Amikor már unalmasan nyitod meg a YouTube-ot, hogy keres valami újat és hirtelen rá akadsz egy olyan hangzásra, amire a zenész ismerősök kilencven százaléka vágyik, egyből kipattan a szemed és hevesebben kezd verni a szíved. A Corozáról lesz most szó, mert ők bizony komoly meglepetést okoztak egy álmos hajnalon.

Az Ír gyökerekkel rendelkező négyes az első másodperctől kezdve megnyert magának. A zenéjük annyira eklektikus… Van itt doom metal, kemény ordítások, hatalmas riffek, gyönyörű, néhol a Crowbar-t is megszégyenítő sludge hangzás. Amire itt-ott ráépül egy-két blacker elem, ami tőlem távolabb áll, de itt valahogy működik. A negyvenkét perces lemez összesen öt dalt tartalmaz, amíg egy percre sem engedik meg a figyelmednek, hogy lankadjon. Tökéletesen megtalálják az egyensúlyt, hogy mikor is van szükség az ordibálásra és mikor kell engedni a hangszereket nagyobb szerephez jutni. Észre se vettem, de szépen lassan a mindennapjaim részévé vált a zenekar. Nagyon sokat hallgatom és egyre jobban imádom!