A jó buddhista magához öleli az univerzumot a csótányokkal, a balfaszokkal meg a csökkent szomszéddal együtt, aztán szépen kilélegzi a sok szart, a rossz buddhista meg betolja a Buggin-tól a Concrete Cowboyst, ahol ugyan az “Om” inkább egy jó nagy “Fuck You”, de a végeredmény szempontjából ez majdnem mindegy is.
Lassan már érik nekem valami hardcore életmód rovat itt a blogon, múltkor ugyebár a Drain Living Proofjával buzdítottam a méregtelenítésre, most pedig a Buggint ajánlom meleg szívvel hasonló indíttatásból.
A Concrete Cowboys a Living Proofnak is aláver játékidőben: 19 perc tömény HC női énekkel bizonyos Bryanna Bennett jóvoltából, aki nem csak külsőségekben, de vokálisan is Skint (Skunk Anansie) idézi, bár a dallamokat mellőzve fronthölgyünk jobban igazodik a műfaji toposzokhoz, így többnyire érpattanásig üvölt.
Az kapásból lejön, hogy elsősorban a Bad Brains féle hardcore-punk az ihletforrás és ugyan saját bevallásuk szerint tudatosan kerülik a beatdown skatulyát, azért a 90-es évek hősei előtt sem felejtenek el tisztelegni. A Get It Out, a Body Countot idéző The Customer is Always Wrong (TCIAW), a bólogatós Not Yours, vagy a Sick Of It All ízű csordavokálos Redacted mind ezt a korszakot idézik, de hasonlóan nosztalgikus hangulatot kelt a Hard 2 Kill crossover attakja vagy a klasszik fejhangú ordibálással megbolondított All Eyes On You.
Ami szintén pozitívum, hogy hallhatóan nem veszik túl komolyan magukat, így nincs semmiféle befeszült mozgalmi mellékíz, inkább egyfajta Beastie Boys-os szertelenség köszön vissza, amitől számomra duplán szimpatikus a Buggin.
Egy szó mint száz, ha van szabad 19 perced, ráadásul nyakig áll a napi szar, akkor told be a Concrete Cowboyst. Ugyan a világ nem lesz tőle jobb hely, de legalább tettél valamit az egészségedért.
Fotó: Farah Skeiky
