A Frozen Wreath bár egy viszonylag friss név a hazai black metal palettán, a formáció mögött álló zenészek változó intenzitással ugyan, de évek sora óta jelen vannak a mozgalomban. Neubauer Roland esetében a változó intenzitás arra értendő, hogy a Frozen Wreath énekes/szövegírója az egyes zenekarait külső szemmel nézve szakaszosan működteti, azaz jelentkezik egy WitcheR, egy Vrag majd egy Frozen Wreath anyaggal, alkotó energiáit pedig egyszerre csak egyetlen formációra koncentrálja.
A hangszeres Szele Zoltán azonban a De Profundis 2014-es lemeze és a Frozen Wreath 2021-ben esedékessé vált bemutatkozása közötti időszakban nem volt aktív. A Vas megyei duó a jelek szerint tartósan tervez a címben szereplő zenekarral. A néhány napja megjelent második lemez, a Mea Culpa pedig ismét egy minőségi előrelépés, nemcsak a dalokat, hanem a kiadvány egészét (így a borítóképet, illetve a CD megjelenés egészét) és a járulékosnak minősíthető, de a zenekar világképéhez szervesen kapcsolódó videoklipet tekintve is.
A Filosofem Records – vagyis maga Roland – alkotta szerzői háttérrel működő páros a Memento Mori című bemutatkozó koronggal jelölte ki a Frozen Wreath irányvonalát. Az atmoszferikus jelző pedig – ha nagy vonalakban is, de – épp úgy igaz Roland valamennyi egyéb formációjára, ahogy az egykori De Profundis melodikusabb black metaljára is.
A zenekar nevéből és a bemutatkozó anyag címéből adódóan a Frozen Wreath szövegvilágát az elmúlás gondolata hatja át. A friss lemezen ez annyiban változott, hogy Roland szűkített a tematikán, és most szinte kizárólag az öngyilkosság témakörével foglalkozik. A Mea Culpa kapcsán elsődleges információként épp ez a tény jutott el hozzám, mely némiképp el is bizonytalanított abban a tekintetben, hogy a Frozen Wreath továbbra is hozzám szól-e. A témaválasztás ellenére azonban érdemes leszögezni, hogy a zenekar nem ment el a depresszív black metal legradikálisabb, leginkább embert próbáló oldalhajtásáig, a suicidal black metalig. A hangulat úgy lett egységes, hogy a szerzők az eszközt, a black metalt zeneileg a lehető legtágabban értelmezik.
Roland és Zoltán a privát bejáratú stúdióikban rögzítették a saját részeiket, majd a keverést is házon belül oldották meg. A Vrag kivételével Roland további formációira jellemző egyfajta kettősség. Még a WitcheR-ben ez Karola emelkedett billentyűjátéka és a mogorva vokálok, addig a Frozen Wreath szerzeményeiben utóbbiak és a melodikus gitártémák vonatkozásában áll fenn. Ahogy Az én vétkem című szerzeményben, úgy a későbbiekben is előfordulnak félakusztikus betétek, de az említett első dal középrésze különösen hangulatosra sikerült, ahogy a Megrepedt vályogfalak monológja és lélekharangként konduló riffjei is a lemez hangulati mélypontjai. Az extrém vokálok kapcsán a változatosság hiánya általában negatívumként értékelendő, a Frozen Wreath esetében azonban épp az egyhangú, apatikus hang az, ami tovább mélyíti a hangulatot. Az emlékezetes refrént kapott Szabadíts meg a gonosztól bevezetőjéről a brit doom/death mozgalom kezdeti évei jutottak eszembe.
A Varga József emlékének ajánlott, Nem felejtek című dalban pedig megjelenik a Vrag és WitcheR kiadványokon alkalmanként felbukkanó háborús tematika is; bizonyára többen emlékeznek a Hőseinkért... című 2012-es megosztott kiadványra. Az itteni szerzemény azonban egy dallamos black metal darab, melyen minden bizonnyal a korai Dimmu Borgir is nyomot hagyott. A Latinovits Zoltán előadásában ismert Őrizem a szemed című Ady költeményén alapuló Vénülő kezek és záró darab, a Búcsúlevél határozottan magukon hordozzák az előzményekben is fel-felbukkanó funeral doom irányzat jegyeit.
A Frozen Wreath második lemeze a black metal szinte valamennyi leágazásába elvezeti a hallgatót, érintve a doom irányzat szélsőségesebb megnyilvánulásait is. A Mea Culpa egy végtelenül sötét, de a fentiek miatt mégis sokszínűnek tűnő kiadvány.
