Akármit lehet mondani a grunge-ra, az biztos, hogy mindenkiből kivált valamilyen érzést. Kurt Cobain és a Nirvana pedig különösen erős érzelmeket tud kiváltani az emberekből. Szinte, hihetetlen, de harminc éve jelent meg a Nirvana MTV Unplugged In New York albuma, ami a valaha készült egyik legjobb unplugged felvétele volt a zenei csatornának.
Na, de pontosítsunk, mi is az az MTV Unplugged?
“Az MTV Unplugged 1989-ben indult az MTV-n, ahol a művészek akusztikus hangszereken adták elő slágereiket intim környezetben”
Legalábbis a wikipédia ezt mondja.
A Nirvana valami mást akart csinálni, mint egy tipikus MTV Unplugged előadás, amit már megszokhattunk több zenekartól is. Dave Grohl dobos szerint "Láttuk a többi Unplugged koncertet, és sok volt, ami nem tetszett nekünk, mert a legtöbb banda rockshow-ként kezelte őket. Úgy játszották a slágereiket, mintha a Madison Square Gardent, töltenék éppen meg, csak akusztikus gitárokkal.
Hosszas győzködés után Cobain beadta a derekát, hogy részt vegyenek egy ilyen felvételen. természetesen egy ilyen koncertre nem árt, ha a zenekar felkészül, így az SST Rehearsal Facility-be bevonult a zenekar, ahol két napig próbálták a koncert programot. A próbák feszültek és nehezek voltak, a zenekarnak problémát okozott a különböző dalok előadása. Alex Coletti, producer felidézte, hogy az MTV elégedetlen volt a Cobain és zenekar által kiválasztott dalokkal, hiszen azok a slágereket mellőzték, illetve a vendég Meet Puppets-nek sem örült a vezetőség. A “megfelelő” neveket akarták hallani, mint Eddie Vedder vagy Tori Amos. Természetesen a srácoknak még külön nehézséget okozott, hogy Cobain teljesítménye ebben az időszakban eléggé megkérdőjelezhető volt, hiszen ekkoriban ki/be vonult a különböző elvonókra az egyre súlyosbodó drogproblémái miatt.
Végül elérkezett a nagy nap, 1993 november 18-án rögzítették a Sony Studio-ban a fellépésüket. A színpad képével kapcsolatban Cobain javaslata volt a sok liliom, a fekete gyertyák és a kristálycsillár. Erre a producer visszakérdezett, hogy olyan legyen a színpad, mint egy temetés? Cobain válasza az volt, hogy pontosan olyan, mint egy temetés! Ki tudhatta akkoriban, hogy a vég oly közel jár…A Nirvanahoz a színpadon Pat Smear gitáros és Lori Goldston csatlakozott, akik a turnéjuk alatt is kísérték a zenekart. Cobain egyik feltétele volt, hogy az akusztikus gitárja, a megszokott felszerelésén menjen keresztül. Azaz a megszokott erősítőn és effektpedáljain, így igazából nem is mondható teljesen unplugged-nak a játéka. Ez különösen jól hallható a David Bowie feldolgozás, a The Man Who Sold the World alatt. Cris és Curt Kirkwood a Meat Puppetsból csatlakozott, hogy előadják három dalukat a Nirvanával. Kurt szándékosan azt akarta, hogy a Meat Puppets dalok hangilag is küzdelmet okozzanak neki, hogy küzdenie kelljen a dalok éneklése alatt.A szett a hagyományos Where Did You Sleep Last Night előadásával ért véget, Lead Belly blueszenész feldolgozása nyomán, akit Cobain a dal előtt a kedvenc előadójaként jellemezett. A banda befejezése után Cobain vitatkozott a műsor producereivel, akik ráadást akartak. Cobain azonban visszautasította, mert úgy érezte, nem tudja felülmúlni a dal teljesítményét.
