Amikor női énekkel megfűszerezett stoner zenekar kerül elém, mindig kíváncsi leszek. Valamiért nagyon különlegesnek kell lennie egy női frontembernek, különben nem figyel rá annyira az ember. Utoljára a Rosy Finch és az akkor még csak szárnyait bontogató Frayle volt az, akik felhívták így magukra a figyelmet. Most pedig itt van a Space Queen....

Nagy lepetést gondolom nem árulok el a viszonylag friss (2020-ban adta ki az első anyagát) zenekarról azzal, hogy itt bizony női énekes van. A vancouveri zenekar nem hoz világmegváltó riffeket, nem fogja letépni a fejedet a velőt rázó sikolyaival. Igazából nem csinál semmi mást azon kívül, mint hogy elringat, kellemesen elringat. A Nebula című anyagukra egy nagyon húzós időszak(reményeim szerint vége fele) találtam. Nem vártam sokat csak elindítottam a lemezt és hagytam, hogy a forró vasárnap közben tegye a dolgát. Nem kezdtem el rázni a fejem, nem kezdtem el hozni az ütemet lábbal, csak szépen lassan belesimultam a székbe és hagytam, hogy körbe öleljen a zene. Erre tökéletes volt! És számotokra is tökéletes lehet, ha a tonnányi riff után egy kis lazulásra vágytok.