Ha valaki minőségi tetoválást akar, mindenképp szánja rá a megfelelő pénzmennyiséget és inkább látogasson el egy profi tetoválóhoz. Főleg, ha éppenséggel a kívánt minta nem valami egyszerűbb szösszenet, hanem egyenesen egy, neves zenészeket megörökítő portré. Sokaknak talán ez evidens, de ahogy a lenti képsorból is látható lesz, nem mindenki gondolkodik hasonlóan. De ha már rossz tetkó, játszunk el a gondolattal: mi lenne, ha az adott ember hőse tényleg úgy nézne ki, mint ahogy az ő bőrébe be lett égetve? Fogalmazzunk úgy, hogy nem biztos, hogy sokakból ténylegesen szexideál, vagy netán a tömegek hőse válhatott volna. Legalábbis komoly arcplasztika nélkül nem.


A Gojira épp a legutóbbi nagylemezével, az idén megjelent
Már csak pár hét és végre megjelenik a Metallica legújabb nagylemeze, a Hardwired... To Self-Destruct. Ennek örömére összeszedtünk, mintegy szellemi felfrissítésként néhány információt a Metallicáról, hogy - ha esetleg lenne olyan, aki kicsit feledékenyebb - újra képbe kerüljön a négyes munkásságával kapcsolatban. A törzsrajongók jó eséllyel sok újat nem fognak megtudni a most következő írásból, viszont ezek mind-mind olyan tények, melyekkel érdemes tisztában lenni, ha valaki Metallica-hallgatásra adja a fejét.
Jövő tavasszal Magyarországot is eléri a Mayhem "teljeslemezes" turnéja, melynek keretében az elejétől a végéig hallhatjuk majd a méltán hírhedt klasszikust, az 1994-es alapvetést, a De Misteriis Dom Sathanast. A black metal egyik leginkább kultikus zenekarának várhatóan kicsit sem könnyed körútja jövő tavasszal éri el hazánkat.
A zenekar alapító énekese, Dimitri Minakakis is betársult az éppen a búcsúturnéján lévő The Dillinger Escape Plan kedd esti bulijába. A seattlei koncerten az egykori pacsirta két ősrégi Dillinger klasszikust, a The Mullet Burdent és a 43% Burntöt játszotta el az egykori zenekarával. A történelmi egymásra találásról természetesen videók is készültek, melyeket örömmel prezentálunk nektek.
És ezt akármilyen jó lenne rákenni néhány eszement rajongóra, egyáltalán nem lehet. Mégpedig azért, mert az eset a backstageben történt, egész pontosan Caledonian Darkness nevű black/death fesztiválon, az előző hétvégén. Az egész természetesen csakis a pénz miatt történt.
Tegnap már mutattunk 


Nem feltétlenül szeretünk találgatásokba belemenni, hiszen azoknak egy része általában kacsának bizonyul, viszont abba is bele kell gondolni, hogy bizony nem csörög a haraszt... Az egyik
Készül, igen, készül...get! A metal underground kvázi Chinese Democracyjával kapcsolatban már kismillió vélt/valós hír látott napvilágot, kezdve azzal, hogy készül, egészen már egy ténylegesnek hitt kétlemezes dallistájáig, dalhosszokig, minden. Ezúttal egy kicsit konkrétabb rajongói beszámolóval gazdagodott az új Tool albumra való várakozás epikus eszmei vesszőfutása.
A cikk címe persze képletes, hiszen fogalmam sincs hány emberhez jut majd el a Woodwork első, Ordinary Violence című lemeze. Egész egyszerűen csak annak szól, amit ez a banda megint az eszembe juttatott. Mégpedig azt, hogy a hardcore nem ott kezdődik, ahol a tetszetős kapucnis pulcsik, leopárd mintás vans cipellőkben toporgó, csinosra tetovált leányok és a tesztoszteron alapú póz terem. Hanem a piszkos garázsokban meg a pincékben, ahol pár egyszerű srác elgondolkodik, hogy ami van, az baromira nincs úgy jól. Ami pedig nincs úgy jól, azt piszkosul bele kéne üvölteni valakinek a pofájába, de ami még fontosabb, hogy azt valahogy máshogy kellene csinálni.
Ahogy általában a zenében, úgy az antizenében is az alapállás az, hogy minden bandára hatott egy másik banda. Egy olyan grindcore brigádnak pedig, akik már vastagon az új évezredben gázolva feszültek neki a zajkeltésre is alkalmas eszközök sanyargatásának, nem kellett ismét feltalálniuk azt, hogy hogyan marhatnak bele hallójáratokba úgy, hogy abból ők és a kedves hallgatók is a legjobban jöjjenek ki. Mert ugye például ott volt a korai Napalm Death, ahol az alapok tömör, sűrű kötésben azért csúnyán le lettek rakva. Őket pedig mindenképpen meg kell említeni és nem csak azért, mert szerkesztőkollégám és harcostársam Csiga valószínűleg azonnal kérdőre vonó hangulatjelet küldene rám szívecskék helyett online, ha mint hatást kihagynám őket. Hanem azért is, mert az szingapúri Wormrot korábbi két lemezének intenzitása csak velük, a stílusteremtőkkel vetekedhet.