Jósa Tamást számtalan különböző formáció énekeseként ismerhetjük: énekelt thrash metalt az Archaic-ban, és dallamosabb témákat a Divided soraiban. Emellett több tribute zenekarban is érdekelt, elég ha csak az Iron Maidnem-et említjük. A Brother Belmont név alatt megjelent első szólólemeze nekünk is nagyon tetszett (kritikánk ITT olvasható), ezért arra gondoltunk, megismernénk alaposabban is a projekt hátterét. Tamás minden kérdésünkre részletesen válaszolt; elő a popcornt, érdekes lesz! 

Rockstation: Tegyük tisztába először a műfaji besorolást, hiszen a synthwave (rock) címkét sokféle zenére rásütik. Számodra miben áll ez a műfaj, és mennyire illik a Brother Belmont zenéjére?

Jósa Tamás: Kemény dolog ez a műfaji besorolás manapság. Nemrég utaztam együtt egy huszonéves zenefogyasztóval, akinek eléggé szerteágazó ízlése volt és hát… Manapság minden egyes előadó valahogy saját stílusnévre megy, kitalál valamit, amiből nem nagyon lehet kikövetkeztetni, hogy miből is ered a mű és mire számíthat majd a hallgató. Valahogy a synthwave, vaporwave, darkwave, chillwave és ezeknek szaporulatai is ilyenek számomra. Lehetetlen már vegytiszta maradni, így én is csak hangszíneket, feelingeket próbáltam átemelni a saját kis soft-rock világomba, sose szerettem volna synth-tiszta synthwave-et (nevet). A legjobb behatárolás ide szerintem a synth rock, és ezt az elnevezést a főbb inspirációimnak számított előadók is szívesen használják.

Aki legalább érintőleg ismeri a munkásságodat, nem fog meglepődni azon, mennyire sokszínű lett a Transmissions Through the Nuclear Ash. Melyik volt az a zenei stílus, ami fiatalon legelőször megfogott?

Tamás: Húha, hát annak nem sok köze lesz a lemezhez… Mivel alig létezett felénk az internet (igen, betárcsázós modemmel 2 óra alatt jött le egy pucér nénis szexkép - egyszer valakinél időben kiszúrtuk, hogy faszi van a képen és kitéptük a falból a telefonkábelt), így a televízió és a rádió adta a fő hallgatnivaló iránycsapást… És hát abban mindannyian tudjuk, hogy '90 óta nincs sok köszönet. Nagyon megfogtak a komolyabb ghetto rap formációk, de csak azok jutottak el hozzánk, akik megfelelően szelídek voltak az MTV képernyőjére, ugye. Aztán nagy érdeklődéssel követtük az industrial techno meg a breakbit fejlődését, táncikáltunk is fejen forogva egy kicsit, mielőtt a Limp Bizkitnek köszönhetően cipóra verte a fejünk a nu metal korszak. És onnan nem volt visszaút, az öregeink ráharaptak, hogy ez már nyomokban tartalmazza az ő kedvenceiket, és indult a 80-as évek kiképzés. A faterom Gary Moore-ral és Deep Purple-lel bombázott, de nem nagyon tudta kiszedetni velem az Iron Maideneket a lejátszóból.

Hogyan írnád le a Brother Belmont lemezt annak, aki még nem hallotta? Mennyiben más, mint a Divided?

Tamás: Ha az első Divided lemezt, a Modulust nézzük, akkor gyakorlatilag pár szövegképet leszámítva teljesen más a Belmont. Ott rengeteget inspirálódtunk a dallamos death metalból, a finn szomormetalokból meg az olcsó rapbetét stúdiómegoldásokból. Ellenben a második Divided lemezzel már rengeteg hasonlóságot képvisel, hisz ott elmentünk a vidámabb, színesebb AOR témák felé. Mivel a Divided életútja inkább azt a lemezt követte volna a sajnos kiadásra már nem került harmadikkal (váltig állítom, hogy azon lettek volna a legjobb közösen írt dalaink), így egyértelmű volt, hogy az ebbe a világba elképzelt dalötleteimet szintetizátor-orientált zenében valósítom meg. Mindenképpen ki akartam próbálni azt a fajta dalszerzést, amiben nem kell hangszeresekre hagyatkoznom, és ez sok-sok segítséggel ugyan, de sikerült. Tehát a Belmont teljesen más, mint a Modulus, de egyértelmű folytatása a Behind Your Neon Eyes-nak és az azután kiadott két dalnak.

