A metal.hu színeiben június közepén jelent meg a budapesti Beneath The Void debütáló CD-je. A zenekar neve ugyan új, de a tagok a fővárosi death metal underground kipróbált veteránjai. Harmincas-negyvenes fejjel a hazai színtéren új death metal bandát indítani..., mi ez, ha nem a jó értelemben vett fanatizmus maga?!

A srácok kétségtelenül szívügyüknek tekintik a műfajt, elég csak a frontember Gyémánt Krisztiánt megemlítenem, aki különféle zenekari logók alatt ugyan, de a 90-es közepétől nyomja a hörgős vokálokat. Olt Ákos gitáros, Pornói Patrik bőgős és Turcsák Bence dobos pedig hosszú évek óta muzsikáltak együtt Krisztiánnal a Kill With Hate soraiban. A Beneath The Void lényegében a Kill With Hate folytatása, vagy írhatnám akár azt is, hogy a következő lépcsőfok.

Brutal death metal vonalon a 2012-es Voices Of Obliteration a magyar színtér kiemelkedő lemeze volt, a csapatnak mégsem sikerült gyökeret eresztenie a hazai undergroundban. Ennek leginkább a műfaj maga lehetett az oka, de az is közrejátszhatott ebben, hogy a kanadai PRC Music-nál megjelentetett CD nem kapott rendes hazai promóciót, a nemzetközi kiadványok tengerében pedig elveszett a lemez. A srácok maguk mögött hagyták az akkori, kiontott belekben térdig gázoló szövegvilágot, melyhez egyébként remekül passzolt az egykori logo és Havancsák Gyula ötletes borítóképe is.

A Beneath The Void esetében más a szövegi koncepció, illetve a képi világ is gyökeres változáson ment át, sőt valamelyest a zene is átalakult, noha az alkotók hellyel-közzel azonosak maradtak. A srácok ráadásul leigazolták a hazai extrém metal underground egyik legsokoldalúbb hathúrosát, Kovács Attilát (Varso, Superbutt, Watch My Dying, The Waiting Ones, stb.) Az ...Into Oblivion pedig a banda előzetes nyilatkozatai alapján egy sci-fi tematikájú konceptalbum lett. Igazán mélyre ugyan az eltelt napokban még nem tudtam ásni magamat a sztoriba, de érdemes lapozgatni  -azaz inkább hajtogatni - a poszter hatású bookletet, ugyanis a dalszövegek jelen esetben nemcsak azért vannak, hogy legyen mit fröcsögni, illetve a világba okádni, hanem valóban tartalmat hordoznak, akár gondolatébresztőek is lehetnek. Ha már a booklet; legalább lábjegyzetként illik megjegyezni, hogy a lemez külleme valóban nemzetközi színvonal, igényes, strapabíró digipack csomagolás, a korong pedig rendes gyári CD, nem a manapság elterjedt másolt lemez, amit öröm a lejátszóba csúsztatni.

Az elmúlt időszakban kis túlzással hetente jelentek meg itthon figyelemre méltó anyagok a death metal zászlaja alatt, Deprived Of Salvation, Monastery, Os, Damnation, Mephitic Grave, sőt kanyarban a Molis Sepulcrum bemutatkozása is, ráadásul ezek a kiadványok szinte mind más-más irányokból közelítenek a stílushoz. A Beneath The Void leginkább a technikás jelzővel illethető death metal mellett tört lándzsát, de nem kell megijedni, szó sincs a követhetetlen témákkal megpakolt – számomra mindig is - öncélú deathcore vonalról, inkább olyasmi technikás death metal ez, mint a floridai Monstrosity későbbi dolgai, vagy egy szorosabb pórázon fogott korai Hate Eternal lemez lehetne ilyen, ha Eric Rutan kicsit visszavett volna a fékevesztett tempókból.

A sci-fi hatású intro után robbanó Elegy pályára is állítja a korongot, a hangzás fülessel és a CD-t rendes cuccon megpörgetve is úgy dörren meg, ahogy kell. A bookletet segítségül hívva azonnal keresni is kezdtem, hogy a srácok milyen nagynevű stúdióban hozták össze ezt a megszólalást, a választ meglelve ki is kerekedett a szemem; „Recorded at Probahely.hu… Mixed and mastered by Bence Turcsák”. Jár a kalapemelés! Az „újonc” Attila is alaposan be lett vonva a dalszerzésbe, illetve Patrikkal együtt a vokálokba is besegített, Ákoshoz hasonlóan pedig a szintetizátor témák egy része szintén az ő számlájára írható. A tizenegy tételes, negyven perces lemez egy erődemonstráció, a nóták közül felesleges bármelyik tételt is kiemelnem, márcsak a szövegi koncepció miatt is egyben illik hallgatni az anyagot!

A hangzás tökéletes, a dalok szintúgy, a vokálok sokoldalúak, a hangszerkezelés perfekt, mibe köthetnék bele?! Ja, a borító kapcsán csak annyit, hogy a front a Voices Of Obliterationhöz hasonlóan ismét Havancsák Gyula munkája; szóval hiába is keresek fogást az anyagon, nem tudok mibe belekötni. Az …Into Oblivion kétségtelenül az utóbbi évek legjobb hazai death metal anyaga, a pontszám pedig nem is lehet kérdéses! Remélem, hogy Krisztiánék nem fogják tartani az eddigi menetrendet, és nem a következő évtizedben fog érkezni a folytatás!