Mindig belebotlok egy új bandába a neten, de ez nem is meglepő ilyen felhozatal mellett. Azonban kevés az olyan magyar tehetség, mint a Heedless Elegance. Még, ha nem is az én műfajom teljesen, amit tolnak a srácok, így is megbabonáztak. Így esett az esett, hogy Forgó Zsolt a zenekar gitárosa válaszolt pár kérdésünkre.

RS: Három év alatt a második album. Mennyire volt rátok hatással az új felállás, mennyire inspirálta a dalok születését?
Mivel az előző anyagok 95%-át én és Samu az énekes írtuk, ez a lemez viszont 100%-ban csapatmunka eredménye, így ez már önmagában nagy hatással volt a végeredményre. Rengeteget fejlődtünk mi is 1-2 év alatt plusz az új tagok tudtak egy olyan színt és kreativitást hozni, ami eddig nem volt jellemző. Biztosan állíthatom, hogy nem lett volna ilyen az anyag nélkülük.

RS: Hallottam, hogy három hónap alatt írtátok a Balatonon az anyagot. Mennyire lehet kikészülni egymástól ez idő alatt?
Igazából nagy vérzések nem voltak békében megvoltunk. Mindenkinek voltak "hagyjál a faszomba pontjai", de ilyenkor elvonult vagy hazament pár napra kiengedni, vagy csobbanni a partra. Konkrét konfliktusra nem is emlékszem.

RS: Hatékonyabb így írni egy albumot?
Úgy gondolom, hogy mindenkápp. Sokkal termékenyebbnek lehet lenni, mintha heti kétszer délutan átmegyünk a próbaterembe, vagy félig szarul feljátszott mp3 fájlokat dobálunk át egymásnak. 100%-ban a szám íráson és a COD-on volt a hangsúly három hónapig. A következő cuccra is mindenképp szeretnénk ezt valahogy összehozni egyelőre az a terv, hogy elvonulunk és majd Horvátországba megyünk. Alig várom.

RS: Ha hosszabb időt hagytok az egésznek, akkor most más lenne a lemez?
Apróságokban biztos, de lényegében nem. Szerintem ez így jó, ahogy van.

RS: Minden zenekarban van egy ember, aki állandóan késik. Nálatok ki ennek az örökös bajnoka?
Nálunk mindenki. 

RS: Mi alapján választottatok stúdiót?
Az első szempont az volt, hogy, ha van rá mód legyen meg annak is az elvonulás hangulata. Nézegettük a legprofibb stúdiókat itthon, akik a mi műfajunkban a leginkább megállják a helyüket és a gyulai No Silence minden kritériumnak megfelelt. Simon István profizmusa, türelme és hozzáállása pedig páratlan, úgyhogy a lehető legjobban döntöttünk úgy érzem. Igazából pont úgy szól a lemez, amilyenre mindig is vágytam.

RS: Manapság alap, de mégis sokan nem értik. Miben tud segíteni nektek egy manager?
Ez nyilván attól is függ, hogy az adott zenekarban milyen készségekkel rendelkező tagok vannak illetve, hogy milyen szinten tartanak. Nálunk abban tud a legtöbbet segíteni, hogy sok terhet levesz a vállunkról szervezési és kommunikációs téren. Nyilván ő is hozzáadta a kapcsolatait, akik előrébb vihetnek, de igazából ez mindenkire igaz. Hogy egy példát mondjak, nekünk most ő szervezi az országos turnét, ami a covid miatt duplán nem egyszerű. Ha nekünk kellene ezzel foglalkozni az biztos, hogy hárommal több az agyvérzés a szokásosnál, mert amikor ez az ügy elindult, mi még javában a lemezkészítésnél tartottunk. Ezen felül van, hogy ő válaszol egy levélre vagy egy megkeresésre. Úgy mondanám, hogy hatan vagyunk a zenekarban és mindig felosztjuk az aktuális feladatokat. A hat mégiscsak jobb, mint az öt .