Mennyire fontos a nosztalgia a Brother Belmont világában? Hogyan jelenik meg a nosztalgia, akár a dalokban, akár a szövegekben?

Tamás: Sokan tudják rólam, már csak a Rockstars Not Dead mozis estjeivel kapcsolatos interjúkból is, hogy film- és képregénybolond vagyok. Szövegileg egyértelmű volt, hogy a 80-as évek lesz a táptalaj, hisz a legtöbb médiumban akkor születtek azok az alkotások, amiket a mai napig a legjobbnak tartanak. Hihetetlen összeszedett, inspiráló és kreatív korszak volt ez mind a zenében, mind a képregényekben és filmekben. Carpenter filmjei mindig is lebilincseltek, nem véletlenül van 3 olyan dal is a lemezen, amelyet ő ihletett. Persze boncolgatok aktuálisabb témákat is (egy-két dalt sikerült is teljesen nosztalgiamentesen megúszni), de szerintem ez egy remek kapocs, amellyel világokat lehet összekapcsolni. És ha már egy retrofuturisztikus stílusról van szó, akkor a nosztalgiakapocs szerintem megkerülhetetlen. Kaptam olyan kritikát, hogy elfogytak az olyan húsbavágó, mély témák, mint amiket a Modulus szövegvilága képvisel, a következő Belmont lemezen szeretnék erre visszakanyarodni.

Milyen a lemez általános fogadtatása? Elégedett vagy a visszajelzésekkel?

Tamás: A kritikai fogadtatás remek, a megjelent cikkek még engem is megleptek, mennyire pontosan visszaadták azt, amit mutatni akartam. Egy hétig a MAHASZ-listán is rajta voltunk, feltűntek fan videók a Youtube-on pár dalra, és már Kínából írogatnak, hogy erre tekernek éjszaka a városban. A valódi visszajelzések azonban akkor jönnek majd, amikor szerves részévé válunk a koncertező zenekarok halmazának. Erre már nem kell sokat várni. Hamarabb szerettük volna, de az élet és más teendők lelassítottak minket.

Valószínű, hogy egy Brother Belmont dal nem próbatermi jammelés közben áll össze. De akkor hogyan? Milyen eszköz van a kezed ügyében, amikor megszületik egy dalkezdemény?

Tamás: Hát, a próbateremben csak az énekdemók születnek, de hidd el, az is felér egy doboz Xanax agyérgörcsön keresztüli elfogyasztásával. Maguk az alapok elég változatosan keletkeztek. Van, ami telefonra felfüttyögött-feldünnyögött témákból lett. Van, ami csak néhány VST kipróbálásából született, van, ami még az Archaic zenekarnak készült, és van egy olyan is, amit kis híján Balázs Pali kapott volna meg. ;) Sok segítséget kaptam másoktól, Drahota Geri például rengeteget hozzátett és Ilario Sorace ghost-producer nélkül egyáltalán nem szólnának ilyen retrón a dalok, de Szentkirályi Jani keverése és gitártémái tették fel a cseresznyét a tejszínhabra.

A dalokat különféle hangeffektek, zörejek tagolják. Esetleg beszélhetünk konceptalbumról? Van összefüggés a dalok között?

Tamás: Sajnos semmi összefüggés nincs, ezek az effektek és zörejek csak színesítések. Nagyon szeretem a konceptalbumokat, de annak nagyon másképpen kell nekiállni.

Van olyan általános üzenet, amit szerettél volna átadni a hallgatóknak?

Tamás: Én örülnék a legjobban, ha lett volna ilyenem. (nevet)

A szövegek és a borító grafikái számtalan popkulturális utalást rejtenek, legyen szó filmekről, képregényekről vagy videójátékokról. Mennyire fontosak ezek a lemez élvezetéhez?

