Vannak olyan albumok, amik már a borítójukkal felhívják a figyelmemet. Amikor szemezgetek a friss anyagok közt, ezekbe is belehallgatok, ez természetes. Azonban az esetek jó részénél tudom hogy ez az album olyan lesz, amit máskor is szívesen hallgatok. Mit is mondhatnék? Irány Chile a Bagual zenekarral!

A sejtelmes borító, ahogy már fentebb is írtam nekem nagyon bejött, így félig nyert ügye volt a zenekarnak. Nagyon érdekes sludge-stoner zenét csinál a négyes. Külön ad a zenének egy ízt, hogy spanyolul íródnak a szövegek. Hatalmas riffekkel, sludge hatással működik alapjáraton az album, azonban nekem mégis van egy olyan érzésem, mint anno a lengyel, első és egyetlen Batushka esetében volt. Az sem az a tipikus black metal volt, hanem volt benne valami extra. Ugyanígy, a Bagual is hozzányúl olyan elemekhez, amitől minden dalban lesz valami egyediség. Ők is játszanak blackes elemekkel, illetve bátran előveszik itt-ott a női éneket is, illetve a samplingektől sem riadnak vissza. Aki bírja, hogy nem angolul hallja a szövegeket, és nyitott a stílusok keverésére, azoknak bátran ajánlom ezt a lemezt, hiszen igazán izgalmas utazáson lesz része a hallgatónak. Ha pedig bejött a kicsivel hosszabb, mint félórás lemez, akkor a zenekarnak van még három korábbi anyaga, amivel lehet barátkozni.