Amikor érkezik egy-egy új album egy hazai zenekartól, akiket jobban vagy régebb óta ismerek, az mindig nagy várakozással jár. Még, ha nem is a kedvencem, de érdekel, hogy mit alkotnak a kortársak. Simán benne van a pakliban, hogy aki eddig nem volt szimpatikus, az most lenyom egy olyan albumot a torkomon, amit zabálnék amúgy magamtól is. Na, mondjuk a Fish!-t pont szeretem, így még inkább kíváncsi voltam, hogy milyen az az anyag, amin a meztilábas utoljára dobol.

A Fish! a hazai rock-metal-pop élet mostoha gyermeke. Sehová sem illenek be. Minden van a zenéjükben, és ettől az összetett megközelítéstől van az, hogy 1999 óta imádjuk őket bármit is tesznek. Jó…van amikor nem igazán kapnak el, de azért lássuk be, hogy nagyon is szép diszkográfiája van a zenekarnak, amire méltán lehetnek büszkék. Be kell látni, hogy az idén tíz éves Konzervzene sikereit már nem biztos, hogy fogják reprodukálni. De ezzel amúgy nincsen semmi baj, hiszen a banda folyamatosan lát el minket jobbnál jobb dalokkal. Különösen fontos ez az album, hiszen Dáviddal a dobok mögött ez az utolsó anyag. Mikor hét évvel ezelőtt kijött az Idő Van! tudtam, hogy Dávid, bele fog adni mindent, és egy mókás albumot készítettek, még akkor is, ha éppen nem éreztem azt az anyagot annyira. Na, de mi lesz most? Hogy lesz tovább? Ez egy jó kérdés, mivel az új anyagon van utalás arra is, hogy mi van akkor, ha ennyi volt. Elköszön a zenekar és csókolom. Na, de ne siessünk ennyire előre!

A zenekar soha nem arról volt híres, hogy visszafogná magát. Egyből iszonyatos lendülettel vágnak bele az Ahogy Jön, Úgy Jön című nyitányba. A visszatekintő dal segít egy kis betekintést nyújtani a zenekar életébe. Krisztián, ha nem éppen “oowhhhooo”zik, akkor remek szövegeket tud írni. Egyértelműen visszajön a dalból, hogy a srácok már nem várják azt a sikert, mint régen, de mégis szívből tolják a szekeret. A dal amúgy tökéletes alapja a pop-metal jelzőnek. Van itt szaggatott riffelés és kemény tuka-tuka, remek alapjai annak, hogy reménykedve essek neki ennek az anyagnak. A lemez címadó dala stílusilag már ismerős. Binges hangzását könnyű felismerni, és ezt a dallamot Krisztián már használta korábban is. És ezután esik le igazán, hogy a zenekar valamennyire önmagát reprodukálta, hiszen “Régen Minden Jobb Volt”. A félig-meddig múltba révedő dal tökéletesen leírja, hogy mi a helyzet a ma. Hiszen “most helyünk sincs már” ahogy a költő is mondja. Ebből én arra következtetek, hogy persze régen se volt egyszerű a zenész élet, de voltak klubjaink, másmilyen lehetőségeink. Most meg alig vannak klubok az országban, hát, igen…..Amúgy az az egész album át van itatva azzal az érzéssel, hogy ennek a zenekarnak még igazán nincs vége, van még üzemanyag és van még mit mondania. Erre a Szuperzöld! is tökéletes példa. A rendszerkritikus dal megkérdőjelezi, hogy mennyire "jó" a mostani a helyzet. És ne csak a szöveget nézzük, hiszen Dávid kegyetlen miket dobol ebben a dalban, nagyon érzi, hogy hova, mennyi és mi kell. Én nagyon bírom amikor egy dobos a lakodalmas/disco alapot bebírja úgy pakolni egy dalba, hogy az hozzáadjon, ne pedig elvegyen. A dal vége pedig kimondottan erős azzal a gitár témával. A zenekar humora régóta ismert, így az Óje egy remek görbe tükör a szakmának, ezek mellett viszont biztos leszek benne, hogy koncerten hatalmas siker lesz. És ennél a dalnál tűnt fel valami, egyre több a “mini gitárszóló” amik az új gitárosnak is köszönhetőek, mellesleg pedig egyáltalán nem állnak rosszul az új daloknak.

Így ahogy hallgatom a lemezt és nézem a kazettáról a rajongók fényképét egyre inkább elfog a nosztalgia, amikor még a Kultiba meg a Zp-be jártunk bulizni. Amikor a nyáron nem számított, hogy másnap munka van, kedden a Petőfi híd lábánál töltöttük az estét. Más világ volt, ami nem feltétlenül volt rosszabb. Nekem pedig Ennyi Elég is. Mindenhol jól, hiszen a szép emlékek itt vannak velem. Ebben pedig a Fish! valami eszméletlen jó, hogy szép emlékeket idézzen fel. Olyan emlékeket, amik totál nem ugranak be egy átlagos hétköznapon. Sokáig gondolkodtam, hogy kell lezárni ezt a cikket. összességében az album jó, és tele van olyan gondolattal, amikre érdemes odafigyelni. Azért az biztos, hogy a következő albumot is várni fogom és koncertre is lemegyek, ha tehetem!