Újabb fejezetéhez ért a Balhés borítók, ez a most már egyébként is szép lélegzetvételű sorozat. Ebben a részben elég sok tippként kapott tartalom lesz, amit ezúton is köszönök minden érintettnek! De szerintem ugorjunk fejest a konkrétumokba!

Itt a Balhés borítók sorozat huszonkettedik része, ami végül úgy alakult, hogy nem az utolsó lesz a sorozatban. Történt ugyanis, hogy egy bő tucat eddig nem említett képet találtam, úgyhogy... Még két részig biztosan húzza majd ez a széria!

Mivel már egy hónapon belül vagyunk a Megadeth budapesti koncertjéhez mérten, ezért úgy gondoltam, ellövöm a Mustaine-művek lemezborítóinak rangsorolását, egyfajta felvezetésként a bálhoz. A feladat nem könnyű, hiszen itt van negyven év termése, tizenhat album és fontos figyelembe venni, újra kihangsúlyozom, hogy itt nem a dalok, hanem maga a front, a képi körítés adja az alapot.

Ezzel a résszel betölti a tizennyolcat a Balhés borítók sorozat, mondhatjuk, hogy nagykorú lett a drága. Ennek megfelelően ebben a részben lesz cici, puni, de néhol némi érthetetlen lázadás is. De fogjunk akkor bele!

Itt a balhés borítók sorozat tizenhatodik része. Az előző, Cannibal Corpse borítós tematikus rész után a sorozat megint visszatér a normál kerékvágásba, ráadásul szerintem egész jó sztorikkal a fedélzeten.

Korábban kaptam egy kérdést, hogy ugyan lesz-e Cannibal Corpse rész a Balhés borítókban, amit teljesen validnak gondoltam, mivel... Nos, az első felvonásban igen gyorsan, pár szóval letudtam ezt a gyönyörű és balhékban gazdag munkásságot. Most itt az ideje, hogy kicsit rászálljak a kannibálok grafikai termésére, úgyhogy... Indul a szaftos, cafatos, de minden esetben rajzolt és polgárpukkasztó utazás!

Van, hogy egy zenekar akarva-akaratlanul, de kicsit túlfeszíti a húrt. Hogy most azt dalokban teszi, az egy dolog, hiszen a rock és a metal mindig is valamilyen szinten a lázadásról szólt, de sokszor már a képi körítés is átlép egy bizonyos határt. Most például punkokkal, legendákkal és mindenféle nemi jegyekkel.

Van, hogy egy zenekar akarva-akaratlanul, de kicsit túlfeszíti a húrt. Hogy most azt dalokban teszi, az egy dolog, hiszen a rock és a metal mindig is valamilyen szinten a lázadásról szólt, de sokszor már a képi körítés is átlép egy bizonyos határt. Itt a sorozat ötödik része!

Van, hogy egy zenekar akarva-akaratlanul, de kicsit túlfeszíti a húrt. Hogy most azt dalokban teszi, az egy dolog, hiszen a metal mindig is valamilyen szinten a lázadásról szólt, de sokszor már a képi körítés is átlép egy bizonyos határt. Itt egy újabb merítés ezekből a képekből!

A Simpson család és a rockzene kapcsolata nem újkeletű dolog, hiszen már egészen a korai évadoktól kezdve olyan zenészek tűntek fel a már több, mint három évtizede nyomuló legendás sorozatban, mint például a Ramones, a Red Hot Chili Peppers, a Metallica, vagy épp a The Beatles még élő tagjai. Valószínűleg ez (is) adhatta az ihletet a springfieldalbums nevű Instagram-felhasználónak, aki több neves, legendás, vagy csak szimplán ismert lemezborítóra montázsolta rá a sorozat szereplőit, megtartva azoknak a mondanivalóját, de mégis egy plusz fricskát adva nekik. Zseni!

"Ne mozdulj ki, ha lehet! Ha mégis, tartsd a távolságot másoktól!" "Az üzletben egyszerre maximum négy fő tartózkodhat!" - Ezek és az ezekhez hasonló kifejezések olyan mondatok, amelyekhez hasonlóval mindenki találkozott az elmúlt napokban, hetekben. Persze, jobb az elővigyázatosság, inkább, mint hogy baj legyen, vigyázzunk is magunkra, másokra! De ha már adott a helyzet, miért ne csinálnánk viccet belőle? Az activistala nevű Instagram-felhasználó például ikonikus lemezborítók alakjait rakta biztonságos távolságra a másiktól, mutatjuk, hogy festene ilyen formában többek között a Joshua Tree, az Abbey Road, vagy a Queen II méterekről felismerhető frontja. Humorérzék nem kötelező, de ajánlott!