Tamás: Ezek csak hozzáadnak, de önmagában nélkülük is élvezhető az anyag. Én ilyen beleásós vagyok, ha valami nagyon tetszik. Előfordul, hogy hónapokra beszorul egy-egy lemez és darabokra szedem a szövegeket, a képi világot. Alighanem a Maiden-imádatból maradt ez rajtam, amikor napokig böngésztem a Somewhere In Time borítóját és közben igyekeztem minden egyes utalást megfejteni a dalszövegekben. Azok számára vannak ott ezek az apróságok, akik ugyanilyenek. Akik beleássák magukat, ha hallgatás közben ráharapnak valamire, vagy a borítóról bekattan valami… Például, hogy az ott Jack Burton kamionja a Nagy zűr kis Kínából filmből, és emiatt megkeresi a dalt, amelyikhez ez kapcsolódik és máris ott vagyunk, hogy égetően újra akarja nézni a filmet. És ez az egész összekuszálódik ebben a keresztben történő világépítésben, és ez bizony élmény a zene mellé. A második Divided lemezt nem múltam felül, ott szinte majdnem minden második mondatban volt valami utalás.

Amikor popkulturális utalásokra gondolunk, automatikusan visszamegyünk az időben, míg az aktuális dolgokra inkább a mémek reflektálnak. A mai filmes-képregényes-videójátékos termésben van olyan cím szerinted, amire 10-20 év múlva szívesen emlékezünk majd vissza?

Tamás: Húúúúha, na ez egy jó kérdés! Évente változik Hollywood, jönnek-mennek a trendek. Konkrétan mire egy film lereagálna egy trendet, a forgatás végére már gáznak számít, ha túltolja. Ez a mémreflektálás jópofa volt egy darabig, amíg követhető volt, de most már minden mémnek számít, főleg mióta van AI. Ha pedig az elmúlt 20 év filmes termését nézzük, akkor nagyon kevés maradandót találunk. A Marvel nagyot ment, de kábé 5 darab olyan alkotásuk van, ami időtálló. A nagy rivális DC-t le is húzták a slózin a producerek, pedig Zack Snyder három filmje a mai napig sok helyen téma, tehát ő ott valami olyat kapott el, ami megosztó volt ugyan, de maradandó. Ha vannak párhuzamos világok, szeretnék átmenni egy olyanba, ahol befejezhette a ciklusát. Valahogy a trendek most arra építkeznek, hogy te beülj a moziba egyszer, röhögj a pénzedért, aztán lefekvéskor már ne is emlékezz arra, mit néztetek. Nincsenek olyan filmek, amiket akkora odaadással csináltak volna, mint például a lófingnyi büdzséből elkészült Hellraisert. Tanúi lettünk a klasszikus vígjátékok halálának, pedig a mi kamaszkorunkban egymást érték az ilyenek. Most mindenki nagyon óvatos és nagyon polkorrekt, pedig az amcsi írók 99%-a a South Parkon nőtt fel. Sok dolognak kell változnia szerintem, hogy ismét maradandó produkciók szülessenek, hogy ismét művészeti ág legyen a mozi és ne pénzmosoda, de addig meg ott van nekünk a 80-as évek. Semmi nem múlja felül azt, amikor meglátod Arnoldot farönköt cipelni félvállon és szól a tesztónövelő szintizene.

Több helyen is dicsérték a hangzást, a produkció minőségét. Mennyi időt vett igénybe a felvétel és az utómunka?

Tamás: Ez Szentkirályi Janinak és az ő stúdiójának köszönhető. Sokat görnyedtünk a dalok felett. Sok esetben ő már kész sávokat kapott, majd szabad kezet kapva csinálta meg az első mixeket, amiket aztán szétszedtünk és közösen újra összeraktunk. 2024 január 20-a környékén történt az első telefon az ügyben, az anyag pedig november környékére lett végleges. Lehetett volna hamarabb is, csak volt egy fránya adatvesztés, de pont annak köszönhetően lett egy-két dal átformálva, és az a hasznukra vált.

A Transmissions Through the Nuclear Ash igazi csapatmunka eredménye. Kik vettek részt rajtad kívül az elkészítésében?

