A skatepunk műfaj szerelmeseinek az idei évben az egyik szeme sírt a másik pedig nevetett. Sajnáltuk, hogy a Sum 41 az utolsó lemezére készül és utána lerakja a hangszert ebben a formációban, annak viszont örültünk, hogy a Blink 182 bejelentette Tom DeLonge visszatérését, illetve azt, hogy One More Time címmel október 20-án új albummal jelentkeznek. Nem is volt kérdés, hogy már a megjelenés napján neki estünk az új lemeznek.
Amikor fiatalok voltunk….Hányszor jut eszedbe ez a kijelentés egy héten? Ha felrakod az új One More Time-ot akkor biztos, hogy sokkal többször, mint szeretnéd. Amikor kijött a nosztalgikus a lemez címéül is szolgáló dal klipje, úgy éreztem, hogy erről az anyagról nekem kell írni a lemezismertetőt. Pedig életemben egy lemezem volt a triótól, az is másolt volt és, szerintem nem is egy album, hanem csak össze-vissza dalok voltak rajta. Azóta igazán nem is hallgattam Blinket ennek meg már húsz éve. De valamit az a klip felpiszkált és fejest ugrottam minden új dalba, amit az album előtt ízelítőnek kihozott a zenekar. Nem is értettem, hogy mit fogunk hallgatni, ha ennyi mindent megismerhetünk előre?! Amikor megnyitottam a Spotify-t kicsit el is hűltem. TIZENHÉT dal? Mi van? Aztán láttam, hogy az átlag dal hossz három perc körül vagy alatta van, így azért nem is sok annyira ez a lemez. Nincs más hátra nézzük meg a dalokat.
A lemezt nyitó dallal, az ANTHEM PART 3-vel egyből vissza kerülünk a régi, klasszikus skatepunk korszakba, amikor a zenekar a csúcson volt. Tom énekhangját ezer közül is könnyen felismerni, gyors tempós dal, amihez Travis pedig masszívan hozza az alapot, Mark pedig a refrénben lesz először hallható. Aki szereti a zenekar munkásságát az nem csalódik. A Dance With Me-t nem olyan régen ismertük meg, kellemesen pattogós, kicsit már pop-punk szerzemény, ami bármelyik sulibuliban elfér majd, ahogy azt tette anno az All The Small Things is anno, habár attól a szinttől azért messze van a dal. Ezt a poposabb vonalat viszi tovább a Fell In Love, ami amúgy nem egy rossz dal, tudni kell helyén kezelni, hogy ez egy ilyen retro visszatekintés. És azért haladunk dalonként, mert itt jön az első rockosabb, Terrified dal. Ami szintén a hős korszakot hivatott feleleveníteni, nem is rosszul, mert amúgy a hangzás meg a dal felépítése eléggé király. Egyetlen egy hibája van csak, hogy a One More Time elé rakták, amivel a következő dalt egyszerűen kiherélték. Értem én, hogy kontrasztot akartak teremteni, de a dal mondanivalója teljesen elveszik és nem tudja az ember hova rakni, pedig az egyik legérzelmesebb dala a zenekarnak, amit valaha írt. Ezen a kontraszton erősít a More Than You Know is, ami meghitt zongora hangzással indít, majd bejön egy iszonyat tempós rész, amit egy zúzós refrén vált fel. Nem is lenne ezzel baj, pláne, akik szeretik travis dobolási stílusát mert ebben a dalban hatalmasat alkot. Csak a túl nagy kontraszt engem itt megzavart. Az album egyik legrövidebb dala a Turn This Off!, amire lehetőséged sincs, hiszen csak huszonhárom másodperc az egész. A lemez feléhez érve már azt érezzük, hogy sok újat már nem mutatnak a srácok, meglepetés nem is ér minket, de azért a You Don’t Know What You’ve Got számomra egy tökre kellemes dal, ami meghozza a kedvem a maradék dalok végig hallgatásához. Mondhatjuk azt is, hogy a refrén megmenti az albumot attól, hogy unalomba fulladjon. Ha pedig még nyitottak vagytok egy kis punkos zúzásra is, akkor a Fuck Face-t feltétlenül várjátok meg!
Így pár hallgatás után nem mondom, hogy rohanni fogok a lemezboltba megvenni vinylen az albumot, illetve a kedvenceim közé sem mentettem el a streaming szolgáltatómnál továbbra sem a Blink 182-t, de ettől függetlenül egy kellemes, nosztalgikus délelőttöt töltöttünk el együtt. A kérdés az, hogy mit kezdenek a mostani lendülettel, azzal amit kaptak. Ha tisztességgel akarnak megöregedni, akkor tolnak egy világkörüli turnét, két-három évig és lerakják utána a hangszert ebben a formációban és hitelesek maradnak mindenki számára. Vagy pedig a della fog dönteni és tolják még tíz évig, amikor már mindenki rajtuk fog röhögni. Nem tudom melyik lesz, de kíváncsian figyelem őket, ha pedig egyszer erre tévednek az életben, akkor még azért megnézem őket!
