A Def Leppard májusban kezdi a Mötley Crüe-val közös Európa-turnéját, de még előtte egy szimfonikus válogatáslemezük is megjelenik. Amikor lehetőségünk adódott, hogy interjúzzunk egyet Phil Collen gitárossal, tudtuk, hogy bőven lesz mit megbeszélnünk.
Rockstation: Május végétől kezdve Európába is elhozzátok a “The Stadium Tour-t.” Hogyan próbáltok előtte? Titkos koncerteken, vagy kibéreltek egy csarnokot?
Phil Collen: Mostanra már egész jól összepróbáltuk a műsort. Van egy hely Los Angelesben, ott szoktunk összejönni a turné előtti próbákra. De én minden egyes nap gyakorolok, egy csomó dalt eljátszom, és azt is gyakorlom, hogy megy az éneklés a gitározás mellett. Tudom, hogy sok zenekar nem próbál, de nekünk muszáj, különben nem tudnánk előadni a dalainkat. Elég nehezek ugyanis. A turnén is minden nap végzünk énekgyakorlatokat. Én még olyat is szoktam, hogy felteszem valamelyik koncert CD-nket vagy -videónkat, és arra rájátszom. Szóval, amikor lemegyünk a próbaterembe, nem kell hetekig ottmaradni, mert már összeálltak a hangszeres részek és hasonlók. Ha meg esetleg változtatunk rajtuk, azt ott a próbateremben megoldjuk. Néha játszunk bemelegítő koncerteket is, például a Dél-Amerikai turné előtt volt egy valahol Atlantic City-ben meg egy New Jersey-ben. De összesen két bulit nyomtunk, csak hogy biztosan minden rendben legyen. Aztán a következő helyszín már Mexikóváros volt.
Milyen dallistával készültök? Van egy viszonylag új albumotok, a Diamond Star Halos, szóval inkább lemezbemutató lesz, vagy bestof műsor?
Mindkettő. Remek volna eljátszani az összes új dalt, de a közönség nem örülne ennek. (nevet) A Rolling Stones példáját követjük mi is: játszanak pár újat, aztán jöhet a Satisfaction, meg minden más, amit a közönség elvár. Így kell ezt. Én is nagyon pipa lennék, ha elmennék megnézni a kedvenc bandámat, és nem játszanák azokat a dalokat, amiket vártam. Szóval, keverni kell a kettőt.
Átlagosan minden másnap lesz koncertetek. Hogyan töltöd majd a szabadnapokat? Haza tudsz repülni esetleg?
Ó, dehogy, igazi turista vagyok ilyenkor. Amikor Dél-Amerikában voltunk, például Peruban, Limában, fürödtem egyet a tengerben, megnéztem a helyi dolgokat. A legjobb, amit ilyenkor tehetsz, ha kicsit megismered a helyi kultúrát, a szokásokat.
Össze tudod egyeztetni az edzéstervedet a turnézós életmóddal?
Igen, egészen könnyen. A legtöbb szállodában szuper konditermek vannak. Ha esetleg mégsem, akkor mindig van velem egy kickbox-zsák, amivel edzhetek. Akár még egy hotelszobában is lehet edzeni, nem kell hozzá nagy felszerelés. Csak az a lényeg, hogy valamennyit minden nap mozogjak.
Ez lehet, hogy hülye kérdés lesz: képzeld el, hogy már régóta turnén vagy, talán nincs is jó kedved, de este fel kell menni a színpadra, és ezredszerre is eljátszani a Pour Some Sugar on Me-t. Miből merítesz motivációt?
Nekem soha nincs rossz kedvem. Tényleg, ez soha nem fordul elő. Még ha fáradt is vagyok, vagy rosszul érzem magam, amint felmegyek a színpadra, azonnal elmúlik, ami fantasztikus! Szerintem az is fontos, hogy egy kiváló csapat van mellettünk. Mindenki körülöttünk, a zenekar, a stáb, mindig jó hangulatban van, igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Azt hiszem, az a fontos, hogy jó emberekkel vedd körül magad. Akkor még az utazás is könnyebb.
Hamarosan új lemezzel jelentkeztek (Drastic Symphonies), ami, ahogy fogalmaztatok, egy “greatest hits plus” album lesz. Kinek az ötlete volt?
A kiadó szeretett volna egy válogatáslemezt, de olyat, amin vonósok is szerepelnek. Erre azt mondtuk, hogy nem, ezt nem akarjuk. Ugyanis bizonyos dalok egyszerűen nem működnek a szokásos vonós hangszereléssel. Aztán végül megnéztük az összes dalunkat, bizonyos hangszereket kivettünk, másokat átdolgoztunk. Joe újraénekelt néhány részt a Too Late for Love-ban, meg szerintem a Pour Some Sugar on Me-ben is. Azt akartuk, hogy ha már csináljuk, akkor a vonóshangszerek a banda részeként működjenek, ami azt jelentette, hogy nagyjából mindent átdolgoztunk. Így a dalok már megállják a helyüket egy nagyzenekar kontextusában is. Néhány dalban pedig a vonósokból lettek a szólóhangszerek, például a Hysteria gitárszólójában. Azt eredetileg Steve Clark játszotta, de ebben a verzióban a vonósok ugyanazt játsszák, amit ő. Már ez óriási megtiszteltetés volt.