Tamás: Az idén A Dal műsort megnyert Gypo Circus basszgitárosa, Drahota Geri például nemcsak sokat segített, hanem valahogy az ővele történt beszélgetéseink ösztönöztek abban, hogy ezt simán össze tudom hozni, ha akarom. A fentebb említett Ilario nélkül nem szólnának így a szintik. Vincze-Nagy András, az Eurodawn projekt főnöke két dalt is hozzám vágott, de teljesen megírva, szövegestül-mindenestül. Vele hamarosan kijön egy kollab dal is, amiben a 90-es évek stranddiszkós hangulatát szándékszunk megidézni. Erdélyi Peti és Somogyi Remig vendéggitároznak a lemezen. A divided-os Psyklone Szabó Dani is hallható a Straxusban pár bepengetésnyire, de ott inkább más irányba mozdult el a dal. Sajnos voltak olyan featuringek, amiket ki kellett szórnunk, mert csak tömített és nem hozzáadott. Élőben Gazsi Máté dobos fogja püfölni a bőröket, és ő egy nagyon jó kontrollfül volt, miközben összeálltak a számok.

Nem merült fel, hogy esetleg egy zenekar neve alatt jelenjen meg az album?

Tamás: Végül is a Brother Belmont megfelel egy zenekarnévnek. Volt egy olyan tervem, hogy folytatom a Divided-sort, de abba nem egyeztek bele a tagok, interplanetáris háborút pedig nem akartam kirobbantani.

Mekkora kihívást jelentett a lemezkészítés szervezési oldalról?

Tamás: A normális civil munka és a többi zenekar, próba, koncert közé kellett ezt beékelni ugye, ráadásul lehetőleg titokban, mivel nem akartam, hogy félkész részletre kapjak esetleg kritikát vagy rosszabbat. Az Iron Maidnem tavaly hál’ istennek ugyanazzal a szettel nyomult, de a Rockstars Not Dead legalább háromszor váltott szettet és pakolt be nagy mennyiségű dalcsokrokat, és az ezzel járó dalstruktúra, hangkarakter és szövegtanulás sajnos nagyon ki tudja sajátítani az agyat. Ráadásul sokáig képben volt a harmadik Divided anyag is, és az sem segített abban, hogy a Belmonton tudjam tartani a fókuszt. Sok mindent másképp csinálnék, de sok dallal elégedettebb vagyok, mint gondoltam volna, hogy leszek. A dalszerzés az internet segítségével könnyen ment a többiekkel, de a stúdiózáshoz már órákat kellett autózni, tehát bejött a képbe a magánélet szervezése is. Fasza kis év volt, na. (nevet)

Két dalban extrém vokál is hallható. Ezeket zenei „easter eggnek” szántad, vagy úgy érezted, hogy oda ez illik?

Tamás: Mindkettő. Oda illő zenei easter egg. Meg akartam mutatni a Boninnak, hogy még én is tudok hörögni. (nevet)

Ki a nagyobb kütyü-bűvölő? Szentkirályi Jani gitáros, aki a lemez producere is volt, vagy te?

Tamás: Egyértelműen Jani. Minden mondatra, minden példának felhozott dalra van valami a szekrényében.

A lemez a Grund Records gondozásában jelent meg. Mit tud ma egy kiadó hozzátenni egy lemez sikeréhez?

Tamás: Szerintem rengeteget. Eleve impozánsabb úgy egy anyag, ha mögé áll egy kiadó. Eljut olyan helyekre is, amiket szerzői kiadvánnyal nem hiszem, hogy el lehet érni. Megfelelő sajtót, hírverést kapsz. Sokan már csak azért odafigyelnek, mert kíváncsiak arra, mit adhat még ki a Pokolgép kiadója. Kritikák, interjúk, tévés riportok, ezek a lehetőségek könnyebben találnak meg, mintha egyedül próbálnál ebben a borzalmas zajban széllel szembe hugyozni. Segítenek az online terjesztésben, feltöltésben, kiadvány-gyártásban, olyan dolgokban, amik nagyon lélekölőek tudnak ám lenni, ha mindezekre egyedül kell rájönnöd.

Könnyű volt kiadót találni a lemeznek?

