Mi a legjobb módja annak, hogy eltöltsünk egy szerda estét? Egy Corrosion Of Conformity koncert! Meg akkor is ha egészen Bécsig kellett utaznunk érte a monszun-szerű esőben és 10 fokban. A legendás zenekar négy évtizedes fennállása alatt rengeteg nagyszerű albumot adott ki, az utóbbi időben mégis leginkább a dobos Reed Mullin halála kapcsán hallhattunk róluk. De a zenekar talpra állt, és a terveknek megfelelően játssza le a turnét.

Ugyan kisebb helyszíneken lépnek fel, de a nagy slágereket felvonultató szettel állnak a közönség elé. Akárcsak az egész turnén, Bécsben is régebbi anyagokra koncentráltak, de ennek ellenére a setlist csak boldoggá tette a zenekar régebbi rajongóit, mivel főként a Blind, a Deliverance, a Wiseblood és az Americas Volume Dealer albumokról játszottak. A 2018-as No Cross No Crow-t teljesen figyelmen kívül hagyták, bár lehet, hogy ez szándékos húzás a zenekartól, és talán csak újra bele akarnak jönni a koncertezésbe, miután a járvány keresztülhúzta a turnézási terveiket.

A Szene zsúfolásig megtelt, ráadásul a közönség egy része Magyarországról érkezett (és jórészt ez a kihelyezett magyar C.O.C. rajongói tagozat gondoskodott a jó hangulatról is). Kezdéskor a hely méreteihez képest jókora tömeg állt a színpad előtt, amikor a C.O.C. alapemberei, Woody Weatherman, Mike Dean és Pepper Keenan színpadra léptek a La Grange (ZZ Top) hangjaira. Rögtön bele is vágtak a közepébe: amolyan ráhangolódós dzsembori hangulatú jammelős nyitás után olyan hármassal indítottak, amivel a zenekar három különböző korszakából merítettek. Először a Bottom Feeder (a helyszín lévők minden porcikáját megrengető basszusgitárral) és a Paranoid Opioid szólt, azután vissza az 1994-es évhez a Shake Like You-val a Deliverance albumról.

Energikus nyitás, amely jól szolgálta a célt, hogy rögtön az elején megmozgassák a közönséget megalapozva a hangulatot. A nyitó három szám ugyan jelezte, hogy setlist kiszámítható, de a C.O.C. módszeres tempót diktált igazi profik módjára, de a klasszikusokat örömmel fogadta mindenki. Egyáltalán nem látszik-hallatszik rajtuk, hogy berozsdásodtak volna, jól bejáratott gépezetként működött a zenekar, a hangulat pedig szinte eufórikus volt a nézőtéren, köszönhetően a magyar rajongóknak. A Seven Days a Deliverance-ről és a Senor Limpio ugyanerről a lemezről headbangelésre késztette a közönséget, sőt a refrént is hangosan énekelték a körülöttem állók! Ugyan a friss tételeket nélkülöznünk kellett, de a klasszikusokat örömmel fogadta mindenki.

Mivel a színpad kicsi (és tele volt Orange erősítővel) sok mozgásra nem volt lehetőségük, mégis pusztán jelenlétükkel uralták a színpadot és az előadás egyszerűen annyira feszes volt, ha ma este újra fellépnének, ismét elmennék! Keenan és Woody Weatherman magasan fordulatszámon tartották a tempót, miközben Mike Dean basszusgitáros a súlyt adta a zenének. Ráadásul Keenan énekhangja kifogástalan formában volt az egész este folyamán. Ahogy a szett haladt előre, a tempó egyre gyorsult, és a közönségkedvenc sláger, a Vote With A Bullet, ha lehet, még jobban felpörgette a közönséget. Ezzel zárult a koncert első fele, és ami ezután következett az sokkal több volt, mint ráadás.

A zenekar visszatért és elképesztő jammelésbe kezdett (Born Again for the Last Time) a ráadásban, ami kb. 1/2 órás volt, így inkább a koncert második felének nevezném. Az Albatross hasonlóan a rajongók kedvence, mint a Vote With A Bullet. Ahogy az idő fogytán volt, Pepper az órájára nézett, és kijelentette: "Még egy dalra van időnk". Egy igazán ragyogó este zárásaként a C.O.C. a két legnagyobb dalát adta elő: az Albatross és a Clean My Wounds dalokat. A Clean My Wounds segített betörni a szélesebb köztudatba annak idején és frenetikus zárása volt a koncertnek. Nem lehet kiemelni csúcspontokat, mivel nem voltak töltelékek, minden szám jó emlékeket idézett. Azt mondanám, hogy számomra a Wiseblood, a Vote With A Bullet és a lenyűgöző Clean My Wounds voltak a legjobbak (tudom-tudom, slágernóták, de akkor is nagyon élveztem).

A hangzás időnként sablonossá vált, és a dalok a szett felénél kezdenek összemosódni, ám a Corrosion Of Conformity-nak nem kell aggódnia amiatt, hogy újra fel kell találnia magát, hogy releváns maradjon a metal mai világában. A zenekar 90 percnyi briliáns játékot nyújtott, egy első osztályú zenészekből álló zenekar nagyszerű zenével, amelyet nagy energiával adtak elő.

Ezt játszották:

La Grange
(ZZ Top)
Bottom Feeder (El que come abajo)
Paranoid Opioid
Shake Like You
Seven Days
Diablo Blvd.
Senor Limpio
Wiseblood
Who's Got the Fire
Stonebreaker
13 Angels
Vote With a Bullet
Encore:
Born Again for the Last Time

Albatross
Clean My Wounds

A fotók a zenekar Facebook oldaláról származnak.