Ki végezte a hangszerelést? Ti magatok, vagy volt külső segítségetek?
Ami a vonós hangszerelést illeti, azt Eric Gorfain barátom készítette. Ő dolgozott már a Diamond Star Halos lemezen is, de a Tesla albumot is vele csináltam, Joe pedig a Down ‘n’ Outz zenekarában dolgozott vele. Szóval, egy ideje már együttműködik velünk, így egyértelmű választás volt; tudta, mire van szükségünk. Ő végezte a hangszerelést, és minden szólam esetén megvizsgálta, hogy mit hagyjunk ki, mit tartsunk meg, satöbbi. Utána a többi már csapatmunka volt.
Kíváncsi vagyok, milyen lett például a Switch 625, ami azért nem egyértelmű választás. Hogyan szedtétek össze a dalokat a Drastic Symphonies albumra?
Először megnéztük a Photograph dalt, de nem működött. Aztán a Rock of Agest, az sem működött. Majd a Let’s Get Rocked-ot, hát az nagyon nem. Aztán olyan dalok, mint a Paper Sun, vagy a Switch 625 meg igen. Akkor azt mondtuk, okés, ezek jók lesznek. Majd Eric készített egy demót. Az eredeti dalok mellé párosított egy vonóshangszeres demót, majd nekiállt, hogy oké, itt ezen a részen elhagyjuk a dobokat, és így tovább. Vagy például az Animal-ben, kihagyta a dobokat, helyette timpanikat tett be. Mikor bevonultunk az Abbey Road stúdióba a londoni Royal Philharmonic Orchestrával, ők a saját részüket élőben vették fel. Az a része nagyon klassz volt. Úgy, hogy előre kidolgoztuk az összes hangszerelést, mire ők következtek, már volt egy elképzelésünk, hogyan fog megszólalni.
Ezt a lemezt már 2022 elején felvettétek, majd utána kijött a Diamond Star Halos. Ennyire előre terveztek?
Általában nem. Igazából ennyire előre még sosem voltunk felkészülve, ami szerintem elsősorban a kiadónknak jó. Például amikor befejeztük a Diamond Star Halos készítését, volt még egy pár extra dalunk, de egyszerűen kifutottunk az időből, meg már így is elég hosszú az a lemez. De most összeszedettebbek vagyunk, a zenekar is jobb, mint bármikor korábban.
Mennyire előre van tele a naptárad?
Most úgy novemberig.
Idén novemberig?
Igen. (nevet)
A zenekarban nemcsak hogy mindenki tud énekelni, de több dalszerző is van köztetek. Hogyan zajlik maga a dalírás? Egyénileg, közösen, esetleg mindkettő?
Mindkettő vegyesen. A Diamond Star Halos nagy részét Joe és én írtuk. Igazából az elején azt sem tudtuk, hogy ebből majd nagylemez születik-e. A covid előtt úgy volt, hogy csak felveszünk két számot. Aztán a járvány idején egyszercsak elkezdtünk közösen dalokat írni. Mintha azt a korszakot ünnepelnénk, amikor belecsöppentünk a zene világába, tudod, David Bowie, Marc Bolan, a Queen vagy a Mott The Hoople korszakát. A dalok nagy részét közösen írtuk, mert annyira izgalomba jöttünk az egész folyamattól. Csak küldözgettük az ötleteinket egymásnak oda-vissza.
Mielőtt a Diamond Star Halos kijött, gyakran elmondtátok, hogy kétségeitek vannak a nagylemez formátummal kapcsolatban. Szerinted a következő anyagotok rendes lemez lesz, vagy inkább kislemezek, EP-k várhatók? Hogyan látod most?
Nem tudom, bármelyik előfordulhat. Tudod, először volt a bakelit, aztán jöttek a kazetták, majd a CD-k, a letöltés, most meg a streaming, ez ránk is hatással van. Én folyamatosan írok, még a telefonomon is van egy dobprogram, amivel nekiállhatok komponálni. Tegnap is írtam valamit, tegnapelőtt egy másik dalt. Hamarosan turnéra indulunk, aztán majd újra nekilátok. Szóval, igen, lehet, hogy itt-ott kijövünk önálló dalokkal is. Valójában bármi előfordulhat, meglátjuk.
