Nincs két egyforma ember. Nincs két egyforma Crippled Black Phoenix lemez. Az élet nem kopírozás. Minden változásban van. Itt lentebb szerepel egy dal, amiket, ha meghallgatsz nyolc dolog fog egyszerre eszedbe jutni, de még sem lesz skatulya, amibe az a nyolc dolog egyszerre beférne. Ezért rettenetes a megtiszteltetés. Mint az embereknél is, ha örülni tudsz annak, hogy valaki más, mint amilyen te vagy. A nyolc tagú zenekar kilencedik lemezének első hírnökei pedig ilyenek. Semmihez se foghatók. Talán csak önmagukat lehet velük kapcsolatban emlegetni, mint analógiát. A Horrific Honorifics lemez előzményeként, ami március 9 - én jelenik majd meg a Season of Mist kiadónál és remélhetőleg turné is lesz a dologból, meg egy kicsi Budapest, ha minden jól megy. Addig pedig legyen itt az első tétel korrekt ízelítő gyanánt a hamarosan érkező meglepetéshez.

Tagadhatatlan, hogy a görög Rotting Christ a fennállásának harminc éve alatt nem kevés klasszikust letett az asztalra, melyeket mindenkinek érdemes ismerni. Az athéniak is hasonlóan gondolkodnak, így összeraktak egy válogatást az elmúlt három dekád legszebbjeiből, ezeket pedig összecsomagolták egy duplalemezes pakkba, mely Their Greatest Spells címen,
1995. szeptember 18. Ez volt a nap, amikor az azóta már sajnos jobb létre szenderült grindcore alapvetés Nasum leadta az első koncertjét, méghozzá a svédországi Åstorpban. Az urak egy 13 dalos, bő 16 perces bált adtak a nagyközönségnek, mely rögzítve is lett, így a lentiekben meg is tekinthető.
Múlt péntektől hivatalosan is elérhető az új Black Label Society nagylemez, a Grimmest Hits, melynek promózásának keretében Zakk Wylde kicsit lecsendesített két tételt a korongról. A szőke gitáros a The Day That Heaven Had Gone Away és a Room Of Nightmares című dalokat ültette át "tábortüzes" verzióba, melynek felvételeit most meg is nézhetitek.
Szar szóvicc, remek dobolás! A Trivium frissen beszerzett (remélhetőleg hosszútávon megtartandó) dobosának, Alex Bentnek tudományát már többször is megmutattuk, talán nem is kell ecsetelni, hogy tud a koma. Ezúttal a 2008-as nagylemez, a
Azért arra nagy összegben fogadnék, hogy a Hobosexual új albumát nem várták akkora tömegek, mint mondjuk a Tool Chinese Democracyval felérő, "idén" megjelenő lemezét. Bevallom, én sem, tekintettel arra, hogy pár héttel ezelőtt még a létezésükkel sem voltam tisztában. A tavalyi év végén kijött Monolith viszont lehet, hogy nem csak engem győz meg arról, hogy érdemes odafigyelni rájuk. Garázs-stoner rajongók, figyelem!
A hét tagadhatatlanul legnagyobb, legfontosabb híre, legalábbis a metalzenei berkeken belül, hogy 




A Pearl Jam nem csak jó koncerteket ad, meg 













Igaz, még pontos dátumokat és helyszíneket nem tudni, de az biztos, hogy mindenkinek kötelező lesz megjelenni a thrash alapvetés búcsúturnéján. Miért is? Mert egy olyan, korábban már betippelt (nem zörög a haraszt, ugye) csomaggal fognak odavágni utoljára a veteránok (egyelőre májusban és júniusban Észak-Amerikában), amit talán még évek múlva is emlegetni fognak a metalosok: a Slayer mellett ugyanis a Lamb Of God, az Anthrax, a Behemoth és a Testament is színpadra fognak lépni a koncertek folyamán, szóval... van még kérdés?
Január eleje hagyományosan uborkaszezon a friss megjelenések terén, hogy rögtön egy közhellyel indítsunk. Persze mire átgondolnánk, hogy akkor mit is hallgassunk, addigra jó eséllyel beesik valami, amiről elsőre nem is feltétlenül gondolnánk, hogy bármilyen szempontból érdekes lehet. Az évkezdést ezúttal a svéd black metalosok vállalták (és persze a C.O.C.). Először a Shining kissé jellegtelen, de hallgatható tizedik lemeze jött ki, majd jelen írásunk tárgya, a Watain lassan öt éve esedékes új albuma. Spoilerként a konklúzió: a trve arcok nyugodtan kattintsanak.
Lényegében 2014 óta nem létezik a metalcore vonalon elindult, de többféle világot szintetizáló Bleeding Through, most viszont a rajongóknak felcsillanhat egy kis reménysugár a kedvenceinek visszatérésére: az énekes Brandan Schieppati ugyanis posztolt egy jó hangulatú képet, ahol a zenekar tagjaival van, Ryan Wombacher basszer pedig egy #nothingisover hashtaggel megerősített, erősen klipforgatás-szagú képet rakott ki, láthatóan szintén a banda tagjaival.
Sal Abruscato távozása után egy női dobost igazolt le a tavaly az A Place Where There's No More Pain című nagylemezzel jelentkező Life Of Agony. Veronica Bellino érkezésével már mondhatni félig csajcsapattal van dolgunk, hiszen a Keithből Mina Caputová avanzsált énekes is már a gyengébbik nemet erősíti.