Alig egy évvel a Here Be Monsters után már itt is van a TEN új lemeze - a tizenhatodik. A halálfejes borító ne ijesszen el senkit, a közel egyórás játékidőben dallamos hard rock - soft rock vár minket, a nemesebbik brit fajtából.
Aki ismeri a TEN, vagy Gary Hughes szóló munkásságát, akár ne is olvasson tovább, meglepetés kizárva, mind a jó, mind a rossz értelemben. Nos igen, a kiszámíthatóság a leggyakoribb kritika, amivel a TEN-t illetni szokták, és erre most is rászolgáltak. A másik, hogy ez is egy hosszú lemez, hosszú dalokkal. Komoly vállalás a végighallgatása, mert egyrészt kinek van egy teljes órányi ideje, másrészt nagy esély van rá, hogy közben álomba szenderülünk. No nem az unalomtól, hanem Gary andalító hangjától, a középtempót soha túl nem lépő daloktól, és attól a békés nyugalomtól, amit a Something Wicked This Way Comes áraszt.
Van itt 10 igényesen megírt és feljátszott dal, remek dallamokkal, barátságos énekhanggal. De az is igaz, hogy kb. a felének nincs igazán karaktere, és bár jólesik hallgatni, a végén azonnal törlődik az elménk pufferjéből. Tudjuk a hírekből, hogy ez a lemez az elődjével egyszerre készült még a covid idején, nemcsak a kompozíció, de a felvétel is. Egyből beugrott a Guns n' Roses Use Your Illusion című dupla-dupla lemeze, amiről mindig azt gondoltam, hogy a felére kellene összevágni, úgy volna tökéletes. Itt is ez a helyzet, a Here Be Monsters és a Something Wicked This Way Comes dalaiból olyan tuti 45 perces anyagot tudnék összerakni, hogy nincs az a hard rock album 5 évre előre és vissza, ami versenyre kelhetne vele.
De Gary nem így gondolta, hanem úgy, hogy ha ő 20 dalt írt a TEN számára, akkor annyi is fog megjelenni. Szíve joga, a gond csak az, hogy bár ott van bennük a potenciál, hogy akár a zsáner egyik vezető zenekara legyenek, így marad a másodvonal. Utazáshoz, házimunkához, elalváshoz tökéletes, és tényleg egy fia rossz dal nincs rajta. Jó a hangzása, a hangszeres betétek mívesek, különösen a gitárszólók. Simogatja a lelket és feltölti a hallgatót pozitív energiával. Lehet, hogy csak én vártam túl sokat tőle? A legjobban mindenesetre a címadó, valamint a The Tidal Wave sikerült, ez utóbbi videó formájában máris csekkolható.
