Alig néhány olyan előadó akad a rockzene történetében, aki mindössze két-három lemeznyi életművel a hátuk mögött alapvető hatást tudtak gyakorolni az utánuk következő zenészek generációira. Jimi Hendrix, Ian Curtis és Kurt Cobain, azaz az előbbi állításra példaként évtizedenként mindössze egy-egy nevet tudnék felhozni.

Kurt Cobainnek a Nirvana három sorlemeze elegendő volt ahhoz, hogy a 90-es évek hangzásvilágát döntően befolyásolja, Ian Curtis-nek ennyi sem adatott meg, a Joy Division két stúdióalbumnyira rúgó életműve azonban iránytűként szolgált a 80-as évek post punk, dark rock, new wave színterének. Jimi Hendrix pedig... Nos, az ő jelentőségét nehéz lenne egy félmondatban összefoglalni. Sokan leírták már róla, hogy nélküle más lenne mindaz, amit ma rockzeneként ismerünk.

Hendrix szűk két év leforgása alatt három albumot jelentetett meg, hivatalos, vagyis lemezes életműve 1968-ban véget is ért. A Sony Music a rövid életmű ellenére értő kezekkel bánik az örökséggel, a fiókok és a stúdiók mélyéről időnként előkerülnek olyan szalagok, melyek létezéséről egy szűk körön kívül aligha tud bárki is. Az élő anyagok közül tavaly novemberben egy olyan felvétel kapott hivatalos kiadást, mely több szempontból is rendhagyó. Hendrix 1970 júliusában, azaz halála előtt szűk két hónappal az Experience zenekarral maroknyi kiválasztott előtt lépett fel a Hawaii-szigetcsoport második legnagyobb szigetén, Mauin. A fellépés helye már önmagában is kuriózum, ráadásul a szűkebb helyszín, a 3000 méteren fekvő Haleakala vulkán alatt fekvő domboldal volt.

A Mitch Mitchell dobos és Billy Cox basszusgitáros társaságában színpadra lépő Hendrix 1970. július 30-án a délutáni órákban néhány száz főnyi közönség előtt két koncertet adott a tengerkék ég alatt emelt, fedetlen pódiumon. A látvány önmagáért beszélt, a Marshall ládákon és a színes vásznakon túl semmi extra nem került a színpadra. A puritán jelleget erősítendő, a technikusok mindössze néhány szivacsdarabot tekertek a vokál- és dobmikrofonokra, egyébként ők is a színpad mellől figyelték a hármast. A koncert hátteréről szükséges megemlíteni, hogy a zenekar az eredeti tervek szerint az ellenkultúráról készítendő Rainbow Bridge című film soundtrackjét rögzítette (volna) Mauin, az ezzel kapcsolatos, enyhén szólva is bonyolult sztori kibogozásához a kiadvány bookletje ad segítséget.

A lényeg a mi szempontunkból nem is a filmen, hanem a Jimi Hendrix Experience két fellépésén van. A trió -szokásához híven, végtelennek tetsző jammelések közepette vezette elő a Red House, Purple Haze, Fire, Voodoo Child, illetve Foxey Lady című klasszikusokat és több, kevésbé nyilvánvaló darabot. A közönség pedig kellően átszellemült állapotban hallgatta végig a fellépéseket, mely állapot feltehetően nem kizárólag a verőfényes napsütés számlájára volt írható.

A három lemezes, két CD-t és egy Blu-ray korongot rejtő kiadvány tartalmazza mindkét fellépés hanganyagát, illetve az utóbbi disc-en helyet kapott egy dokumentumfilm is, mely az Experience trió Maui kalandját dokumentálja. A harminckét oldalnyi booklet pedig minden fellelhető információt tartalmaz az élő fellépések hátteréről. Mivel a felvételt profi, filmes stáb rögzítette, az organikus hangzásba nehéz belekötni, olyan dinamikával szól a cucc, mint a korszak stúdiófelvételei.

A két koncert hanganyaga teljes, a képi rész viszont mindkettőnél hiányos, ezt a Blu-ray korongon álló képek bevágásával igyekeztek áthidalni, időnként viszont ezek hiányában csak a hangot kapjuk. A Blu-ray lemezen tehát egy másfél órás dokumentumfilm is helyet kapott, melyen archív felvételek mellett az előadások hátterét több szemszögből feltérképezve bőségesen kapunk visszaemlékezéseket is.

A Live In Maui egy rocktörténeti pillanatkép, mely az utóbbi évek retro hullámának tükrében különösen érdekes lehet az időutazásra fogékonyaknak!