A Kick című dalt az utolsó pillanatban írtad, szinte véletlen, hogy felkerült a lemezre. Aztán meg abból lett az egyik sláger. Ezt hogy képzeljük el? Hogyan lehet az utolsó percben dalt írni?
Azt a dalt nem igazán a Def Leppard-nak szántam. Egy barátommal, Dave Bassett-tel írogattunk, és valami olyat szerettünk volna, mint a We Will Rock You, az I Love Rock and Roll, a Pour Some Sugar on Me, tudod, ezek a klasszikus dalok. Azt gondoltuk, hogy egy női előadóval talán jól működhetne. Aztán megmutattam Joe-nak, ő meg azt mondta: megőrültél, ennek Def Leppard dalnak kell lennie! Ezt nem adjuk oda senkinek! (nevet) Aztán megmutattuk a többieknek is, lejátszottam Sav-nek, majd Vivian-nek és Ricknek, és mindenki azt mondta, hogy igen, ezt nekünk kell megcsinálnunk. Aztán ez lett belőle.
Hol tartottatok ekkor a felvételekkel? Már a stúdióban voltatok?
Az én stúdióm igazából itt van előttem, ez a számítógép az. Mindent a laptopomra rögzítettünk, az összes gitárt, a vokált közvetlenül ezzel a laptoppal vettünk fel, amiről most beszélgetünk. Szóval igazából nem vonultunk stúdióba. Az én hangfelvevő helyiségem egy kis fülke, most is látom innen. Nagyon más folyamat ez manapság, és nagyszerű, hogy így dolgozhatunk. Szóval, igen, már a vége felé jártunk, de nagyon könnyen ment. Néhány gitárrészt, amit felvettem, kicseréltük Vivian-nel, ő felvette a saját vokáljait, mindenki felénekelte a saját részét, Sav felnyomta a basszust, Joe meg az éneket. De sokat megtartottunk az eredeti demómból is, a szelleme megmaradt. Izgalmas volt így dolgozni, és végül nagyon hamar összeállt.
A Diamond Star Halos promóciós fotóin nagyon elegánsak vagytok, ami nem megszokott egy rockbandától.
Igen, azt akartuk, hogy jobban nézzünk ki, mint mindenki más. Felkértük Maryam Malakpourt, aki mellesleg a Rolling Stones stylistja is. Annyit mondtunk neki, hogy szeretnénk máshogy kinézni, nem úgy, mint egy standard rockbanda a szokásos cuccokban. Van néhány ötletem – mondta, majd előjött ezzel. Először Anton Corbijn fotóssal dolgoztunk, akinek nagy rajongója vagyok, és nagyszerűen sikerült. Aztán a legfrissebb képeket már Ross Halfin készítette, de a stylist ismét Maryam volt, és szintén szuperek lettek. Szerintem nagyon fontos, hogy az emberek lássák, hogy odafigyelsz magadra, és arra, hogyan nézel ki. Egy kicsit szokatlan is, szerintem magasra tettük a lécet.
A zenekar felállása több mint 30 éve, Vivian belépése óta változatlan. Mi a titka a stabil felállásnak?
Szerintem több zenekarnál az történik, hogy az egók túl nagy szerepet kapnak, és ez visszaveti őket, végül szétszakítja a bandát. Nálunk erre nincs lehetőség. Fontos, hogy mindenkinek azonos céljai legyenek, tényleg nagyon-nagyon keményen dolgozunk, és remek munkatársaink vannak. Igazán szerencsések vagyunk, mert imádjuk a zenét, amit játszunk, szeretünk élőben koncertezni, és minden mást. Szerintem amikor minden ennyire klappol, azon senki nem akar változtatni.
Van egy híres gitárod, BELA, ami a színész, Lugosi Béla után kapta a nevét. Tudtad, hogy ő magyar volt?
Hát persze! Igen, Lugosi Béla, imádom a dolgait. Van is egy jó sztorim: van egy stúdió Los Angelesben, ahol az utolsó filmjének bizonyos részeit forgatta. Én pedig ugyanabban a stúdióban játszottam egyszer Slash-sel, Robert DeLeo-val és Forrest Robinsonnal közösen. A covid alatt vettünk részt egy jótékonysági akcióban az állatkert támogatására, és Jimi Hendrix-től a Fire-t vettük fel abban a helyiségben. Ugyanott, ahol Lugosi Béla a múltban forgatott! Az a gitár már 30, majdnem 40 éves, de még mindig remekül szól. A legutóbbi turnén is játszottam rajta, és Magyarországra is elviszem majd. Bizony, én, BELA és a zenekar, mind ott leszünk Magyarországon. Találkozunk a koncerten!
A Def Leppard és a Mötley Crüe közös koncertje május 29-én lesz Budapesten, az MVM Dome-ban. Jegyeket és további infókat ERRE találsz. Az interjú megszervezéséért nagy köszönet a LiveNation-nek!