RS: A legfontosabb kérdés: Ki fingik a legbüdösebbet a stúdióban?
A Martyr Márton.

RS: Libra. Mit jelent számotokra ez a cím, ez a szó?
Azt az egyensúlyt, amit próbáltunk megteremteni az album történetében és zenei alapjában egyaránt. 

RS: Mit tartotok a legfontosabbnak a zenétekben?
Talán azt, hogy egyszerre van jelen és egyforma szerepet kap a dallamosság és a súly.Illetve, hogy mindig próbálunk, valami pluszt hozzá tenni a munkáinkhoz, amik reméljük növelik a művészeti értékét a kész terméknek.

RS: Mennyi áldozattal jár egy ilyen anyag elkészítése?
Kurva sokkal. Minden időd, minden energiád, és minden pénzed felemészti. És nem úgy, hogy van egy megszokott kis egzisztenciád, mindig friss zöldséggel a hűtődben, a heti három kis bebaszásoddal, munkahelyi céljaiddal stb., amit, ha minden hónapba megteremtettél és maradt X időd, X pénzed, akkor azt fogcsikorgatva belerakod. Hanem szó szerint mindet. Ez az egész zenekarozásra igaz, nyilván ennek része mondjuk egy lemez. Vagy dupla vagy semmi, de ha nem jön be legalább nyugodtan lehet hátra dőlni 50 évesen, hogy nem rajtad múlt, illetve nem hátráltatod azokat a zenész társaidat, akik viszont komolyan gondolják. Sok probléma volt ebből a múltban szerencsére mára olyan emberek vannak körülöttünk, akiknek hasonló a felfogásuk.

RS: Hallottam, hogy készültetek a vinylre is, de drága. Szerintetek miért fontos ezen a formátumon (is) megjelentetni az anyagot?
Azt nem gondolom, hogy kifejezetten fontos, azt viszont mindannyian éreztük, hogy akkor lett volna a legerősebb a szívverésünk, hogyha ebben a formátumban tarthatjuk a kezünkben. Úgyhogy előbb utóbb lesz is. Hatdemostnem? (nevet)

RS: Csomó interjúban benne van az, hogy mi inspirál titeket stb. Fordítsuk ezt meg, mi az, ami nem inspirál? Ami miatt totál elmegy a kedvetek a zenéléstől?
Látni a szcéna egy részének a hígulását, másolásait, üres pózaikat, semmitmondó marketing dumáikat, trendkövetését . Nyilván vannak olyan zenekarok, komoly sikerekkel is, akikre ez nem igaz, de van egy olyan réteg akikre nagyon is. Számomra ez a legdemotiválóbb.

RS: Kezdő zenekarként azért eléggé komoly anyagot raktatok le az asztalra. Van megállás? Vagy születnek a karanténidőszak alatt az újabb dalok?
Igazán köszönjük. Megállás nincs csak most máson van a hangsúly. A "hogyan jusson ez el minél több emberhez" résznél vagyunk.Több munka van ezzel, mint azt az ember talán elsőre gondolná. Új dalok most nincsenek készülőben, max mindenki otthon mókolgat. Azt majd egy következő elvonulás alkalmávál.

RS: Amikor lesznek újra koncertek. Ki lesz a legrészegebb az első buli után?
Szerintem én, mint mindig. Én koncert előtt elég feszkós vagyok, nem iszom nem eszem egész nap. Aztán lemegy a buli, kijön minden feszültség, és lemegy fél üveg tömény éhgyomorra és padló. Öt percen belül én már totálon vagyok. Szerintem legközelebb is valahogy így lesz.

RS: Utolsó kérdésem, mit kérdeznétek Kiszel Tündétől, ha szembe jönne veletek az Erzsébet hídon?
Hát talán, hogy nem akarja-e megnézni, hogy hány fokos a víz.