„Elhiheti nekem mindenki, e sorok szerzője feslett életű pap, aki bűnt bűnre halmozott, most pedig eljött az ideje, hogy meg is vallja ezeket a bűnöket…” – Rob Halford
A Judas Priest kétségkívül a heavy metal egyik legmeghatározóbb együttese: lemezeikből több mint 50 millió példányt adtak el világszerte. A legendás brit zenekar összetéveszthetetlen énekstílusáról és extravagáns színpadi megjelenéséről egyaránt elhíresült frontembere, Rob Halford ezúttal saját szavaival eleveníti fel kalandos életútját, és vet számot a Judas Priest hullámvölgyektől sem mentes pályafutásával.
Rob Halford memoárja több őrült sztorik és izgalmas műhelytitkok szórakoztató gyűjteményénél. A könyv igazi vonzereje abban a tabukat nem ismerő nyíltságban rejlik, mellyel a szerző feltárja karrierjének árnyoldalát: egykori alkohol- és drogfüggőségét, rendőrségi ügyeit, depresszióját, kilépését a zenekarból a ‘90-es évek elején, és több évtizedes vívódását, hogy a nyilvánosság előtt sokáig titkolni kényszerült homoszexualitását. És mint minden őszinte gyónásban, úgy a Vallomásban is megtalálható a feloldozás lehetősége – annak magával ragadó története, hogy a „Metal God” miképp tért vissza az ezredfordulót követően méltó helyére, a Judas Priest élére, és hogyan találta meg végül magánéletében is a boldogságot.
Rob Halford, vagy ahogyan rajongói nevezik, a „Metal God”, brit énekes és dalszerző, a Grammy-díjas Judas Priest zenekar frontembere. Szegecsekkel kivert bőrszereléseinek, harleydavidsonos színpadi bevonulásának és legfőképpen egyedülálló, négyoktávos orgánumának köszönhetően világszerte a heavy metal egyik legkarizmatikusabb előadójaként tartják számon.
Nevéhez a műfaj olyan örök klasszikusai köthetők, mint a „Living After Midnight”, a „Breaking The Law”, a „You’ve Got Another Thing Coming” vagy a „Painkiller”. Vallomás című önéletrajza 2020-ban jelent meg.
A könyv oldala: https://bit.ly/Rob_Halford_Vallomás
„– Kövessen.
Egy szűk cellába vitt, és becsukta mögöttünk az ajtót.
– Gondoltam, hogy maga az – mondta. – Rob Halford, hogy a bánatos francba kerül maga ide?
– Úgy, hogy kurva nagy idióta vagyok – ismertem be.
A rendőr a fejét csóválta.
– Nem hiszem el, hogy magát látom itt. Na, megnézem, mit tehetek.
Vajon elenged?
– Nagyon köszönöm – motyogtam, ő meg kiment, és bezárta maga mögött az ajtót.
Leültem a keskeny, kemény priccsre. A következő két órában sorban odajött a cellámhoz az őrsön szolgáló összes rendőr, hogy megbámuljanak maguknak az ajtóba vágott ablakon keresztül, és dobjanak nekem egy
ördögvillát. Kiöltött nyelvvel visszavilláztam nekik. Ezzel is telt az idő.”