Habár mostanában már nincs akkora súlya egy lemezborítónak, mint annak idején, mégis nagyon sokan nem kevés időt és energiát áldoznak arra, hogy a lehető legigényesebben nézzen ki a legújabb hangzóanyaguk. Persze kell is, hiszen már kimondottan csak a rajongók vesznek lemezeket, azoknak pedig jogos az elvárása egy szépen kivitelezett körítés iránt, ki kell szolgálni őket valami szemkápráztató művészi munkával. Néhány csapat pedig idén is határozottan komolyan vette a feladatot, olyan munkákat pakoltak, pakoltattak le a megbízott művésszel, melyeken élvezet legeltetni a szemet, ezekből szedtünk össze egy párat.

A grafikusként ügyködő Alex Lang jópofa módon üti el a szabadidejét: metal lemezek borítóit forgatja át úgy, mint ha azok a bakelitlemezek fénykorában születtek volna meg. Ahogy sejthető, a humorfaktor fontos szerepet játszik a projektben, úgy is kell szemlélni a jópofa kreációkat. De csekkoljátok le őket ti magatok!

A lemezborítókról általában már le lehet szűrni, mit is takar maga mögött a legtöbbször szép, igényes alkotás, de van, hogy csalóka a front, egy teljesen másféle dalcsokor van alatta a műanyagba préselve, mint amire alapból gondolnánk. Ez persze manapság már majdnem mindegy, hiszen csak az igazi fanatikusok vesznek lemezeket, viszont korábban azért okozhatott fennakadást, fennforgást, fejfájós perceket, amikor nem azt kaptad, amire vártál. A Loudwire tizennégy olyan borítóképet szedett össze, amelyek annak ellenére, hogy nem metalkorongok, igencsak úgy néznek ki: lesz itt pop, elektro és hagyományos rockzene is, viszont akármilyen fura és passzolna is a rajz, festmény, egyik sem nevezhető ténylegesen metalnak.

Tetszik, nem tetszik, ez van: most a csapból is a foci VB folyik, mindenhol erről lehet hallani, minden ekörül forog. Nincs ezzel baj, ha jó a meccs (sajnos az esetek többségében nem), még személy szerint én, aki nem nagyon követi a "mindennapi" focieseményeket is ránézek a meccsekre, max egy idő után otthagyom, ha egy-két berúgott gól után már csak az önelégült passzolgatás megy. De nem ez a lényeg most, hanem egy Dorothy nevű brit Instagram-felhasználó, aki klasszikus lemezborítókat kevert át a jelenleg is tartó világbajnokság témáira, a bejegyzésben megemlítve, miért is azért rakta ezeket úgy össze, ahogy.

Mindig, amikor egy film jobban előtérbe kerül, beindulnak vele kapcsolatban a mémek. Már tavaly is megmutattunk egy eresztésnyi klasszikus borítót, melyet a jól ismert franchise ihletett (ezeket ITT találjátok), most viszont itt egy újabb kanyar ezekből a sokszor valóban ötletes átértelmezésekből. Ezek közül válogattuk össze a rockközelibb variációkat.

Rafael Melandi egy nagyon jópofa, de egyben nagyon komoly és igényes művészeti kísérletbe kezdett. Fogta néhány klasszikus rock és metallemez borítóját és egy hatalmas csavarral retró stílusba ültette át őket, aztán ország-világ elé tárta. Hölgyeim és Uraim, így festene egyebek között a Master Of Puppets, az Ace Of Spades, vagy a Rust In Piece frontja, ha valami időzavar folyamán pár évtizeddel korábban került volna a boltokba.

Az érdekes ötlet szülőatyja Sean Ross, a san franciscoi dizájner, aki - lévén, hogy közel van neki a Szilikon-völgy - az ottani mammutvállalatok (például a Twitter, Facebook, Über, Youtube, stb.) neveivel és a '80-as évek klasszikus metalborítóival játszadozott el egy kicsit. Ha érdekel, hogy milyen lenne az üzleti Black Sabbath, vagy Dio, esetleg AC/DC, érdemes rászánni egy percet és átnyálazni a lenti képösszeállítást.