Az egy dolog, hogy eddig nem voltak koncertek, de ebből kifolyólag akárhogy próbálkoztunk, interjúk sem nagyon. Aztán valahogy sikerült összehoznunk, hogy Bryan Giles a Red Fang gitárosa ránk szánjon húsz percet az életéből és voilá. Dumáltunk is vele! Szó esett az új lemezről, barátságról, videókról és némi olasz kajáról.

RS: A zenekar már több, mint 15 éves, mégsem volt tagcserétek. Mi a titkotok?
Bryan: Ez amúgy nehéz kérdés. Hagyni kell egymást, ismerni kell a másik a szokásait. Ja, ez tényleg hosszú idő, de igazából nem olyan vészesen bonyolult ez. Tudod, mi tényleg barátok vagyunk, és nem valami hirdetés alapján jöttünk össze, hanem ismerjük egymást több, mint tizenöt éve, és így kezdtünk el zenélni is, hogy elüssük az időt. Igazából ez már több, mint barátság, testvéreimként gondolok a srácokra és nem nyűg velük lenni. Mi tényleg együtt járunk sörözni, kajálni, meg csak úgy lógni is.

RS: Én úgy emlékszem, hogy rólatok úgy beszéltek nálunk, hogy ti vagytok a stoner műfaj új reménységei. Hogy birkóztatok meg a „hirtelen „ jött sikerrel?
Bryan:  Azért mi dolgoztunk már előtte is a rajongóbázisunkon csak nem nemzetközi szinten. Nagyon sok munkánk van a zenekarban. Mind ott vagyunk a mai napig a sound checknél, nem lógjuk el, ha van valami meló, hanem megcsináljuk. Mondhatjuk, hogy learatjuk éppen a a munkánk gyümölcsét. Persze, jól esik az ilyen jelző, és tényleg azért a nagy siker az viszonylag hirtelen jött, de éltünk a lehetőségeinkkel, hoztunk áldozatokat és ez lett a vége. Csak hálásak lehetünk nektek, a rajongóinknak, hogy azt tudjuk csinálni, amit szeretünk. Érted, ez egy álom. Felkelek reggel és az a dolgom, hogy zenéljek, utazzak, kajáljak, világot lássak.

RS: Anno a  Cut it short videóban felidéztétek, hogy milyen nehézségei vannak az együtt töltött időnek. Ennyi kihagyás után könnyebb lesz ezeket a dolgokat elviselni a másiknál?
Bryan: Azért az egy kicsit eltúlzott videó, próbáltuk a dolgok viccesebb oldalát megragadni, de közben vannak benne tényleg olyan dolgok is, amik a privát szféránkba enged betekintést. Igazából, ahogy mondtam Mi most is összejárunk, így nem szoktunk el egymástól, nem lesz az, hogy a buszban újra meg kell szoknom más baromságát. Ez egy szimbiózis igazából. Együtt kell élnünk, el kell fogadni, ha a másiknak szar napja van, vagy van valami baromsága, ami téged idegesít alapjáraton. Ezeket meg lehet beszélni. Ez fontos, hogy beszéljünk ezekről és akkor helyén lehet kezelni a dolgokat. De úgy gondolom, ha az emberek beszélnének a problémájukról, sok  minden sokkal egyszerűbb lenne.

RS: Ez a lemez viszonylag lassabban készült el. Nem adott elég pénzt a Relapse, vagy mi volt a hosszabb szünet titka?
Bryan:  A lemez már igazából 2019-ben elkészült, a vinylek meg már tavaly március óta várják, hogy gazdára találjanak. Pont be akartuk jelenteni az új albumot, amikor bejött ez a rohadt vírus, és egyszerűen mindennek lőttek. Nem tudom nálatok mi volt, de itt totál meghülyült mindenki és a pénzüket inkább wc papírra költötték. Nem viccelek, akartam venni papírt, mert éppen fogyóban volt és nem kaptam a boltban. Ez egyszerűen vicc, de ilyenkor az emberek érthetően kajára fognak költeni főleg, nem pedig egy rock zenekar lemezére.

RS: És nem volt gond, hogy nincs wc papír?
Bryan: Haver, egyszerű emberek vagyunk. Van itthon zuhanyzó és azzal mindent szépen tisztára lehet mosni. Probléma megoldva!

RS: Ha már szóba került a kiadótok. 2011 óta velük dolgoztok. Ennyire jók a kiadós bulik? Sok a sör? Vagy miben nyújtanak ők többet a számotokra?
Bryan: Olyan igazán nagy bulik nincsenek. Persze, az ügyvédek tuti pezsgőt bontottak mikor aláírtunk, de csak annyi az egész, hogy figyelnek ránk, ezért szeretjük őket. Kedvesek, meghallgatják, ha van valami bajunk, és nem szarnak a fejünkre. A munkájukat maximálisan jól végzik, így mi bajunk lehetne velük? Minek váltanánk?

