Max Cavalera neve kikerülhetetlen történet a metal zenében. Lehet, hogy ma már csak pislákol az egykor fényes csillag, de akkor sem mehetünk el mellette. Egy álmot váltott valóra a brazíliai semmiből, majd mindent hátrahagyva kitartott a szíve mellett és megcsinálta másodjára is. Mi lenne példaértékű, ha nem ez? Emlékezzünk meg a második nagy debütálásról, itt a Soulfly első lemeze!

Ahhoz, hogy megértsük a Soulfly megszületését vissza kell mennünk az időben. Max életrajzi könyve viszonylag jól leírja ezt az időszakot. 1996-ot írunk, amikor is a Sepultura a doningtoni koncertjére készül, majd jön a telefonhívás, hogy Max nevelt fia, Dana egy autó balesetben életét vesztette. A rossz hírt Andreasnak kellett Gloriával közölnie, aki várható módon teljesen összetört. A Cavalera család minél előbb haza akart keveredni, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy ez az egész csak egy rossz álom. Ozzy felesége Sharon segítette az összetört családot, hogy magángéppel minél előbb Phoenixbe juthassanak. Gloria lánya a repülőről próbálta intézni a temetést, amikor is furcsa dolgot mondtak neki a halottasház munkatársai. Christinának azt mondták, hogy Dana nővére már oda szólt, hogy elvinné a holttestet. Gloria elmondása szerint, az illető célja az volt, hogy "minél előbb elkaparja" Dana testét, és Max visszatérhessen a zenekarhoz. Később kiderült, hogy az egyik Sepultura tag felesége megkérte egy barátját, hogy adja ki magát Dana nővérének. Nem tudni biztosan, hogy melyik tag felesége lehetett ez a személy, de Max a könyvben, testvére Iggor feleségét többször is szidja, és utálatát fejezi kell a nővel szemben.

A fiatal fiú végső búcsújára délelőtt tizenegy órakor került sor, ám Maxnek már másnap reggel jelenése volt egy zenekari megbeszélésen. A tagok kijelentették, hogy tovább kell lépni és folytatni a turnét. Max természetesen faképnél hagyta őket. A zenekar az utolsó közös koncertjét december 16-án adta a Brixton Academy-ben. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy ez lesz a felállás utolsó koncertje. Ellenben keringtek pletykát, hogy komoly feszültség van a zenekaron belül, ezért a Roadrunner kiadó a zenekar tudta nélkül több koncertet is rögzített. Szerettek volna biztosra menni, hogyha kettészakadna a zenekar, legyen valami a tarsolyukban, hiszen ebben az időszakban a Sepultura volt a legnagyobb zenekaruk. Sharon Osbourne elmondása szerint, ha akkor nem törik meg a zenekaron belüli egység, akkor a Sepultura lett volna a következő hatalmas aréna zenekar, akárcsak a Metallica. Gloria szerződése hivatalosan lejárt december 16-án a buli után a zenekar azonban aláíratott vele egy papírt, hogy tényleg ennyi volt, nincs tovább. Gloria elmondása szerint, eszébe nem volt folytatnia a zenekarral, de természetesnek vette, hogy Max ott marad az élen. Cavalera papa azonban a szívére hallgatott és hátat fordított mindennek, amit felépített. 

Max közel egy évig szögre akasztotta a gitárt, míg nem egy jammelésből szárba szökkent az a terve, hogy egy változó felállású zenekart hív életre, amiben az egyetlen fix tag ő maga (így érhető, hogy miért nincs most még fix gitáros a zenekarban). A Soulfly név nem meglepő módon a Headup című dalból fakad, amit Max a Deftonesnak írt. Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy a két szó összekapcsolása után merre vezet az út, már csak a megfelelő tagokat kellett megtalálnia. 

