Az USA Georgia államából származó Kylesa igen egyedi színfoltja a zeneileg meglehetősen tág fogalomnak számító poszt-rock színtérnek. Különlegességüket nem csupán a két frontemberes felállás és Laura Pleasants gitáros-énekes személye, illetve hangja, hanem a két dobosból álló ritmusszekció is adja. Interjúnk a zenekar idei, sorrendben immár második magyarországi fellépése apropóján készült.
Milyen visszajelzéseket kaptatok a Spiral Shadow lemezre? Hogyan fogadták az emberek, hogy az új lemez kevésbé súlyos, mint az előzőek, több rajta az elszállós téma, és Laura is több énekdallamot hozott?
Igazából elég jó visszajelzéseket kaptunk. Vannak páran, akik azt akarják, hogy állandóan súlyosak legyünk, de úgy látom, a legtöbben azok közül, akik hosszú ideje rajongóink, megértették, hogy kétszer nem csináljuk meg ugyanazt a lemezt. Visszahoztunk ezt-azt a régi időkből, de mindig kell mutatni valami újat is. Ezúttal kicsit finomabbra sikerült az anyag. Azt nem mondom, hogy ezen az úton is haladunk majd tovább, mert legközelebb akár picit súlyosabbra is válthatunk, de addig nem tudok nyilatkozni, amíg el nem kezdünk nótákat írni. Szóval többnyire kedvező visszajelzések jöttek. Voltaképp az is lehet, hogy erre a lemezre jöttek az eddigi legjobbak!
Talán te magad is hallottál olyan reakciókat, hogy a Kylesa lehet a következő Mastodon. Ha már itt tartunk, a Mastodon is Georgia városából jött, ahogy ti is.
Mi is nyomjuk már annyi ideje, mint a Mastodon. Szóval nem hiszem, hogy feltétlenül nekünk kellene a következő Mastodonnak lennünk. Mi csak egy másik banda vagyunk ugyanarról a színtérről. Nem is hiszem, hogy szükség volna egy újabb Mastodonra. A Mastodon hatalmas banda lett, és a maguk módján érték el azt, amit elértek. Régi barátaink, és óriási, amit sikerült megvalósítaniuk. De hogy nekünk kéne lenni a következőnek? Ugyan már! Mi csak a Kylesa vagyunk. Úgy fogadjuk el a dolgokat, ahogyan azok jönnek, és tesszük a tőlünk telhető legjobbat, bárhová is vezessen ez.
A hazai rockrajongók régi vágya teljesül most, amikor több mint két évtizednyi várakozás után végre piacra kerül a Nagy Feró nevével fémjelzett Beatrice pályafutásának egyik legnépszerűbb albuma, a Beatrice ’78- 88 című dupla nagylemez. A kultikus anyag korszerűsített hangzással, vizuális extrákkal érkezik, albumidéző speciális felállású klubkoncert december elején lesz.
Héják és galambok! A friss III. MŰSZAK novemberben is szolgáltat pár csemegét, lehet csipegetni! A letölthető punk-rock-metal univerzumban többek között rárepülhettek a tavalyi év blacknroll csodájának kikiáltott Kvelertak exkluzív interjújára, illetve a nemrég új albummal jelentkező Depresszió zenekar legénységével rögzített beszélgetésünk lenyomata is rögvest csekkolható. A harminc éves Moby Dick-ről egyszerűen nem tudunk leszakadni, az Evolúció rovatba bezsúfoltuk a teljes életművet az Ugass Kutyától A Holnapok Ravatalán-ig. Visszatérnek a boldog kilencvenes évek is két lemez erejéig, melyeket a Honeycrack illetve a Stone Temple Pilots követett el annak idején. A szokásos rovatok is tömve vannak, a Friss áru (Danko Jones, Megadeth, Dave Mustaine-önéletrajz, Depresszió, Kötelező Közhelyek) és az Élő rokk (Black-Out, Kvelertak). A kazettamellékleten a Pazar új albuma figyel, akik mellesleg a december 28-án megrendezendő műszakosok nemzetközi találkozójának, a III. MŰSZAK METRÓ KLUB földalatti fesztiváljának egyik fellépői. Vetődés, magolás, szárnyalás, rocknroll! Töltsd le most: 
Múlt hét pénteken jött a nagy hír, hogy eredeti felállásban újjáalakult a Black Sabbath. Lesz lemez Rick Rubin-nal és lesz turné is melynek európai köre 
A 9-eshez érkezett a Stagediving Fesztivál sorozat. A sikeres 2010 őszi 8. Stagediving után jövő januárjában egy újabb izmos, és izgalmas csomaggal lepünk meg titeket. Az év első szombatján, azaz 7-én a budapesti DürerKert nagy és kistermében olyan ismert bandák fognak játszani, mint a Subscribe, akik Rage Against The Machine bőrébe bújnak bele, a Watch My Dying, a Cadaveres, az új lemezzel jelentkező Social Free Face, a Liberal Youth vagy a feltörekvő extrém metalos Scerra. A kéttermes rock/metal/HC party 19:00 órakor kezdődik és a belépő 1000 Ft lesz. Tehát szilveszterkor mindenki házibulizik, egy hét múlva meg megy a Dürerbe s megőrül. Vili?