Az MTV Unplugged Nirvana epizódját először 1993 decemberében adták le a zenei csatornán. A műsor mindösszesen negyvenöt perces volt, hiszen a csatorna kiahgyta a Something in the Way és az Oh Me dalokat. Miután 1994. áprilisában Cobaint holtan találták, az MTV többször is újra leadta a koncertet.Az új Nirvana anyagok iránti kereslet kielégítése és a bootlegek elleni küzdelem érdekében a DGC 1994. augusztusában dupla albumot jelentett be, a Verse Chorus Verse címmel, amely élő fellépéseket tartalmazott volna, beleértve a teljes MTV Unplugged előadást. Az album összeállítása azonban érzelmileg túl nehéz volt Novoselic és Grohl számára, ezért a projektet egy héttel a bejelentés után törölték. A megmaradt tagok úgy döntöttek, hogy csak az Unplugged előadást adják ki, ami azóta kultikussá vált.
De miért is szeretjük annyira ezt a lemezt? Mindenkinek van hozzá valami kapcsolata. A nyitó About A Girl, szerintem az egyik legjobb Cobain szerzemény, ami valaha született. Tisztán emlékszem, hogy tizenévesen, mikor már lehetett a telefonokon mp3-as ébresztőt beállítani, legalább egy évig erre a dalra ébredtem, és őszintén a mai napig nem untam meg. A Bleach-en hallható verzió is zseniális, de valahogy akusztikus gitáron teljesedik ki ez a szerzemény. A Come As You Are pedig telitalálat, bármi is történjen. Ugyanazt lehet elmondani, mint a nyitó dalról. Imádjuk azt a verziót, am a Nevermind-on található, hiszen azóta Kurt effektjei abban a dalban ikonikussá váltak, nem hiába van benne annyi erősítő szimulátoros programban, de így valahogy kap egy intimitást a dal. A Jesus Doesn't Want Me for a Sunbeam sem volt ismeretlen terep a zenekar számára, hiszen a The Vaselines feldolgozást többször játszotta élőben is a Nirvana. Külön izgalmas, ahogy a cselló és a harmonika beleolvad a dalba. A The Man Who Sold the World egyértelmű választás volt Kurt-től, és ahogy korábban írtam, itt fedezhető fel először, hogy az akusztikus gitár nem is annyira akusztikus. Sokan megkövezhetnek, de az örök Pennyroyal Tea az egyetlen egy dal, ami miatt szerintem, nem hibátlan az album, a koncert. Soha nem szerettem ezt a dalt, és ezt ennyi év távlatából sem értem, hogy miért kellett itt előadni. Persze, melankolikus meg minden, de millió jobb dala volt a zenekarnak. De gyorsan kárpótol a Dumb, ami az egész felvételnek értelmet ad. Az In Utero-n is egy kiemelkedő dal, de itt valami hihetetlen erővel bír. A Polly, hozza a tőle elvárt színvonalat itt is, akár csak a második Nirvana albumon. Az On A Plain kimondottan kellemes felüdülés ebben a verzióban és kell is a felüdülés, hiszen a Something In The Way, még nyomasztóbbra sikeredett ezen az anyagon, mint bármikor előtte. Ezzel a nyomasztással véget is ér a híres Nevermind éra. A Meat Puppets csatlakozásával visszaköszönnek a feldolgozások. Plateau, aminek babonázó dallamai vannak, amit Kurt hangja csak még érdekesebbé, felejthetetlenné tesz, akárcsak az Oh Me-t vagy a Lake Of Fire-t. Mivel az All Apologies kislemez (december 6) ekkortájt jelent meg, így ez az egyetlen úgymond aktuális szerzemény a koncerten. A záró dalt és annak előadását pedig nem kell senkinek bemutatnom. A tradicionális Lead Belly, által hangszerelt Where Did You Sleep Last Night-ot, ha egyszer is hallottad örökre a füledben marad.
Lehet köpni ezt a zenekart, de tény, hogy olyat alkotott rövid pályafutása alatt, amire mások húsz-harminc év alatt sem képesek. Tegyük fel ezt a lemezt és emlékezzünk együtt Kurt-re, aki két nap múlva töltené be az ötvenhetedik életévét.
