A metal utóbbi két évtizedét az irányzatok keveredése, a projektek vég nélküli sorozata és a múltba révedés, azaz közkeletű nevén a retro határozta meg. A különféle alstílusok mixelése sokszor gátlástalan formában, minden jól bevált keretet felrúgva történt/történik. Az egy-két lemezes alkalmi formációk, supergroup-ok sora szinte követhetetlen, az időgépes formációk pedig kevés kivételtől eltekintve a jól ismert panelekből építkeznek. A három halmaz tetszés szerint átjárható, és gyakoriak köztük az átfedések is.
A szeptemberben debütált Empire State Bastard neve kapásból beírható az első két halmaz metszéspontjába. Az amerikai trió zenéje azt a fiktív képet juttatta eszembe, hogy valami ilyesmit dobna ki a gép, ha a 2003 környéki, a Miss Machine lemez dalain ügyködő The Dillinger Escape Plan és az 1992-es Sonic Youth egy légtérben esne egymásnak, közben pedig egy rövid időre a Remission-korszakos Mastodon is tiszteletét tenné a rendezvényen.
Az Empire State Bastard életre hívásának célja kimondottan a zenei extremitások határának további kitolására való törekvés volt. A célkitűzés azért tűnik rendhagyónak, mert a formáció alapítói a skót alternatív rocker Biffy Clyro soraiból ismert muzsikusok, akikre az eddigi szerepkörükben nem voltak jellemzők a zenei szélsőségek. A skótok turnégitárosa, az itteni dalszerző, Mike Vennart (lásd még: Oceansize) nem köntörfalazott, előzetesen kijelentette, hogy „Arra törekedtem, hogy a lehető legmérgezőbb, leggonoszabb zenét hozzam létre, ami csak lehetséges. Egyszerűen zenei formába akartam önteni a gyűlöletet.”
A Biffy Clyro felől érkezett hallgatóknak minden bizonnyal mellbevágó élmény lesz a Rivers Of Heresy, a tapasztaltabb metalosokat azonban nem fogja sokkolni az Empire Street Bastard bemutatkozása. A dalszövegekért felelős Simon Neil – amúgy a B.C. alapítója és fő dalgyártója – pedig úgy promózta a korongot, hogy „Soha nem írtam még ilyen brutális szövegeket, mindet teljesen átszövi a nihilizmus.”
A páros session zenészként leigazolta Naomi Macleod basszusgitárost (Bitch Falcon), illetve az utóbbi időkben a zenei szélsőségek kutatásában jeleskedő ex-Slayer muzsikust, Dave Lombardo dobost. Be kell valljam, hogy a Rivers Of Heresy-re épp az utóbbi miatt figyeltem fel. Lombardo Slayer utáni körei ugyanis alapvetően a kísérletezésről szólnak. Az itteni dolgairól, a jellegzetes pörgetésekről és kiállásokról a kopogós sound ellenére is többnyire fel lehet ismerni, hogy ő ült a dobok mögött, a szerepe viszont az Empire Street Bastard soraiban ennyiben kb. ki is merül.
A dalok karakterét Neil skizofrén vokalizálása adja, akinek szélsőségesebb témái – ahogy már utaltam is rá – a fiatal Greg Puciato zabolátlanságát juttatják eszembe, de gyakoriak a dallamos dolgok is. A zene nem matek metal, de ha nagyon akarom, azt a jelzőt is épp úgy rá lehet erőltetni erre a turmixra, mint ahogy a mindig segítségül hívható post hardcore kifejezés is ide kívánkozhat. A lemez alig több, mint félóra, de ez a menetidő egy szélsőségekre kevésbé fogékony fülnek alsó hangon is dupla ennyinek fog tűnni. A zömmel három perc alatti, Harvest, Blusher, Stutter-féle elszállt dallamokkal megbónuszolt torokgyilkolászások közepette akadnak hosszabb borongások is.
A Moi? sejtelmes bevezetője a korai Pink Floyd-ot és a King Crimsont idézi, a Tired, Aye? első fele és a befejezése akár progresszív punk muzsika is lehetne, ha létezne ilyen aberrált kategória. A Sons And Daughters gyökerei valahol a stoner rock, a Stutter alapjai meg a thrash környékén keresendők. Ahol a zenei alapokra dallamos énektémákat várna az ember, ott Neil feltehetően a hibbant énjét fogja hozni (kivéve a záró The Loomingot), a hagyományos dalszerkesztés bevett elemeit pedig hiábavaló is keresgélni.
A Rivers Of Heresy épp olyan absztrakt, mint maga a lemezborító; az egész cucc a dalszerzők komfortzónájából való tudatos kilépésről szól, melyhez Dave Lombardo szimplán csak asszisztál, miközben végig önmagát adja. A Rivers Of Heresy kapcsán két ösvény járható, vagy nyitott füllel közelítesz a lemezhez, vagy eleve nagy ívben kikerülöd és gyorsan más úticélt keresel.