Remekül végződik az év a klasszikus rock/blues rock rajongóinak: nagyon kedves, visszajáró vendégünk, Woodstock legendás bandája ad koncertet .jpg)
Néhány napja jelent meg ez a furcsa című lemez, de nem az apuci (dad) készítette, hiszen a rövidítés a Disneyland After Dark kifejezést takarja. Viszont pont a Disneyék nem voltak kíváncsiak rá, milyen ez a hatalmas játékpark sötétedés után, ennek jeleként perrel fenyegették meg annak idején a dán együttest. Ők pedig emiatt előbb rövidítettek, majd most ügyes anagrammát gyártottak a névből, és ezt adták címül tizenegyedik albumuknak. (Jaj, csak minket nehogy bepereljen a Walt Disney, mert lemerészeltük írni a nevüket, he-he!)
A Skalar Music Hungary nemrég tette közzé hivatalos Facebook csatornáján, hogy a 2011-es koncertszezon dömpingjének szellemében 2012-ben sem hagyják unatkozni a kurrens keményzene szerelmeseit, így a teltházas Bring Me The Horizon-koncert példáján július 3-án egy hasonló nívójú eseményre hívják most meg mindazokat, akiknek mond valamint az August Burns Red és a Whitechapel neve.
Szombaton a nemrég még oly pelyhesállú Grindrise Fest neve mellé behúzhattuk a hatodik strigulát is, mely után azt hiszem immár abszolút jogosan vagyunk kénytelenek azt a bizonyos lécet legalább egy újabb karnyújtásnyival magasabbra helyezni, hiszen az immár a Skalar Music Hungary szárnyai alatt lebonyolított minifesztivál minden eddiginél komolyabb szándékokkal kívánta összetömöríteni, és egymáshoz közelebb hozni mind a hazai színtér legimpozánsabb zenekarait, mind pedig a meglehetősen magas létszámban összegyűlt rajongókat, melyen az este főattrakciójának számító Darkest Hour szereplése csak a habot jelentette.
Már pedig Magyarországon van tökös rock n roll – állította, igaz, még csak teoretikus alapon a Lángoló Gitárok egyik tavalyi cikke. Nagyjából egy időben jelentkezett ugyanis új anyaggal az idő tájt négy hazai zenekar, név szerint az Irie Rock Trio, az Ozone Mama, a Trousers és a Joystix. Bár nem mondható, hogy a csapatok azonos módon közelítenének a nagyjából a garázs, a déli és a hard rock által behatárolható zenei területhez, mégis elmondható, hogy 1. valószínűleg mindannyian rajonganak a csípő alá eresztett Gibsonokért és a kitekert csöves erősítők hangzásáért, 2. feltehetően úgy gondolják, hogy Malcolm Young jobb gitáros Kirk Hammettnél, és 3. minden bizonnyal jobban örülnének egy texasi vagy stockholmi kiruccanásnak, mint egy ibizai nyaralásnak. Idén ősszel végre az elmélet gyakorlattá válik, ugyanis 
Nem kis fejtörést okozott eldönteni, vajon van-e hely a Rockstation hasábjain egy olyan zenekar számára, amely egyébként sem kifejezetten headbangelés céljára készíti muzsikáját, de aktuális lemezének beharangozó dalában jó, ha középtájon jelenik meg egyáltalán a gitár, a torzítópedál pedig szinte végig az album folyamán felejtős. Viszont ha azt vesszük alapul, hogy össz-vissz két féle zene létezik; jó zene és yo zene, akkor a Coldplay mindenképpen és vitathatatlanul az előbbi kategóriába tartozik. Ily módon helye van, helye lesz a D.A.D. vagy éppen Iced Earthék mellett. 
November végén nem mindennapi összeállítású turné éri el Magyarországot: az északi „viking metal” legnagyobb bandája, a svéd Amon Amarth és az amerikai metalcore hullám éllovasa, az As I Lay Dying fogott össze egy brutális koncertsorozat erejéig. A görög Septicflesh-sel kiegészülve