Van, hogy ismerősök kapnak el, hogy ugyan jó lenne, ha eljönnél erre, vagy arra a koncertre, mert az jó lesz és amikor tudom, igyekszem is teljesíteni azt. A Dirty Dogs ezen fellépése is így került nekem szem elé és persze ha már ott voltam, megnéztem a fellépőtárs Black Jacket is, mert hát ha már koncert, legyen kerek és teljes az este! /Fotó: Szász Jávorka Zsuzsi/
Hazai pályán mindig könnyű koncertre menni, mivel kevés sétával máris a helyszínen lehet lenni. A tatabányai Roxxy számomra régóta és többször látogatott koncerthelyszín lett, kedvelem is az egész hangulatát, kialakítását, meg hát nem is egy jó koncerten voltam már itt. Persze az abszolút csúcs a 2020-as Tormentor volt, az az este annyira egyben volt, hogy azóta is ha eszembe jut, pozitív flashbackjeim vannak róla. De itt most nem erről van szó.
Most azért kicsit könnyedebb volt a menü, hiszen mind a Black Jack, mind a Dirty Dogs inkább a hard rock irányból közelíti meg a gitárzenét, abból is előbbi a bulizósabb, utóbbi a súlyosabb végét megragadva az egésznek. Abban teljesen biztos vagyok, hogy előbbi formációt már láttam a fennállásuk hosszú évei alatt, de azt hiszem a Dirty Dogs is játszott „nekem” korábban. Ami tuti, hogy mind a két név több éve mozog mind a helyi, mind azon túli rockéletben, jó eséllyel más városok lakóinak is ismerősek lehetnek.
A Black Jack háromnegyed kilenckor kezdett, az intró után jöttek is a nóták szépen, sorban, körülbelül egy óra hosszban. Már ha jól figyeltem meg, úgy külön most nem számoltam, nem „statisztikázni” mentem. A hangulatos, dallamosan húzós, bulis számok közé be-befért egy-két feldolgozás is, így a Sweet Dreams, amit némi Crazy Train ízzel bolondítottak meg. A némi technikai gikszert kibekkelő szett alatt végig jó volt a hangulat a nem túl nagy számú közönségben, látszik, hogy – természetesen – nem idegen nekik a deszka. Az ének amúgy szerintem kicsit halk volt, legalábbis eltűnt sokszor a húrosok témái között, de ez az előadást nem befolyásolta. Ahogy vártam is, jó kis riszálós összeállítás volt. Ja és Pöpi egy dobos állat!
Aztán jött a Dirty Dogs, akikről ha azt írnám (totál alaptalanul), hogy nem voltak jók, tuti napokon belül rongyosra lenne rúgva a seggem, haha! De miért is szerepelne ez itt, ha nem így volt? Ahogy írtam is, a Dirty Dogs a súlyosabb, keményebb végéről közelíti meg a hard rockot, a mondanivaló sem feltétlen a szex-drogok-rock and roll köré épül, persze nyomokban azért elő-előfordul. Inkább a kicsit komorabb témák dominálnak náluk, erre segítettek rá a néhol előkerült tonnás riffek is. Néha ezek a súlyozások szerintem már meg is haladták a hard rock határát (ami sosem baj), a mélyre hangolt húrosok eleve megalapozták rá a lehetőséget. Zseni!
Most ezt nem benyalásból, de Tomi egy nagyon állat frontember, látszik rajta, hogy szereti, éli amit csinál és élvezi, hogy a színpadon lehet. Az előadása kellően teátrális, mégis természetes, az átvezetők is lazák, mégsem erőltetettek, szóval… Na! Itt azért már az éneket jobban lehetett hallani, lehetett is rezonálni a szövegekre, bárcsak a közönség kicsit nagyobb számban lett volna jelen. Oké, nem fő, de nem is középvonalas zenekarokról beszélünk, de azért mégiscsak tapasztalt, ismert formációkról van szó.
Na, de ne is picsogjunk, az a lényeg, hogy ez egy igen kellemes péntek este volt a „háztáji” rockklubban, két odacsapós, mégis hangulatosan szórakoztató zenekarral. Én ajánlom őket csekkolásra, már persze ha hívei vagytok a fent említett vonalnak és hangulatnak. Vauuu!
