A Beerzebub már régóta felhelyezte magát a hazai metal térképre, most pedig itt van egy újabb EP. Hosszú idő telt el, de a szavaknak még mindig van ereje. Bogyónak még mindig van mit mondania, és még jó ideig lesz is miről nyomnia a sódert nekünk. Fel a fejhallgatót maximumra a hangerőt és akkor nézzük, hogy Mówáron, hogyan látják a fiatalok a  helyzetet.

Mostanában valahogy nagyon elém kerültek a Beerzebub dalai. Igazából, folyamatosan pörgetem hetek óta a Kormány és a Korrupt című szerzeményeket. Amikor megtudtam, hogy végre jön egy teljes EP, szárnyaltam a boldogságtól, az albumborítótól meg annál inkább. Bogyó Ádám és csapata nem volt rest, összesen hét szerzeményt pattintott nekünk össze, amiből már kettőt ismertünk korábbról. Ahogy megláttam a már említett albumborítót egyszerűen hanyatt vetettem magam. Az, hogy valaki ennyire nyíltan vállalja a politikai nézetét, és ezt ráadásul albumborítónak még meg is csinálja, az tiszteletreméltó az én értékrendemben. Nem is volt a számomra kérdés, hogy azonnal pólót és pulcsit is kell rendelni ezzel a mintával, amíg be nem tiltják valamilyen úton-módon. És akkor a muzsika....

Bogyesz mögé jó ideje verbuválódott egy fix zenekar, ami iszonyatosan nagy pluszt jelent a dalok szempontjából. Nincs stílusban csapongás, elindulnak egy ösvényen, amin végig kitartanak. A lemez - már most elmondom -, hogy olyan izmosan szól, amiről csak álmodni mer egy hazai zenekar. Világszínvonal. Nincs mit ragozni ezen, így kell rendes rap-metal hangzást csinálni. Nem, nem a nu-metalra gondolok (noha én imádom azt a stílust is) sokkal inkább úgy írnám le, hogy a gitárhangzás a legjobb Machine Head soundon alapul, amit talán '94-ben kevertek ki. Az EP a maga huszonhárom perc harminchat másodpercével simán a korunk Reign In Blood-ja. Teljesen őszintén mondhatom, hogy ez volt az a hazai anyag, amit évek óta várok. Ami rendelkezik mondanivalóval, ami ad valami pluszt, amitől totál kikészül az agyam és azt mondom, hogy újra és újra meghallgatom. Ebből már jó eséllyel leesett, hogy ez egy zseniális album a számomra. Utoljára ilyet 2013-ban éreztem, amikor kijött a Watch My Dying 4.1-es EP-je. Azóta magyar szöveggel nem, hogy album, de dal sem tudott rám ilyen hatással lenni. Abszolút rajongó lettem.

A Szavak Erejét a K-K-K intro nyitja. A cím már alapjáraton elgondolkodtató. Köszönt minket hazánk aktuális vezetője, majd az ő 2022-es egyik kihívója, azután pedig több ismert politikus is. Azért kell kiemelni, hogy ismert, mert ők nem aludtak a parlamentben, hanem inkább vergődtek a parton és ennek hangot is adtak. Na, de hagyjuk is ezt a részét, hiszen jön a Vörös Andrással készült Kormány című dal. Az albumot elsőként felvezető dal refrénje valami eszméletlen. De amúgy ez elmondható az anyag összes dalára. Igazi hardcore fanoknak kedvező dal ez, ami remekül építkezik Önmagából. Bogyesznak van mit mondania az aktuális helyzetről az országban és ezt már itt a legelején sem veti véka alá. Van egy sor a dalban, ami az elmúlt időszak Facebookos szájkaratéját tekintve tökéletesen helytálló, szerintem. "Gyűlöletpengét élez a népe torkán". Ismerősöktől is megkaptam, hogy mit lehet ezen a zenén szeretni, hiszen a zenében politizálni gáz. Ezek után meg egyikőjük posztolt egy RATM számot..... Én szentül hiszem azt, hogy a politikának helye van a mindennapi életben, és emiatt a zenében is lehet simán helye. Ilyen zenekarral meg, ha nem hardcore/punkot hallgatsz akkor nem igazán találkozol. Pláne nem olyannal, aki ekkora nyilvánosságot kapjon.

