
Wayne Static hivatalosan is bejelentette, hogy a Static-X nincs többé. Mindezt azzal magyarázta, hogy nem tud megfelelően fókuszálni Pighammer című szólóalbumára. Wayne elmondta továbbá, hogy a tagok már évekkel korábban elhagyták a bandát: Nick Oshiro (dobos) még 2009-ben, rá egy évre pedig a Koichi Fukuda (gitáros) és Tony Campos (basszer) lépett ki. A 2012-es Noise Revolution Tour-ra még egyszer össze tudta szedni a bandát, de az volt az utolsó.
A 1994-ben alakult los angelesi heavy metal banda hat nagylemez után teszi le a lantot. Az utolsó albumuk 2009-ben jelent meg Cult Of Static címmel.






A brit progresszív metálosok debütáló nagylemeze két évvel ezelőtt jelent meg One címmel és akkor az a lemez elég nagyot robbant. Az akkori lemez sem volt az a kiköpött átlag progmetál/djent album, inkább atmoszférikusabb hangzásvilág volt rá jellemző, és ez az, ami jól megkülönböztette a színtér többi lemezétől. A scream részeknek viszont – amit Daniel Tompkins (aki azóta Skyharbor-ban énekel) tökéletesen hozott le az első albumon – teljesen nyoma veszett az Altered State-en. Valószínűleg ez áll a vokalista poszton történő csere mögött is: Ashe O'Hara lágyabb hangja sokkal jobban illik az új irányba mutató zenéhez. Persze azért nagyon nem távolodtak el a gyökerektől, a poliritmikus képletek és a ’djentes’ riffek maradtak, de mégis ez valami új.





.jpg)




Nagyon vártam ezt a lemezt. Két év telt el a Thirteen megjelenése óta, már éppen ideje volt. Dave Mustaine úgy harangozta be az új korongot, hogy "gyorsabb és sötétebb" mint az előzőek, és ez bizakodással töltött el. Bíztam benne, hogy a Super Collider folytatja a Megadeth legújabb kori történetét (2010-től, David Ellefson visszatérésétől számítva), amelynek megítélése részemről teljesen pozitív. Majd Junior nyilatkozata, amely szerint a Countdown to Extinction szellemét véli felfedezni az elkészült nótákban tovább fokozta a várakozásomat, persze nem vártam világmegváltást, új RIP-lemezt vagy radikális változást-újítást. Az első hidegzuhany akkor ért amikor közzétették a már elkészült nótákat a neten és nekem nem egy súlyos és sötét album képe rajzolódott ki, hanem a Risk szellemét láttam fenyegetően a háttérben tornyosulni.