Vajon szükség volt-e még egy bandára, ami a Death-örökséget ápolja ex-tagokkal? Amikor először hallottam a Left to Die megalakulásáról, nem feltétlenül értettem, de a koncert bejelentésének híre a teljes Leprosy albummal azért elég csábítónak bizonyult. Az eredeti Death sosem tette tiszteletét nálunk, a Death To All is 8 éve volt utoljára, így a hazai Schuldiner-rajongók már igazán ki voltak éhezve egy jó kis régisulis mészárlásra!
A felvezetést a megjegyezhetetlen nevű Nakkeknaekker biztosította. A turné nagyobbik részén az 1914 az előzenekar, a zseniális áprilisi koncert után szívesen dupláztam volna belőlük, de a meglepően fiatal, alig 18-21 évesekből álló dán csapat olyan szinten levitte a fejem, hogy nem volt ok a bánkódásra! Én ugyan először láttam őket, de ők is jártak már nálunk az évben, a Crypta társaságában.
Komolyabb felkészülés nélkül érkeztem a koncertjükre, pár dalba hallgattam bele - na nem mintha olyan sokba tudnék egyébként, 2 demo jelent meg eddig összesen a kezük alól - de ahogy elindult a bulijuk, fokozatosan győztek meg egyre jobban. Az első 1-2 dal alatt még gyengélkedett a hangzás, a mindent átható fiatalos energia már akkor is teljesen elvitte a showt. Egy pillanatnyi pihenőt sem hagytak a srácok, a későbbi számok pedig a maguk kissé hardcore beütésével már az én nyakamat sem hagyták nyugodni. Ha nem tudtam volna, hogy dánok, tuti azt hittem volna, hogy amerikaiak, mind a színpadi mozgás, mind a zene tekintetében olyan tengerentúli csapatok jutottak eszembe, mint a Vomit Forth vagy a Creeping Death.
A hangulatra sem lehetett panasz, az énekes folyamatosan buzdította a népet, az első pit kialakulásánál pedig széles vigyor állt ki az arcára. A konferálásain mondjuk lehetne javítani, sokszor alig lehetett érteni mit mond, Budapestet is eltévesztette egyszer, és párszor dánul is megszólalt furcsa módon. Mindenesetre ez nem vont le a koncert értékéből, az hogy ilyen fiatalon már a sokadik turnéjukat nyomják a kontinensen abszolút magáért beszél, remélem rendszeres vendégek lesznek nálunk is!
Végül a pillanat, amire mindenki várt: a legoldschoolabb Death dalok prémium minőségben előadva! A Left to Die katalizátora minden bizonnyal a Living Monstrosity névre keresztelt duplakoncert lehetett 2021-ben. Akkor állt össze először a death metal körökben legendás Terry Butler és James Murphy, a Gruesome 2 tagjával Matt Harveyval és Gus Rios-szal a Spiritual Healing érára koncentrálva. Később Murphy helyét átvette Rick Rozz, így adta magát a Leprosy megturnéztatása, és megalakult a Left to Die. A DTA-hoz képest eggyel kevesebb eredeti taggal ugyan, de mint a koncert alatt kiderült, ugyanolyan autentikusan tolják az öregek a death metal nagyapjának örök klasszikusait.
A banda rendkívül szimpatikus módon már a soundchecket is magának végezte, sőt kapunyitás előtt még dedikálni és fotózkodni is kijött Rick, végig nagyon szerényen viselkedtek. A koncertet mi más indíthatta volna, mint a Leprosy címadója, amire rögtön meg is őrült mindenki, a pit pedig le sem állt a buli végéig. A legendás kettes album megvariált sorrendben került terítékre, a Pull the Plugot például a legvégére tartogatták, és betűzdeltek pár klasszikust a Scream Bloody Gore-ról is, főleg a kevésbé ismert tételekre koncentrálva: Regurgitated Guts, Torn to Pieces, Sacrificial, Infernal Death, címadó és persze az elmaradhatatlan Zombie Ritual, aminek a kezdőriffjét egy emberként énekelte végig az egész terem.
Végig magas hőfokon pörgött a buli, sokan ordították a kevésbé népszerű dalok sorait is, de persze volt bő 35 év begyakorolni őket. A hétfő este ellenére is jó sokan összegyűltünk. Matt szinte összetéveszthető módon hozta a korai Chuck vokálokat, Rickkel együtt pedig tökéletesen hozták a szólókat is. Nekem túlzás nélkül egy álmom vált valóra, hogy végre élőben is hallhattam Death-et (a DTA-ról lemaradtam), az pedig csak hab volt a tortán, hogy mindezt egy ilyen fanatikus közönséggel élhettem át, akiknek a kisujjukban volt, minden riff és dobkiállás. Bármikor megnéznék egy hasonló műsort, akármelyik Death (vagy akár Control Denied) albumra építve!
Ez a koncert jól bemutatta a különbséget az oldschool és a modern death metal közt, személy szerint mindkettőt imádtam, a Nakkeknaekker színpadi mozgásban nyert, de azért olyan dalokkal nehéz lenne versenybe szállni, mint a Pull the Plug. A Left to Die jóval több volt önmaga tribute-jánál, igazi örömünnep volt ez!
Fotók: Varga László. További képeket ITT és ITT találtok.
