Ha létezik sikertörténet a kortárs old school death metalban, akkor a Baest sztorija kétségtelenül az. A 2015-ben alakult dán ötös az ősi úton elindulva egy demo és egy EP kiadása után 2018-ban a Danse Macabre koronggal debütált a nagynevű Century Mediánál. Már az is fegyvertény, hogy a legendás kiadó épp nekik szavazott bizalmat az undergroundban már akkor is túltengő régi iskolás halálfém osztagok közül. Az igazán komoly érdem azonban az, hogy a srácok azóta is a dortmundi istálló bizalmát élvezik.
Természetesen nincsenek, és soha nem is lesznek a napfényben, de az underground bugyraiból előmászva stabilan tartják magukat a félhomályban. Hasábjainkon tavaly nyáron emlékeztem meg az akkor aktuális Justitia című EP-jükről, a Necro Sapiens azonban nem a soron következő nagylemez, hanem a fenti kislemezt megelőző, 2021-re datálható harmadik, ezidáig utolsó Baest korong, ami még tavaly is kapott egy újrakiadást.
Mivel a maga idején nem ejtettünk róla szót, így utólag - az ismételt kiadás apropóján - érdemes felidézni ezt a kifejezetten jól sikerült stílusgyakorlatot. Ugyanis pontosan erről van szó. Az aarhusi ötös új összetevőket már nem dobált a rozsdás kondérba, de a dögszagú főzetet harmadik nekifutásra is sikerült melegen tartaniuk.
A borítókép a földalatti death metal vonalon ismert Mitchell Nolte munkája. A koncepció pedig részletgazdagabb kivitelezésben ugyan, de a klasszikus Massacra lemezek - elsősorban a Signs Of The Decline - képi világát idézi. Jól esik ránézni! :-)
A '90-es évek eleje death metaljának tisztességben megőszült mániákusai pedig a play-gomb lenyomása nélkül, rutinból, már a borító láttán hallani fogják a zenét. A számcímek szintén önmagukért beszélnek. Erre szoktuk mondani, hogy nincs új a holdvilág alatt... Ezek után pedig azt kellene megfogalmaznom, hogy a dánok lemeze mitől jobb, mitől több, mint a kollégák hetente ötösével megjelenő hasonszőrű pályaművei... Nos, itt vagyok bajban, mivel Baest-ék nem durvábbak, nem technikásabbak, de nem is dallamosabbak, vagy épp dallamtalanabbak, mint a konkurencia képviselői. Ellenben tudnak dalokat írni, ami nem feltétlenül jellemző az összes régisulis, sokszor csak a zajkeltésre koncentráló alakulatra.
A Necro Sapiens tökéletesen formára van nyírva, a már taglalt borító és dalcímek mellett az egységes zenekari kiállás és az épp háromnegyed órás lemezhossz is stimmel. Az meg csak extra adalék, hogy a megalakulás óta változatlan felállással zakatolnak. A zenei rész engem a floridai vonalra emlékeztet, annak is a faragatlanabb ágára. Iránytűként olyan lemezek emlegethetők, mint a Leprosy, a Cause Of Death vagy a From Beyond. Ha ezeket nem tudod konkrét zenekarokhoz kötni, akkor rossz cikkre kattintottál. Szerintem tapintható itt némi a holland befolyás is, a kiadó meg a Bloodbath és a Morbid Angel neveit emlegeti a harmadik Baest album kapcsán.
Ez ugyan végképp nem az a műfaj, ahol dalokat illik kiemelni, de a lemezre került kilenc csapás közül a The Forge című intrót követő Genesis és a címadó igen combos darabok. A stílus aranykora után született gitárosok nem csak a kötelező tananyagot verték a fejükbe, hanem esetenként igyekeznek a régi nagyokra emlékeztető, memorizálható témákkal is előállni. Simon Olsen hörgéséből, rengéshullámaiból pedig alkalmi jelleggel a dalszövegek is kivehetők. Persze a Sea of Vomit és a Meathook Massacre-témakörökben már nem lehet újat mondani… Az esszé méretűre vett Goregasm sorait meg más szóösszetételekkel ugyan, de már három és fél évtizede papírra vetették az egykori úttörők.
Amennyiben szeretnél egy háromnegyed órás időutazást tenni az 1991-es floridai színtérre, a hatalmas merítésből a dán Baest 2021-es lemeze egy zamatos választás lehet. Ha csak a hasonszőrű alakulatok huszonegyedik századi lemezeihez mérem a Necro Sapiens-t, akkor ez egy ötpontos anyag, ha viszont a klasszikusokhoz, akkor értelemszerűen legfeljebb egy izmos hármas, vagy egy jóindulatú négyes alá lehet az osztályzat. Mivel nem tudom, miként járok el a helyesen, legyen 4,5 a vége!