Tamás: A Palásti Csata kiadásakor már kinéztem magamnak a Grund Records-ot. Tetszett, ahogyan a kiadványaikat kezelik, és éreztem, hogy itt a fizikai hanghordozók szeretete még életben van. Egy várpalotai koncerten kezdtünk el beszélgetni a tulajjal, és nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Aztán sajnos kicsit eltűntem a képből a fentebb említett adatvesztés miatt is, de amikor visszatértem a kész anyaggal, érdeklődéssel és szeretettel fogadtak. Ők is meglepődtek a pozitív fogadtatáson és a fogyáson, nem erre számítottak, de azt azért a lelkemre kötötték, hogy nehogy koncert nélkül maradjon a projekt.

Hogyan oszlanak meg a promóciós feladatok a Grund Records és közted?

Tamás: Mindketten toljuk, ami a csövön kifér. Ők intézik a sajtó részét, a feltöltéseket, én pedig promotálom az anyagot, ahol csak tudom. Futtatom a dalokat playlisteken, csinálom a klipeket, ilyesmi. Nekem ez így bőven elég, ha megkapom tőlük a hivatalosan kiadott dolgokat, amiket szórhatok.

Az angol szövegek és a minőségi körítés miatt adja magát a kérdés: megpróbálkoztok külföldi megjelenéssel is?

Tamás: Szándékosan még nem kerestünk erre lehetőséget. Az internetes terjesztésnek köszönhetően a világ egész távoli pontjairól is jöttek visszajelzések, a Spotify és társai ebben sokat segítenek, ha megfelelően vannak menedzselve. A lemezt a kinti koncertjeinkre is viszem magammal, veszik is szépen, pedig ritka már a CD-lejátszó. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

Aki szereti ezt a műfajt, úgy érezheti, hogy egyfajta synthwave rock fellendülés zajlik az utóbbi években. Ugyanakkor nagy sztárokat még nem termelt ki ez a hullám, és sokan nem is hallottak róla. Te hogyan látod ezt?

Tamás: Sajnos inkább csak zajlott. Az olyan felfutott bandák, mint a Gunship is belassultak kicsit. Nagyobb turnéra ezek sajnos el se indulnak, ami szerintem nagy kár. Valahogy a Stranger Things-őrülettel a synthwave is alábbhagyott, aztán megtalálta a helyét a rétegzenék között. Benne van a pakliban, hogy későn kezdtem el, bizony. Az biztos, hogy a tengerentúlon reneszánszát élik a 80-as évek zenéi és remélem, ez átragad majd még jobban a világ ezen felére is.  Nagy előadók… Hát igen, az olyanokról, mint a Scandroid, a LeBrock, a Dance With The Dead, a Carpenter Brut, valóban nem sokan hallottak, de olyanok is nyúltak ehhez a világhoz, mint a Weeknd, a Coldplay, David Hasselhoff, még a legutóbbi Ghost is nyomokban tartalmaz ilyesmit.

A kísérőzenekarod már a lemezmegjelenés idejére összeállt, azt is tudjuk, hogy élő dobokkal álltok majd ki, amit Gazsi Máté kezel majd. Vannak már esetleg dátumok és helyszínek is?

Tamás: Haladunk ezzel, sajnos rengeteg dolog közbeszólt: más zenekarokkal teendők, kimerültség, gyerek is született két tagnál is. Ráadásul nem egyszerű megfejteni az ennyire szintetizátordús zenét, hisz a legtöbben az egészet egy laptoppal és egy mikrofonnal megoldják, de én inkább látványt akarok, még ha esetleg be is játsszuk a témák nagy részét. Valami olyasmit, mint amilyen a Divided volt, csak kicsit egyszerűbben, kompaktabban.

A többi formációid közül melyiktől várható aktivitás a közeljövőben?

Tamás: Az Iron Maidnem állandóan aktív, hál’ istennek. Őket nem kell félteni. Május 26-án lesz egy brutál nagy koncertünk a Barba Negrában, ami a másnap induló Iron Maiden turné hivatalos warmup partyja, és ezután indul a nyár.

Talán korai még megkérdezni, de lesz folytatás? Ha születik kettes Brother Belmont lemez, miben lehet más? Mit csinálnál másképp?

Tamás: A folytatás már javában készül, páran már a borítót is látták, avatottabbak már dalt is hallottak. A dallamos részek még dallamosabbak, a keményebb részek még keményebbek lesznek, erre mérget vehettek!