKAR FACEBOOK-OLDALÁRÓL SZÁRMAZNAK! Fotók: Pandur-Balogh Norbert / Northern Lights Photo