Kezdjük az alapoktól. Dave Grohl olyan szerencsés embernek vallhatja magát, aki egy zenetörténeti csodával rendelkezik. Nem hiszem, hogy Dave-en kívül van egyáltalán valaki, aki ilyen jól jött ki a grunge korszakból, hogy befektessen a rock and roll Szent Gráljába, nevén nevezve a híres-hírhedt Sound City stúdió Neve 8028 felvevő konzoljába, aminek negyvenegy éves elektronikája olyan bandákat segített – többnyire korszak alkotó - lemezekhez, mint a Guns N’ Roses, a Metallica, a Slipknot, vagy épp Neil Young. És igen, a Nirvana Nevermind albuma is ezen a keverő monstrumon lett rögzítve, érthető tehát a szerelem. Lett is belőle dokumentumfilm. Ahhoz meg ugye filmzene is dukál.







Ma, kedden érkezik Budapestre a skót Alestorm, a kanadai Ex Deo és az ausztrál Lagerstein közös turnéja, és a budapesti, a Club 202-ben tartandó koncerttel kapcsolatban több last minute hír is nyilvánossá vált.

Az 1980-ban alakult basildoni csapat messze korát megelőzve tette le névjegyét a new wave és az elektro pop kultúrában. Jómagam 1986 óta vagyok a csapat rajongója. 1988-ban, 13 évesen a Budapest Sportcsarnokban élhettem át addigi létezésem legszebb pillanatait, amikor a DM Music for the Masses albumával nálunk járt. Mindig tiszteltem őket a keleti tömb országainak szeretetéért, az állandó figyelemért, a kapcsolatért, amit kialakítottak a térség rajongóival, szervezőivel. Örök szerelem ez, sosem múló, sosem fakuló. Mindaz, amit képviselnek a 20-21. század zenei vérkeringésében, az egyedi, egyszerre mainstream és progresszív. Kevés zenekar képes olyan széles táborból meríteni, mint amilyennel a DM rendelkezik.


1973. március 24-én, tehát negyven (!) éve jelent meg minden idők egyik legsikeresebb albuma, a Pink Floyd első konceptalbuma, a Dark Side Of The Moon. A statisztikai adatokat napestig lehetne sorolni arról, hogy miért is ez az egyetemes zenetörténelem egyik legnagyobb lemeze. Csak néhányat azért említsünk meg. Az album megjelenése óta 50 millió eladott lemez, ebből csak az Egyesült Államokban 10 millió. Ezzel minden idők 17. legtöbbet eladott lemeze az USA-ban és 15-szörös platinalemez. A Billboard TOP 200-as listáján a lemez megjelenését követően 724 hétig (ebből 591 egymást követő héten az 1. helyen) szerepelt és csaknem 14 év után, 1988. április 23-án hagyta el a listát. 


