Bár a borító hátoldalán az idei dátum is szerepel, nem az Absolute Elsewhere utódjáról van szó, hanem a Blood Incantation első hivatalosnak tekinthető kiadványának sokadik megjelentetéséről. A jelenlegi death metal mezőnyt tekintve a legfelső fiókban keresendő amerikaiak három demo felvételt követően, közel egy évtizede, 2015 nyarán jelentkeztek ezzel a négy tételt felsorakoztató, bő negyedórás EP-vel.
Az Interdimensional Extinction-t tehát hiba lenne bármelyik kései utódjához hasonlítani, az első nagylemezhez viszont nemcsak időben, hanem zeneileg is meglehetősen közel állnak ezek a korai szerzemények. Az itteni dalok mindegyike szerepelt az első három demo valamelyikén.
A nyitó The 5th Tablet (Of Enuma Elis) - Obfuscating The Linear Threshold páros ráadásul a harmadik demón kibővítve és egybefűzve kapott helyet. Riedl asztrofizika, illetve sci-fi ihlette, absztrakt dalszövegei természetesen már ezen korai anyag tematikáját is meghatározták. Érdekesség, hogy a dalokat 2013 nyarán – tehát a demók megjelenésével szinkronban – rögzítették, viszont a keverésre csak 2015 kora tavaszán került sor.
Aki tudományos alapon közelítene a Blood Incantation szerzeményeihez, ezen adatok ismeretében mélyebb elemzésbe is bocsátkozhat, hogy az egyes itteni tételek mennyiben térnek el a demós változataiktól. A borítókép pedig Bruce Pennington 1973-as grafikájának újragondolása, pontosabban az eredeti változatában színes kép fekete-fehér változata; a füzetben egy további grafika is helyet kapott a brit mestertől.
A zenei oldalról meg kb. ugyanazt írhatom le, amit tavaly nyáron a Starspawn újrakiadása kapcsán. Hogy önmagamat idézzem, ezen a (kis)lemezen az 1968-as Pink Floyd ad randevút a Covenant lemezre készülő Morbid Angelnek. Gyorsan azért hozzáteszem, hogy az ősi progresszív rock hatása még csak jelzésértékű, nem annyira szembeötlő, mint a debüt esetében. A szanaszét tördelt The 5th Tablet (Of Enuma Elis) színtiszta progresszív death metal, kantálás-szerű dallamos vokállal is megtűzdelve, Kolontyrsky és Riedl esetenként dallamos szólóival. Az Obfuscating The Linear Threshold-ba történő szinte észrevehetetlen átmenetet követően folytatódik a váratlan tempóváltásokkal terhelt technikai bemutató. A progresszív és a space rock hatások ténylegesen a Hovering Lifeless-ben köszönnek be, és meg is határozzák annak első harmadát, utóbb visszaadva a helyet a technikás death metalnak. Az absztrakt, kakofóniába torkolló Subterraean Aeon egyik fő ismérve pedig a vendégzenész Damon Good fretless játéka.
Egyesek a Denver-i négyest a death metal lehetséges megújítóinak tartják; én idáig egyelőre nem merészkednék, azonban azt bátran kijelenthetem, hogy az Interdimensional Extinction egy kreatív alkotópáros, Kolontyrsky és Riedl magabiztos első lépéseinek lenyomata.