RS: Az új dalok, amiket hallottam, nekem a második albumotokat idézi, de mégsem azt másolja. Ezt erősíti meg az Arrows klipje is. Ti, hogy érzitek? Előre felé haladtok hűen a gyökerekhez?
Bryan:  Nagyon jól látod a dolgot. Számunkra nagyon fontos, hogy honnan jövünk, és az, hogy merre tartunk. Az utóbbi két albumunk egy kalandozás volt, szerintem. Most kicsit vissza kanyarodtunk ehhez az old szkúlabb vonalhoz. Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni a rajongóknak. Nem másolni akartuk magunkat, hanem folytatni az utunkat, ami most egy kicsit nosztalgikus.

RS: Amúgy az Arrows és a Why szövege is nekem úgy tűnik, mintha egy komolyabb függőségről szólna. Ti, hogy látjátok?
Bryan: Abszolút, pontosan erről szól szinte az egész lemez. Ezen nagyon nincs is mit vitatni. Szerintem, mindenkinek van egy függősége. Nézd zenészek vagyunk, mindenkinek vannak gondjai az alkohollal. Rólunk azért köztudott, hogy a sört azt szeretjük. Én mellé kemény láncdohányos vagyok. De az az igazi junkie élet szerencsére elkerült minket. Persze, néha betépünk mi is, de ez stonerrock… Ki nem csinál ilyet? Aki mást mond az tuti, hogy kamzuik. De ennek is meg kell találni a helyes arányát. Azt azért fontos elmondani, hogy a nagy metal zenekaroktól messze vagyunk, nem narkózunk ezerrel, és nem szippantunk porokat, meg szintetikus szarokat.

RS: Az Arrows kapcsán meg kell kérdeznem, hogy a kardot nem ragasztottátok meg?
Bryan:  Nem, nem próbáltuk, de több darabot is haza vittünk. Azt érdemes tudni erről a kardról, hogy összesen három darabot tettünk tönkre a forgatás alatt, és mindegyik kegyetlenül éles volt. Nem egyszer tényleg sikerült megvágnunk magunkat. Elején azt hittük csak valami kis kósza kellék, de aztán kiderült, hogy ezek tényleg igazi, éles kardok voltak. Oké, nem ilyen több száz éves szamuráj ereklye, de rendes kard.

RS: Egy-egy ilyen klipnél mennyi kellékre van általában szükség? Van olyasmi, amit nem tudtatok beszerezni, de kellett volna?
Bryan:  Egy-egy klipünk elkészítése mindig nagy meló, de a kellékeket nem Mi szerezzük be, hanem erre vannak emberek. Tudod, azért a videóinkkal elmesélni 3-4 percben, ami a fejünkben van marha nehéz. Gondolok itt a Why-ra például, mert nyilván az Arrowsnál csak csomó kellék kellett, amit szétaprítottunk. De ennél a videónál volt egy elképzelésünk, és csomó minden nem fért bele. Nem csak a büdzsé miatt, hanem egyszerűen nem elég hosszú hozzá a dal, pedig lett volna még mit belepakolni. Naplemente, meg minden ilyen cucc, csak nem láttuk értelmét, hogy totál szét nyújtsuk a videót.

RS: Ha már a klippeknél tartunk. Ti csípitek a pizzát? Hol ettétek a legrosszabbat?
Bryan:  Ki ne szeretné a pizzát? Képzeld most rólunk nevezték el itt a helyi pizzériában az egyik pizzát pont tegnap. Van rajta csípős paprika, méz, kolbász, olívabogyó és gomba is. Minden hónapban készítenek egy spéci pizzát valamilyen zenekar nevével fémjelezve, és most pont mi voltunk soron. Tudod ez az étterem szerepelt több videónkban is. A pizza meg nem lehet rossz, szerintem. Ettem már olyat, ami egy dollár volt és akkora volt, mint a tenyerem, a sajt meg tocsogott rajta, de az is finom volt. Nem ettem még olyan igazán rossz pizzát, pedig gyerekkorom óta imádom.

RS: Mik a tervek mikor tudtok elindulni az új lemezzel turnézni?
Bryan: Ősszel most Amerikában fogunk turnézni, itt egy eléggé komoly körre számítunk. Utána pedig, ha nem lesz semmi szarakodás, akkor jövőre megyünk két nagy európai körre is. Egy fesztivál turnéra, és utána az ősszel egy kicsi klub turnéra. Emlékszem, nálatok pár éve játszottunk egy fesztiválon, ahol kegyetlen jól szóltunk kifelé is meg befelé is, de én a legjobban azt várom, hogy visszatérjünk Budapestre, valami kicsi klubba. Az a város örökké emlékezetes marad a számomra, ahogy az egyik klubnál nyugiban tudtunk a rajongókkal ping-pongozni. Imádom és kész.