Még az év legelején jelentkezett új dallal a black metalban jeleskedő mosonmagyaróvári Witchthrone. A Father Abyss című tétel a zenekar második EP-jének előfutára. Ebből az apropóból a csapat mindenesével Bencsik Gábor dobossal beszélgettünk.

Mindig nagy hangsúlyt helyeztek a képi megjelenésre is. Miért fontos a számotokra, hogy videóval is megmutassátok azt, ami a fejetekben van?

A zenekaron belül ez többnyire nekem volt fontos. A Witchthrone indulását és az azt megelőző viszonylag hosszabb időszakot életem egy erősen problémás szakaszaként éltem meg. Letaglózott a mentális probléma, amivel küzdöttem és szükségem volt folyamatos ingerekre, hogy felszínen tudjak maradni. A zenével, illetve a zenekar kreatív dolgaival próbáltam első körben feltölteni magam és elterelni a gondolataimat, a véget nem érő depresszív epizódomról így a helyszínek keresése, a kellékek beszerzése a forgatókönyvek megírása mind-mind jó alkalmat adott a kizökkenésre. Nagyon pozitív volt, hogy egy csomó mindenben partnerre találtam a többiekben és a végére igazi élmény lett minden videó elkészítése. Nem utolsó sorban pedig minden elkészült videó, úgy érzem komplexebbé, néhol pedig formabontóbbá tette az álltalunk képviselt zeneiséget.

Ez a videótok most más, mint a korábbi anyagaitok, miért döntöttetek emellett az elképzelés mellett?

Kivételesen nem volt koncepció a videó mögött. A győri NMC évzáró bulin találkoztunk a Signalit Film-es srácokkal, akiket a Bipolaris hívott, hogy egy később megjelenő kliphez forgassanak jeleneteket. A backstage-ben, koncert előtt kb. 30 perccel megdumáltuk, hogy belefér nekik, hogy nekünk is forgassanak plusz egyeztettünk néhány részletet. Sok reményem nem volt a dologban, eléggé finnyás vagyok ha videóról van szó, de nagyon ügyesek voltak, gyorsan el is készültek a vágással, és mivel ilyen jellegű videónk még nem volt, meg régen is adtunk hírt magunkról, így azt gondoltuk, hogy évet nyitni teljesen oké lesz. Talán nem megszokott módon, de készülget egy másik vizuál is ehhez a dalhoz, sokkal merészebb, mondhatni még inkább stílusidegen tartalommal…

Mit jelent 2024-ben a számotokra az, hogy black metal stílusban alkottok?

Konkrétan nincs jelentősége, ez nem egy direkt dolog, ez jön. Talán ezért is különböznek annyira a dalaink. Inkább hangulatokban és érzésekben gondolkodunk, stílusban kevésbé. Így sokkal szabadabbak vagyunk dalírásnál és nem kell foggal-körömmel kapaszkodni a klisékbe.

Mit gondol szerintetek erről a műfajról, magáról a black metalról egy hétköznapi zenefogyasztó, aki nem feltétlenül a szélsőségek iránt érdeklődik?

Ezt nehéz megfejteni, de talán minél nyitottabb valaki, annál kevésbé „megrázó” az élmény. Szívesen megnéznék egy olyan videót a youtube-on, ahol az utca emberének mutogatják a Transilvanian Hungert és megkérdezik, hogy mit szólnak hozzá. Mókás lenne.

Vannak még egyáltalán a szó szoros értelmében vett black metalosok? Úgy értem, hogy akik a korai Vikernes hozzáállást képviselik? 

A 80as évek végén, 90es évek elején kibontakozó, a stílus alapjait lefektető bandák is változtak ideológiában és zeneileg is. A korai black metal zordságát viszonylag gyorsan levetkőzték, lásd a Darkthrone a punk és a heavy metal, a Burzum az ambient a Mayhem az „avantgard” felé tágította a stílust, valamint egészen korán létrejöttek olyan izgalmas kísérleti cuccok is mint a Thorns. Szóval a black metal egy elég rugalmas műfaj.

Persze készültek olyan etalon albumok amik a mai napig inspirációi rengeteg zenekarnak és nagyon sok zenehallgató ezekhez az albumokhoz köti teljes mértékben az egészet és nem is nagyon akarják befogadni az újító dolgokat, sőt.. eretnekség számukra minden banda ami hangzásra nem elég necro vagy nem használnak corpse paintet. Szóval igen, vannak még ilyen trve arcok és bandák is ami teljesen oké, de örömmel tölt el minden olyan próbálkozás ami az alapokat felhasználva, de a kliséktől elrugaszkodva próbál létrehozni valami újat és izgalmasat.

Milyen tervekkel vágtok neki a 2024-es évnek?

A kezdeti lelkesedés és a folyamatos közlés kényszere mára már alábbhagyott. Idő közben több zenekartag életében a család lett az első így a tervezgetés is óvatosabban megy. Ami biztos az az, hogy szeretnénk befejezni a második EP-t. Sokat dolgoztunk rajta és a közreműködők is, ezúton is köszönet érte!!! Nagy öröm lenne, ha ez már egy kinti kis kiadó behúzásához is hozzá segítene. 2024-ben szeretnénk játszani néhány koncertet a környező országokban és néhányat itthon is a No Martyr Collective keretein belül. Van terv, meg ambíció két videóhoz, az egyik forgatókönyvét már be is fejeztük. Úgy érzem, hogy a lehetőségeinkhez képest jól haladunk a dolgainkkal. Bízom benne, hogy így is marad.