A Svoid Spiral Dance című EP-je megjelenése óta az általam legtöbbet hallgatott hazai kislemezek között van. A 2018-as, négy dalos kiadvány három saját szerzeményt és egy feldolgozást tartalmazott. Az említett kislemezre került felvételek pedig az általános hangulattól – aurától – eltekintve köszönőviszonyban sem voltak azzal a műfajjal, amellyel a miskolci alapítású formáció a 2010-es évek elején a magyar underground térképére helyezte magát.

Az erdélyi Sun & Moon Records a tavasz elején három digipak formátumú CD kiadvánnyal, köztük két bemutatkozó lemezzel és egy visszatérő albummal fog jelentkezni. /Fotó: Svoid/

Ahogy nézem az idei nyár sem lesz gyenge eresztés koncertek, illetve fesztiválok terén. Mindenki megtalálhatja a zenei ízlésének megfelelő produkciókat itthon, vagy a szomszédos rendezvényeken. Viszont már most szeretném felhívni a figyelmeteket egy augusztus végi őrületre, ahol a Ghost Bath, a Pozvakowski és a Svoid zenekaroké lesz a főszerep. Valljuk be jól is fog jönni a forró nyári fesztiválok után egy kis komor hóvihar.

A Sun & Moon Records gondozásában április 18-án megjelenő Storming Voices of Inner Devotion című új Svoid album nálam elég várós kategóriába tartozik. Tekintve, hogy az előző anyagaik is valami olyan plusz ízekkel megfűszerezett élményt nyújtottak, ami kevés bandának sikerül, pláne hazai viszonylatban. Most itt egy szöveges videó és egy dal is a közelgő új lemezről.

A Sun & Moon Records gondozásában április 18-án jelenik meg a Svoid  második nagylemeze Storming Voices of Inner Devotion címmel. A lemez felvételei több helyszínen zajlottak, végül az albumot Somogyvári Dániel producerelte az 1G Stúdióban. Az artwork felelőse ezúttal is Sallai Péter (Mortpaintgraphics) volt.

Végre valahára elérkezett február hatodik napja, amely a lengyel MGLA koncertje miatt volt számomra kiemelt dátum, már jó pár hónapja. A tavaly megjelent Exercises in Futility című mesterművük, illetve az előtte megjelent lemezeik egy olyan bandát mutatnak be, amely hosszú idő óta az egyik legeredetibb zenét játszó formáció ebben a stílusban. Kíváncsian vágtunk neki a haverokkal, az útnak, hogy a Dürerben végre hallhassuk ezt a király bandát és három hazai előzenekarát élőben.

Akik kedvelik a sötét, nyomasztó zenéket, azok nyilván már vágják a centit, ugyanis február elején tiszteletét teszi nálunk Lengyelország egyik legegyedibb bandája, a Mgla. A banda több hasonszőrű zenekar társaságában celebrálja le ezt a sokak által várt fekete misét. Nem véletlenül...

A Year Of The Goat-tal lett teljes a kép az idei évre. Ez nem a Kecske, hanem a Svédek Éve! Ennyi tökéletes zenei produkció, ennyi frissen tálalt ősrock a világon összesen nem bukkan fel talán! De nem csak ősrock, bármi, ami kikerül a helyi kezek közül, az valahogy arannyá válik. Mindegy minek nevezzük, vintage, doom, garage, psyhedelic, postrock, az északiak fossák a jobbnál jobb lemezeket. Ebbe az állapotba tagolódott be idén a Year Of The Goat is, akik két kislemez után tavaly jelentették meg első nagylemezüket, ami széles körben talált értő fülekre. Jómagamtól távol áll az okkultizmus, ezért elég hidegen hagynak az e témában fogant zenei termékek, de van egy határ, amin innen teljesen nyitottá válok, legyen szó a Ghost popos, divatos Istenkáromlásáról, vagy éppen a Year Of The Goat melodikus, epikus vagy éppen könnyed slágereiről. És mivel pont mélyponton van a postrockkal folytatott intim viszonyom, ezért nem is lehetett kérdés, hogy a zsúfolt (The Ocean/Tides from Nebula a Hajón, Soilwork a 202-ben) csütörtök estén melyik programot válasszam.

November 21-én egészen különleges koncert lesz a Kék Yukban: őszi Európa-turnéjának egyik állomásaként Budapestre érkezik a pszichedelikus, okkult ősrockot játszó svéd Year Of The Goat.

Maga Csihar Attila nyilatkozta egyszer, hogy a zenélés „transzcendens, emelkedett szellemi állapot, és az érzések, amik meg tudnak jelenni általa, a szellemi világhoz kapcsolódnak, ez egyfajta vallás. Eredetileg a zenélés rituális volt: ünnep és egység, transz és dicsőítés, kapcsolat egy természetfeletti erővel.” Kinek higgyük el ezt, ha nem neki? A legtisztább formában (egyebek mellett) talán épp az általa is művelt black metal hivatott megőrizni ezt az ősi rituálét, annak lényegét, és visszatükrözni valamit abból. Hát, nagyjából ilyen várakozásokkal tekintettem a mintegy hét év után ismét hazánkba látogató norvég Enslaved és társai fellépése elé.

Hét év után ismét Budapestre látogat a norvég extrém metal világának egyik legizgalmasabb alakja, az Enslaved! Az eltelt idő pedig joggal igazolja majd, hogy egy több mint húsz éve működő banda még mindig képes újra és újra friss hangokkal kísérletezni, hiszen a Kultiplexes buli óta már megszilárdult felállású zenekar a black metalból kiindulva végleg saját ösvényére lépett.

Hét év után ismét Budapestre látogat a norvég extrém metal világának egyik legizgalmasabb alakja, az Enslaved! Az eltelt idő pedig joggal igazolja majd, hogy egy több mint húsz éve működő banda még mindig képes újra és újra friss hangokkal kísérletezni, hiszen a Kultiplexes buli óta már megszilárdult felállású zenekar a black metalból kiindulva végleg saját ösvényére lépett.