A King Buffalo egyszerűen nem tud nyugton maradni. Folyamatosan turnézik a zenekar, egyre nagyobb tömegek előtt mutatja be azt a KÉT albumát, ami tavaly jelent meg, ezek mellett meg csinálnak egy totál egyedi hangulatú barlang koncertet és nem mellesleg megírnak egy új anyagot Regenarator címmel, amit meg is jelentettnek. Nooormális?
A King Bufallónak most az lenne igazából a dolga, hogy az egész világon népszerűsítse a The Burden Of Restlessness albumát. Ehelyett ők két albumot nyomatnak, hiszen tavaly még év vége előtt villám tempóban kiadták az Acheront is. Mondhatnám, hogy a zenekarnak a sikere a semmiből jött, de ez kamu lenne. Az elmúlt három albumról én írtam és látom, hogy a zenekar miként építi fel magát anyagról anyagra. Hihetetlen, hogy mennyit tudnak fejlődni egy év leforgása alatt. Olyan szintugrásokat nyomnak le, mint mások nyolc-tíz év alatt. Aztán hirtelen pár hónappal ezelőtt a semmiből előkerült a hír, hogy a zenekar megint kihoz egy anyagot. Tessék? Ezek tavaly leraktak két lemezt, végig turnézzák az életüket és közben írtak egy új majdnem negyvennégy perces anyagot? Nem normálisak! Ilyen szintű alkotásnál már felmerülne a kérdés, hogy ez vajon a minőség rovására is megy? Mert tuti, hogy így a felvett dalok közül egyet se dobnak ki. De basszus, hiba is lenne bármit is kidobni ezek közül!
A Regenerator magába bolondított a hangzása végett. Noha a zenekar elhagyta már azt a totál elszállós irányt, amit én imádtam, ettől függetlenül annyira meg tudják csavarni az agyam, ha olyan pillanatban kapnak el, hogy az valami hihetetlen. Az album borítója megbűvölt. Tipikusan az a borító, amit vinylen is órákig tudok nézegetni. Be kell valljam az előző anyag borítója egyáltalán nem tetszett, de ezt az újat még plakáton is megvenném egy koncerten és elégedetten raknám ki az irodám falára.
A nyitó tétel eléggé könnyeden indul be. A legjobb barátunk a delay pedál és a sampler, amit egy remek nekem kicsit old school hangulatú dob groove-al támogatnak meg. Amúgy a trió most sokkal bátrabban használja a samplereket, mint bármikor azelőtt, ami egy marha király dolog! Kicsit olyan érzésem van, mint a Wooden Shjips esetében. Az is egy tök jó psyrock dolog, ha éppen elkap, akkor nagyon tud utaztatni a zene. A zene amúgy nem túl bonyolult, nincsenek hatalmas riffelések, sokkal inkább a hangulat van megragadva. A basszus monoton módon tolja ugyanazt az egy témát szinte végig. De a dob sem akarja túl bonyolítani a dolgokat. Ezért is ugrott be róla az a klasszikus TV ROCK feeling, ami anno mehetett a hatvanas években. A visszhangzás mellett az egyik legnagyobb barátunk a wah pedál, amivel valami hihetetlen dolgokat tud alkotni Sean.
Az albumon összesen hét dalt hallhatunk és mindegyikben van valami, amitől eldobom az agyam. Mindenhol találok egy olyan apró részletet, amire azt mondom, hogy zseniális. A második dal a Mercury eléggé visszafogott a szöveget tekintve, de az előző dal lendületét és hangulatát hivatott tovább vinni. Aki a régebbi durvább hangzásra vágyik az először a harmadik tételben fog magára ismerni. A Hours torzított gitárral és intenzív tempóval indul, amiből nem is vesz vissza. Itt nekem kicsit beütött egy szinten a brit pop-rock hatás, de ettől függetlenül is egy tök jó, ötletes dalról beszélünk, ami bőven tartogat meglepetéseket. Fontos megemlíteni, hogy ezek a dalok elsőre is be tudnak nyesni rendesen az embernek, de olyan a zenekar, mint a Tool. Többszöri hallgatás kell, hogy minden apró részletet megtalálj magadnak. Az Interlude nem tudom, hogy tekinthető-e teljes értékű dalnak, inkább egy átvezetésnek gondolnám, de annál meg sokkal több van benne. Vicces, hogy a közel három perces hosszával ez az album legrövidebb tétele. A Mammoth egy hatalmas, lassan hömpölygő, lomha darab. Az album egyik legjobb szólójával, ugyanis itt esett le, hogy miben nagy a King Bufallo. Ezt a stoner/psy életérzést remekül vegyíti az old school rockkal. Értem ezalatt a The Doors-os egyszerű dobolást és a Led Zeppelin magasságú szólókat, gitár témákat. Az a jó ebben a zenekarban, hogy bármilyen kedvem van, el fog kapni. Csak az időpontot kell megtalálnia. Ilyenkor folyamatosan elkezdem bújni a netet, hogy milyen lemezt, mennyiért lehetne tőlük beszerezni, meg nézem a turné dátumokat is.
Sajnos hozzánk még nem jönnek, sőt Európát is jó ideig kerüli a zenekar. Ettől függetlenül kövessétek őket, mert eléggé aktívak a social media felületeken és sok koncert anyagot is megosztanak, amiket meg lehet hallgatni/nézni. Az tuti, hogy hatalmas jövő van még elöttük.
Béke, Szeretet, Metal
