A megjelenések száma és a hallgatói befogadóképesség fordítottan arányosak egymással. Ezzel nem mondtam semmi újat, okosat meg végképp nem, de más indokom még sincs arra, hogy miért éppen most jelentkezünk ezzel az ajánlóval. A szegedi bázisú zenekar nevébe évekkel ezelőtt több fórumon is belefutottam, de a tényleges találkozás az első mondatban taglaltaknak megfelelően jó ideig, egész pontosan az idei nyárig váratott magára.
A nyugodt szívvel EP-nek és nagylemeznek sem nevezhető hat dalos, huszonegynéhány perces terjedelmű korong a zenekar második anyaga volt. Az underground és a korszellem jegyében egy digitális platformokra kalibrált megjelenésről van/volt szó, de az Electric Altar limitált darabszámban papírtokos CDR verzióban is elérhető volt. A játék neve pedig alapvetően stoner metal. A műfaj bő egy évtizede élte hazai földalatti virágkorát, akkoriban zenekarok tucatjai álltak rá a zsánerre, de többségük jó esetben is csak egy-két lemez kiadásáig jutott, aztán vagy végleg megpihent, vagy hosszabb-rövidebb időre jegelte magát.
A Dungaree is két korongot adott a hazai undergroundnak, de attól eltekintve, hogy lemezes fronton – tudtommal – egyelőre nincsenek fejlemények, egy jelenleg is létező formációról van szó. A lényeg, hogy az Electric Altar több szempontból is kilóg az akkori hazai mezőnyből. Az egyik ezek közül, egyúttal pedig a további szempontok generátora maga a producer személye. Liam Watson neve önmagában keveseknek mondhat sokat, a Blood Ceremony vagy az Electric Wizard, mint referenciák azonban már többek rácsodálkozását is kiválthatják, hát még ha azt is megemlítem, hogy ez az angol figura dolgozott a The White Stripes legismertebb korongján. Igen, az Elephantra gondolok.
Nos, Watson úr az előzményekből adódóan egy másik ligában rúgja a bőrt, mint ahol a magyar underground csapatok fociznak. Ennek ellenére a szálak valahogy mégis keresztezték egymást, és létrejött az a kooperáció, amely az Electric Altart az asztalra pakolta. Egy valamirevaló stoner anyaghoz illően ebben a hat dalban a korai ’70-es és a korai ’90-es évek zenéi adnak egymásnak randevút. Az Ozzy korszakos Black Sabbath és a Kyuss ugye alap, de ide a grunge is beszivárgott, elsősorban vokális téren. Watson az analóg hangzások embere, a fent emlegetett előző munkái révén tőle nem is nagyon számíthatunk másra. Ahogy mondani szokás, él, lélegzik, megdörren, ha kell, recseg-ropog a felvétel. A hangszórókból árad a füsttel kevert izzadságszag.
A frontember, László Gergely pedig hol a fiatal Eddie Vedder módjára mantráz, hol meg Layne Staley dallamait idézően kábítja a hallgatót, de már a nyitó Sin Eaterben hallható üvöltéseivel, Anselmo-féle acsarkodásával túlmegy a grunge-os sémákon. A kiakadt, ösztönös vokálokhoz meglepően összeszedett, esetenként akár visszafogottnak is nevezhető zenei alap társul, ezzel is fokozva a nyomasztást. A Mind Lord az 1996 körüli Soundgardent idéző témáival, kiszámíthatatlan dalszerkezetével mélyebben belemegy a seattle-i légkörbe. A sabbathos gitárral nyitó End Of Time-ban előjönnek a már emlegetett ’70-es évek is, de a tempóváltások révén oda-vissza ugrálunk abban és a ’90-es évtizedben. A Dungaree legfőbb erényének épp ezt a már emlegetett, elsősorban a dalszerkezeteken érezhető kiszámíthatlanságot érzem, mely nem feltétlenül a stoner irányzat sajátja. A Munchausennel meg pont ennek mondanak ellent; a korong legkönnyebben átlátható szerzeményéről van szó, megtámogatva a talán leginkább emlékezetes énekdallamokkal. A srácok a legmélyebbre – kb. az Alice In Chains Dirt-jének bugyraiig - az utolsó előtti dallal húzzák a hallgatót. A Witch Island pedig az elszállós középrésze ellenére is mind közül a legstonerebb darab, egyenesen az 1994-es receptúra szerint.
Ha nem vagy a stílus ellensége, és 2024-ben újdonságként nem csak idei lemezekkel vagy hajlandó ismerkedni, illetve nincsenek fenntartásaid a magyar undergrounddal szemben sem, bátran indítsd el ezt a kívül-belül több, mint tisztességes anyagot. Egy képzeletbeli zárójelben pedig csak annyit jegyeznék meg, hogy a felvétel nem csak a borító miatt érdemelne meg egy tisztességes fizikai formátumot. Ha hat év elteltével van bármi létjogosultsága, netán indoka a pontozásnak, ez részemről egy nagyon erős négyes.