Jackson Bandeira személyében meglett a szólógitáros Marcello D. Rapp-ben pedig megtalálták a basszusgitárost is. A dobos személye sokáig nem rajzolódott ki, míg Max rátalált Roy "Rata" Mayorgára. A teljes felállással elindulhattak az album munkálatai. Az album tele volt vendégszereplőkkel, olyan zenészekkel, akik közel álltak vagy még most is közel állnak Max-hez. Már a nyitó Eye For An Eye tele van meglepetéssel. A dalban komoly szerepet vállalt a Fear Factory zenekar. Az egykori énekes Burton a háttérvokálokban segítette ki Max-et, Dino pedig gitáron járult hozzá, hogy a dal még keményebb legyen. Mondjuk ez nem lepő, hiszen Cazares több turnén is kisegítette nem is olyan régen Cavalerát. Barátságuk tényleg hosszú időkre nyúlik vissza. A dal igen személyes hangvételű, egyértelműen a Seupulturára utal vissza. Mondanom sem kell, hogy ez egy örök himnusza lett a Soulfly-nak. Könnyen megjegyezhető refrén, amit mindenki a magáénak tud érezni. Tele kísérletezéssel és súlyos groove-okkal. Tökéletesen mutatja, hogy merre ment volt tovább az anyazenekar, ha Max nem távozik. Érezhető, hogy ez a riff egyértelműen egy korábbról megmaradt szerzemény. Viszont azt is tökéletesen előrevetíti, hogy ez a zenekar tényleg a kísérleti hangzásokról fog szólni, nem fogja saját magát ismételni (legalábbis ekkor még ezt gondoltuk) A No Hope = No Fear ugyanezt a vonalat viszi tovább és a mai napig hallhatjuk koncerteken is. A két nyitó dal után egyértelmű, hogy ezek a dalok ösztönösen jönnek Max-ből, le sem tagadhatná a múltját. Egy az egyben Roots-Chaos érát idéző szerzemények. És jön a Bleed ami már nyit a nu-metal felé. Nem hiába ajánlották be Fred Durstöt is ehhez a dalhoz. A szaggatott riffeket Max töri meg a Ratamahata hangulatú énekével. Ezután következik Mr. Durst, aki ekkora még inkább ordított, mint énekelt/rappelt. Mondjuk a dalban hallható egy rap kiállás, ami egyesek szerint zseniális, én néha mégis erőltetettnek érzem. Természetesen kikacsintás a komfortzónán kívülre, pláne, hogy a dal végén Max még elővesz egyéb népi hangszert is. Itt mutatkozik meg igazán először az anyag kisérletezős jellege.

Majd megszületik a Tribe, ami innentől kezdve a Soulfly rajongók neve is lesz, hiszen mind egy nagy törzshöz tartozunk. A hatperces tétel a második leghosszabb dal a lemezen. Kimondottan a dobokra és a perkára van kihegyezve a nóta. A Bumbáról azt hinnék, hogy egy könnyed nyáresti sanzont kapunk majd, de aztán beindul a törzsi vonal újra a tipikus groove metallal karöltve. Több ember mellett Ross Robinson, az album producere is énekkel a háttérben. Max már többször elmondta, hogy a Headup riffjét már kicsit bánja, hogy oda adta a Deftones-nak, de ez egy remek barátság alapjául tudott szolgálni anno. Így a First Commandment  nu-metalos megközelítésénél egyértelmű volt, hogy Chino Morenót hívja segítségül a Soulfly atyja. Ha jobban megfigyelitek a dalt, nagyon különleges dolgokat pakol bele Chino, akinek ekkor a hangját még biztos, hogy az utómunka során nagyon sokat szépítették. A Soulfly megszületése után Max tudta, hogy minden albumon szerepelnie kell egy ilyen spirituális tételnek, amit Danának címzett. Sok esetben ezek a felvételek a szabadban készültek, nem pedig a stúdióban. Ezután kezdődik az én egyik kedvenc tételem. Nem tudom miért, de az Umbabaraumát soha nem tudom megunni. Ezt talán szélesebb körben ismerik a football rajongók is. A dal tök egyszerű, csorda vokálokon alapszik, amit bárki megtud jegyezni tök hamar. Most jártunk a kilencedik tételnél és még hét van. Iszonyatosan sok dala volt az öregnek, amit közölni akart a világgal. Ezek közül még kettőt szeretnék kiemelni, amiben az ekkor még annyira nem ismert Benji Webb énekelt. Benji a Skindred zenekar éléről lehet ismerős egyeseknek. A  Quilombo" és az album leghosszabb dalában a Prejudice kapott szerepet az énekes. Érdemes meghallgatni ezeket a dalokat, hiszen a rap és egyéb műfajok erősen jelen vannak, amik nagyon egyedi érdekes elegyet alkotnak együtt.

Írhatnék még több ezer szót. Az biztos, hogy a kilencvenes évek végén Max létrehozott egy olyan projektet, amire sokan kíváncsiak a mai napig még akkor is, ha már nem csillog olyan pompásan, mint régen. Az öreg érdemeit nem lehet vitatni. Olyan szinten járult hozzá a metal zene népszerűsítéséhez és fejlődéséhez, amit nagyon sokan irigyelnek. Mi lett volna, ha nem megy szét a banda? Nem lennének olyan remek albumaink, mint ez vagy a Primitive. A legjobb, ami ezekkel az arcokkal és ezzel a családdal történhetett, hogy külön úton járnak és bombáznak minket érdekesebbnél érdekesebb lemezekkel.

A FOTÓK EGY RÉSZE GLORIA CAVALERA BLOGJÁRÓL SZÁRMAZIK