Az Art Nation egy svéd hard rock zenekar, az Inception a negyedik nagylemezük. A csapat gyorsan megtapasztalta a sikert, de később megbomlott az egység, és személyes konfliktusok és tagcserék után rövid időre le is álltak. Végül sikerült visszacsábítani az eredeti gitáros Christoffer Borgot, az új album már vele készült. 

Személy szerint nagyon vártam ezt a lemezt, az előjelek ugyanis arra utaltak, hogy újabb dallamos skandináv finomság érkezik a műfaj egyik fellegvárából. A nagylemezt három előzetes dallal vezették fel, és mindhárom nagyon tetszett - ez jó jel szokott lenni. Emellett Alexander Strandell énekes másik bandája, a Crowne, az idei év egyik legjobb hard rock lemezét szállította le (Operation Phoenix, ITT rajongjuk körbe), okkal reméltem, hogy a nagyon hasonló Art Nation-nel is belenyúlnak a tutiba. Ahogy a címben már elkotyogtam, sajnos nem pontosan így lett. Aki a beharangozó dalokat válogatta, remek munkát végzett, ugyanis az a helyzet, hogy sikerült a lemez három legkarakteresebb dalát összeszedni.

A nyitó Brutal & Beautiful egy hibátlan dallamos metal himnusz, túl is lóg valamelyest a svéd hard rock jól bejáratott keretein. A 1001 egy középtempós, monumentális power lírai, az Echo pedig a dalcsokor legjobban sikerült darabja, szintén középtempós sláger. A többi 8 tétel azonban érezhetően gyengébb, és ha már nélkülöznünk kell a fogós témákat, könnyen elkalandozik a figyelmünk. Ilyenkor kiszúrhatjuk, hogy Alexander sokszor megszenved a magasakkal (mégis szinte minden dalban erőlteti őket, ami fárasztó), vagy hogy mennyire gépiesen klaffognak a dobok. Aki csak háttérzenét keres a hard rock és a dallamos metal határterületéről, tehet egy próbát, de aki hozzám hasonlóan valami kiugrót várt, az kicsit csalódni fog. De bízzunk benne, hogy újra összeszoknak az urak, és a felmelegített káposzta legközelebb már finomabb lesz!