Year Of The Tiger címen tervezi megjelentetni az első szólólemezét a Slashel is rendszeresen fellépő, "főállásban" pedig az Alter Bridge énekeseként ismert Myles Kennedy, melyet a Metal Wani podcastban erősített meg. Ráadásul, hogy érdekesebb legyen a történet, az anyag Kennedy tervei szerint egy összefüggő sztorira fog épülni, de az adásban az anyazenekara sem maradt ki: szóba került egy jövőre megjelenő Alter Bridge DVD is.

A The Dillinger Escape Plan lassacskán szögre akasztja az életművet, így a tagok más elfoglaltságok felé néznek. Ben Weinman alapító/gitáros például a The Prodigyt segítette ki Hong Kongban, bár úgy hírlik, még egy pár fellépést biztos letol még a hozzánk lassan hazajáró elektro brigáddal.
Retro stílusú, erősen Nintendo hangulatú, Android és iOS rendszerekre is elérhető videojátékot adott ki az Amon Amarth. Az egyértelműen vikinges témára épülő oldalnézetes akció-platformer gammában tizenkét szinten tizenhárom Amon Amarth dal stílushűre átírt verziója hallható. Maga a játék kilenc dollár fejében bárkinek ott landolhat a készülékén, melyhez egy trailert is tudunk mutatni.
Minden rocker tudja, szombaton sajnos eltávozott közülünk az AC/DC legendás ritmusgitárosa, az utóbbi években már demencia miatt kezelt, így a zenekarból is pihenőpályára kényszerült Malcolm Young. A legenda előtt több zenekar és zenész is tiszteletét tette, akár egy tweetben, akár a színpadon, ki-ki a lehetősége szerint. A Foo Fighters színpadra is vitte a tiszteletadást, ők az általuk is már többször is előadott Let There Be Rockot játszották el a nagyérdeműnek a mexikóvárosi bulin. Ennek egy rövid felvételét most meg is tudjuk mutatni.
A régi Metallicának van egy kilométerekről felismerhető sajátos stílusa, már persze azok számára, akik meg tudják különböztetni a rockzenét a rockzenétől. Anthony Vincentnek pedig megvan a tehetsége, hogy több énekes hangján is meg tudjon szólalni. Ezt persze már többször, több videóban is megmutatta, a legújabb szösszenetben a mindig vigyorgós Youtube-gitáros Erockkal szövetkezve variált át tíz ismert popdalt a korai, igazán thrashes Metallica stílusába, érdemes rálesni. Sokszor csak a szöveg alapján ugrik be, miről is "van szó".
Saját turnén és turnévendégként is tették már le a névjegyüket hazánkban. Ahonnan indulnak, az viszont New York City. Nagyjából tíz éves sztori van a Backtrack háta mögött. Ezek az évek pedig hardcore bandához illő intenzitással teltek el. Főleg a színpadon. Második lemezük három évvel ezelőtt már a Bridge Nine Records gondozásában jelent meg. Ugyanezen az úton pedig most kijött a friss lemez Bad To My World címmel. Ami tíz izmos hc nótát fog össze és a napokban teljes hosszában megosztásra is került a kiadó videócsatornáján. Szóval lehet ezzel kezdeni a hetet. Lejjebb a hajtás után.
Sokszor elcsodálkozunk, hogy az öregek mit keresnek a koncerteken, de be kell vallani: az, hogy ott vannak, egyfajta elismerés az adott zenekar számára, főleg, ha relatív fiatal bandákról van szó. Osloban például egy hetvenéves néni tombolt az első sorban (!) a Five Finger Death Punch buliján, majd miután Ivan Moody kiszúrta, fel is hívta őt a színpadra tombolni egyet a Jekyll And Hyde alatt. Láthatóan elég királyul érezhette magát, van élet a mamában.
