Jól belehúzott az éjfekete zenék tálalásába az A38, ugyanis egy nappal a Cradle Of Filth / Moonspell koncert után egy újabb feketefém-folyam ömlött be a hajó gyomrába, mégpedig az immár harmadik alkalommal Magyarországon járó Batushka és a bemelegítőszerepet magukra vállaló Schammasch és Trepaneringsritualen képében. Személy szerint egyszer már láttam a lengyelek koncertjét (szinte pontosan egy évvel ezelőtt), méghozzá a Dürerben, de úgy voltam vele, hogy illő lenne még egyszer lecsekkolni, hogyan is kell ezt csinálni.
Mivel egy elég szar munkanapon voltam éppen túl (hát, na, hétfő…), kicsit kiégve pottyantam be a hajóra, ráadásul úgy, hogy nem néztem utána a bemelegítő produkcióknak. Szerencsére, ahogy elnéztem, nem voltam egyedül, így nincs is bűntudatom, de kéretik az esetleges negatív hangvételt ennek fényében „számolni”.
A Trepaneringsritualen (avagy: koponyalékelési rituálé) leginkább tényleg csak a produkció kifejezést meríti ki, hiszen az egyszemélyes alakulat értelemszerűen zenekarnak kevés. Na, hát, nem igazán tudtam hová rakni. Vagyis… inkább váratlan volt. A tavalyi koncertből kiindulva valamilyen black csapatot vártam (a Schammasch képében meg is kaptuk), viszont a Trepaneringsritualen egy… elektro / black / drone nem tudom mi volt, ami egy ideig szórakoztatónak tűnt, de a neki kiszabott 35 perc alatt már néhol kezdett lankadni a figyelmem. Végül is egy, mackós testalkatú, először zsákozott fejjel megjelent, majd a „fejfedőt” levető ember annyira nem tud érdekes lenni, hiába segítenek a fények, nekem nem feltétlen jött be a dolog, de kihangsúlyozom: lehet, hogy csak a fáradtság tette. Vagy a zene furcsasága, nem tudom – pedig az elektronikával nincs bajom.
A Schammasch már jobban bejött, de talán ezzel nem voltam egyedül. Az elszállós elemeket a black metallal keverő svácjiak rendesen ráépítettek az atmoszférára, bár lévén, hogy egyébként is lassú voltam, kicsit nehézkesen jöttek át a témák. Ez nem azt jelenti, hogy rosszul tolták volna, vagy rossz lett volna maga a zene, mert egyáltalán nem. Egyébként szoktam szeretni az ilyen lassan építkező témákat, tök jól teremtették a hangulatot, viszont egy olyan intenzívebb zenét játszó banda előtt, mint a Batushka, talán kicsit több pörgést várna az ember egyszeri fia. De attól függetlenül tetszett!
Az este főbandáját, ahogy mondtam, már sikerült elcsípnem, igazából mivel már harmadik körben járnak kicsiny hazánkban (ugye volt egy Rockmaraton is), talán csak az nem kapta el őket, aki nem akarta. A legutóbbi „találkozásunk” óta már szó szerint bejárták a világot, tehát a műsor már a kisujjukban van – talán még jobb is, hogy a hamuszürke lepel eltakarja az arcukat, ki tudja, mennyire lehet alatta unott arcuk, hiszen már kb. három éve futtatják ugyanazt a műsort. De látni, hogy igény van rájuk, hiszen a hajó is majdnem megtelt, legalábbis, ha jól figyeltem meg a tömeget. És a közönség lelkes, nagykanállal kajálja az ortodox egyházi elemeket a black metallal vegyítő muzsikájukat, melynek teatralitása nyilvánvaló kötelező elemeket tartalmaz. Konkrétan egy-az-egyben kell estéről-estére levezényelni magát a misét.
Mert igenis miséről beszélünk, ugye a koncepció is ezt takarja. És ahogy egy misében sem keveredik meg a képzeletbeli ’setlist’, azaz egyik részt követnie kell a másiknak, úgy a Batushka sem tud variálni az elemekkel, nem mintha nagyon lenne miből – egy-két intrót, dalok közti átvezetőt leszámítva. Ráadásul ugye egy kb. 40 perces lemez 8 dalát még vadabb esetben sem lehetne olyan nagyon kevergetni, kíváncsi leszek, hogy vajon terveznek-e valami folytatást, vagy koncepcióváltást – bár az már kevésbé lenne hiteles, minden bizonnyal ezért is ütik a metalt, amíg lehet. Jól is teszik igazából.
Ami a koncertet illeti, teljesen jó volt! A szokásos elemeket mind hozták, a hangzás (legalábbis ahol én álltam) hasított, hiba alig volt (persze egy-két hamis hang becsúszott itt-ott), úgyhogy maximálisan elégedett voltam ezzel a körrel is. Nem tudom, mennyi puskapor van még ebben a bandában, de úgy vagyok vele, hogy amíg lehet, kihasználom – habár fut a szekér, ki tudja, meddig lesz még lehetőség elcsípni őket. Márpedig a súlyos zenék kedvelőinek mindenképp érdemes lenne!
FOTÓK: RÉTI ZSOLT
/a képek a 2017-es Rockmaraton Fesztiválon készültek/
