Mára talán már mindenkiben kezd letisztulni, hogy az ezredforduló utáni évekből, évtizedekből melyek lesznek azok a jobb híján csak retro előtaggal jellemezhető észak-amerikai heavy metal zenekarok, akikkel nemcsak hosszabb távon számolhatunk, hanem évek múltán minden bizonnyal emlékezni is fogunk a dalaikra. Számomra ezek a Visigoth, a Sumerlands, a Spirit Adrift, a Skull Fist, a Savage Master és a címben szereplő Night Demon.
A lista persze folytatható és tetszési index szerint sorba is lehet rendezni az egyes neveket. Úgy gondolom, hogy írjunk bármilyen listát, azon belül pedig állítsunk össze akármilyen rangsort, a Night Demonnak mindenképp a felsorolásban, és annak élbolyában a helye.
Az Outsidert március közepe óta ismerheti, aki vevő az irányzatra. A szokásos érven, a megjelenések özönén túl semmilyen magyarázatom nincs arra, hogy jelen ajánló miért csúszott majd félévet. Ahogy én, úgy a retro heavy metal sem vádolható naprakészséggel… A californiai trió ráadásul hat évet ült a harmadik nagylemezén. Közben persze akadtak időkitöltő kiadványok, legyen szó koncertlemezről vagy akár gyűjteményes anyagról.
Jarvis Leatherby-ék azonban tudnak valamit, hiszen a Century Media alkotta kiadói háttér mindezek ellenére megingathatatlan mögöttük. Az időmúlás kapcsán mentségükre szóljon, hogy Jarvis közben a Cirith Ungolhoz is csatlakozott. Az első korong, a Curse Of The Damned révén a trió a retrón belül a NWOBHM követőinek táborába lett besorolva, az időgépük számlálója pedig egészen pontosan 1981-et mutatott. A Killers, a Denim and Leather és a Spellbound lemezek metszéspontja kb. ki is adta a hármas zenei világát. A második korongon nagyjából ugyanezt kaptuk, csak még jobb dalokkal.
A friss anyag stúdiózása 2020 júliusa és 2022 áprilisa között a trió hazai bázisán, három részletben zajlott. A keverés pedig a Converge gitáros, Kurt Ballou érdeme. A harmadik eljövetel a hosszú hiátus ellenére a Night Demon legrövidebb albuma lett, a bónusznótával együtt is mindössze harminchét perc a játékidő.
A Prelude egyszerű, de mégis hangulatos és jól felépített bevezetője után a címadóval folytatódnak az ifjú sírásó, Johnny kalandjai. A CD-hez mellékelt füzetben minden egyes dalhoz készült egy fejezet, ami felskicceli a sztorit, de magát az idei albumot mégsem nevezném a klasszikus értelemben vett konceptlemeznek. Az Outsider ökölrázós himnusza után az Obsidiannel folytatódik a galoppozás. Jarvis az eddigiek közül az idei anyagon állt elő a legsokoldalúbb énektémákkal. Tette mindezt úgy, hogy a hangjából nem veszett ki az ösztönös, faragatlan él. A főnök az epikus, félakusztikus Beyond The Grave-ben hozza a legváltozatosabb formáját. A Maiden Rime Of The Ancient Marinerjének merengős témáját idéző középrész pedig jelzi, hogy az a bizonyos időgép most három évvel későbbre lett programozva.
Ha már időgép, a némi punkos éllel megáldott Rebirth hallatán 1981 és 1984 között ugrál a számláló. A középtájt helyet kapott hangszeres betétben a riffek a Canterbury korszakos Diamond Head-et idézik. Az Escape From Beyond bevezetőjében akad némi speed metal is. A relatív változatosság ellenére mégis az egész anyagot belengi egy sajátos, misztikus hangulat, amiről nem állíthatom ugyan, hogy a Night Demon sajátja lenne, de az egyéniségre törekvés jeleként fogható fel. A lírai A Wake-ről a Manilla Road és a Cirith Ungol dolgai sejlenek fel, az utóbbiban ugye semmi meglepő sincs… A hét és fél perces The Wrath képében pedig megkapjuk az addigiak kivonatát. A bónuszként lemezre került The Last Day a tavaly nyári Decibel magazin speciális melléklete volt. Örülök, hogy ezt a rövid, korai Metallicát/Excitert idéző témát nem hagyták veszni, és hivatalos lemezen is helyet kaphatott.
Ha már a kortársak felsorolásával kezdtem, egy párhuzammal zárnám; Jarvis ugyanis pont az ellentétét csinálja annak, amit Trevor William Church az utóbbi években művel a Haunttal. Utóbbiak a Mind Freeze koronggal jelen irányzat nagy ígéretei voltak, de a tömegtermelés miatt félrement a szerelvényük. Night Demonék viszont nem kapkodják el a dolgokat, és milyen jól teszik. Bár az is elképzelhető, hogy én is vakvágányra futottam, és a hat évnyi köztes időszaknak köze sincs ahhoz, hogy az Outsider ilyen jól sikerült… A Night Demon továbbra sem vádolható eredetiséggel, de változatosságra törekvéssel és dalszerzői képességgel igen.