Már eddig is egész veretes névsort hoztak le a Rockmaraton szervezői, viszont most egy újabb merítés érkezett a jövő
Mi a kotta akkor, amikor egy bandának nincs új lemeze, nincs friss videója, sőt igazából már évekkel ezelőtt feloszlott, de egy jó kis hétvégi videószörf alkalmával előkerül a múltból és adja azt az érzést, ami ki akarja magát harcolni a külvilágra? Hát ilyenkor jön a random respekt opció. Avagy az aktualitások hiányában indokolatlannak tűnő, de a rajongás mértékét tekintve mégis abszolút indokolt bejegyzés. Annak a japán csajbandának a kapcsán, akik Gallhammer néven zenéltek együtt 2003 és 2013 között. Trió felállásban, mint Vivian Slaughter, Lisa Reaper és Mika Penetrator. Akik összesen három stúdióalbumot, két kislemezt és egy koncertfilmet hoztak ki fennállásuk éveiben.
Ben Koller egy fasza dobos, nem kérdés. A Mutoid Man mellett többek között a Convergeben és a Killer Be Killedben is ritmust adó koma szereti megdolgoztatni a tamokat, viszont a Nashvilleben adott bulin gondolt egyet és átadta a Slipknotban doboló kollégájának, Jay Weinbergnek a dobverőket, hogy ha már arra járt, vele nyomják el a Gnarcissist című örökzöldet. Az eredmény? Lentebb hallható.
Alig pár napja számoltunk be róla, hogy ez a négy éhes atlantai lélek elkészítette bemutatkozó lemezét To Venomous Depths címen. Amin úgy fest a Cloak nagyon jól nyúlt hozzá a tradicionális metál hatásokhoz, mint heavy, black és proto-doom a hetvenes évek legelejéről. Ezzel becsatlakozva a Season of Mist kiadó által támogatott remek idei lemezek sorába. Akik videócsatornájára most került fel frissen a Cloak új videója is, mely a The Hunter című számhoz készült el és képi világával remekül illeszkedik a teljes album hangulatához. Ezt ízlelhetitek tehát ti is lejjebb.
A múlt héten beszellőztette, a hétvégén pedig megjelentette az In Flames a legújabb kiadványát, ami egy három plusz egy dalos feldolgozás kislemez lett. A Down, Wicked & No Good című anyag a Depeche Mode It's No Goodja, Chris Isaak Wicked Gameje és az Alice In Chains Down In A Holeja mellett tartalmaz egy negyedik tételt is, ami nem más, mint a Nine Inch Nails Hurtjének koncertfelvétele. Ezek mind itt, lentebb az It's No Good dalszöveges videójával egyetemben le is csekkolhatók.


Matt Pike az idei évben az új Sleep lemez kapcsán töltött több időt a stúdióban. Ezzel párhuzamosan pedig valószínűleg - persze szép komótosan - összeáll az új High on Fire lemez anyaga is. Szóval a stoner totem és a stoner korbács is bőven érik a füstben. Ami azt jelenti, hogy az ötödik Sleep lemez és a Luminiferous albumot követő High on Fire anyag akár néhány hónap eltéréssel is kijöhet jövőre. Ami azért jó, mert nagyon nem rossz. A jó hírekre pedig csak ráerősít, hogy az öreg Matt Des Kensel és Jeff Matz társaságában feszít egy friss instagram posztban. Egyértelmű tehát, hogy együtt lógnak és hát mi a francot csinálnának ezek a szentemberek, ha nem azt, amihez a legjobban értenek.
A hatvanas évek utolsó hullámai végleg temetni látszottak azt a konzervatív életszemléletet, amit a dogmáktól sújtott közösségi élet korábban szemléltetett. A szilárd valóság kontúrjai megfolytak, elfüstöltek, elillantak és gyöngyözve ömlöttek a következő évtized virágágyas határára. Zúgó patakok, túlcsorduló tengerek. Mozdultak a trendek, ahogy mozdultak az emberek. Öltöny felsők és fényes lépők helyett lett csacska a textil és huncut a séró. A zenében is trükkös, hogy táguljon a tudat. Szóval tisztelet a furfangnak és tisztelet a színeknek. Random respekt klipválogatás, azoknak a varázslatos hetvenes éveknek. Amit akkor a legnehezebb komolyan venni, amikor kicsit komolyabban belemész abba, hogy ezek az elszabadult arcok meg, hogy a francba...