A Korrupt című dalban, nem egy, hanem egyből két marha erős zenészt állított maga mellé a zenekar. Jakab Zoli és Kovács " Seniorhal" Krisztián ordít, illetve refrént énekel a műben. A szöveg egyszerűen itt is zseniális. Ennyire jól összerakni valamit, hogy rímeljen, hiteles legyen és passzoljon a zenéhez ... Ez egy marha nehéz feladat, de Bogyó a benne lakozó feszültségből (gondolom) könnyen megugrotta ezt a lécet. Ebben a dalban is inkább a '90-es évek, korai kétezres évek hatásait érzem. Aktív gyors, zúzós riffek, amik remek hangsúlyokkal lettek megáldva. Ebben a típusú zenében a hangsúlynak komoly szerepe van és a hangszeres szekció ezt remekül érzi. 

És akkor jöhet az ismeretlen víz, hiszen az előző két szerzeményt már ismerhettük, és hallgattuk is jó ideje. De itt jön a Kókai Barnival készült Koalíció. És itt az első dal, ami kicsit más benyomást kelt elsőre. Egy viszonylag lassabb dalról beszélünk, ha az előzőeket nézzük. Húzós, már-már sludge hatású riffekkel nyitunk, amik később egy remek kiállással átvezetődnek egy intenzívebb témába. Polírozhatom a zenekart, de tényleg remekül megoldják az átmeneteket egy-egy rész között és ezért az ő munkásságuk is legalább olyan fontos, mint Bogyesz szövegei. Nélkülük ez nem ütne ekkorát, ahogy számomra nem volt olyan komoly a bemutatkozó anyag sem. Most már máshogy látom, de akkor nem tett ekkora benyomást, mint ez a lemez. És ehhez tényleg kellett egy ilyen brigád. Barni, amúgy olyan death metalosan ordít, hogy elsőre nem igazán tudtam hova rakni, noha tetszett a dolog. Itt hallhatjuk az első gitárszólót is a dalban, ami nem egy széttekert dolog, hanem sokkal inkább csak segít abban, hogy rákanyarodjunk a dal végére. Egy plusz ízt ad az egésznek. A Koalíció amúgy az album legdurvább dala. Itt találjuk a legtöbb ordítást, belet remegtető hörgést.

És, hogy teljes legyen az egyenjogúság az albumon, következik a Végletek, ami egy reggae/metal/rap keverés és még pluszban Radnóti Zsuzsa (The Hellfreaks) is kiengedi a hangját a lemezen, hogy a gyengébbik nem is képviselve legyen. Ja, hogy ez még neked mindig nem elég? Akkor itt van Csató Adorján. Nincs meg, hogy ki ez a csávó? Ha azt mondom, hogy Funkasztikus, akinél kevés hazai előadónak pörög gyorsabban a nyelve? Itt egy percre megállok, mert a dallamos részek dallamosabbak, ellenben a metalos részek bizonyos részénél itt érzem egyedül azt, hogy kicsit ismerős a szájíz. Nem rossz, de nem is az, mint a korábbi dalok, amiknél csak dicsérni tudtam mindenkit. Ettől függetlenül ez is egy izgalmas dal, hiszen van scream, rap és csorda ordítás, minden. Én is azt mondom, hogyha már így nekünk is meglett az albumon a kétharmad, akkor előre menjünk, ne hátra. Jöjjön a Hibás Világ, ami egy iszonyatosan dühös, frusztrációval telepakolt igazi old school hardcore dal és nem mellesleg egy Liberal Youth feldolgozás, az énekes Berci közreműködésével. Ez az egyetlen dal, ami nincs túl variálva. Az album legrövidebb daláról beszélünk, hiszen egy másodpercen múlik csak, hogy nem két perces, de egy ilyen energiabombából ennyi pont jól esik, hogy rávezessen minket az album legösszetettebb dalára. Az utolsó nóta a Káosz címet viseli. Honnan ismerheted? A napokban jött hozzá a legújabb Beerzebub klip. A Bölcsföldi Zolival készült dal nem csak úgy meglett írva, hanem frankón hangszerelve van. Érződik rajta, hogy talán erre a dalra fordították a legtöbb időt a srácok. Igazából ez a dal egy olyan tökéletes lezárása A Szavak Erejének, hogy nem is tudom mit írjak róla. Csak dicsérni tudom a bandát. 

Na, és akkor most mi van? Se jobb se bal, de még a közép sem játszik? Vagy éppen minden egy helyen van éppen? Hallgasd meg és döntsd el Te! Én csak egyet kérek a Beerzebubtól. Srácok! Anyag van bőven, könyörgöm, minél előbb jöjjön a következő anyag! Köszi.

Béke, Szeretet, Metal