A Cudi Purci Booking, valami telhetetlen, megalomán kerregéstől vezérelve, hetedhét országra szóló riffbált csapott, kíméletlenül telebaszarintva a szombat esténket. Fogalmam sem volt hogyan készüljek egy mennyiségileg és tartalmilag egyaránt végzetes eseményre, ugyanis eme jeles napon nyolc (igen, 8, azaz VIII ... vosem') agyvelőfröccsentő produkció lépett a Dürer nagytermének színpadára áriázni. 

Nem először penderül ki a plakátra ingyenes buli a Dürer Kertben. Ami most három bandát és egy esetlegesen remek keddi közönséget érinthet holnap, azaz október 4 - én a Kisteremben. A három banda pedig a sorban a már jól ismert Shapat Terror. Mellettük egy első lemezes görög banda a Godsleep. Illetve a kecskeméti Witch Bone Garden, akiknek ez egyben lemezbemutató bulijuk lesz. Méghozzá itt is az első lemez debütál, ha jól figyeltük ki. Szóval kafa kis stoner manna vár mindazokra, akik megtisztelik figyelmükkel a három zenekart. Akiknek egy - egy kedvcsináló anyagát feldobáltuk ide le, a hajtás utáni mezőbe.

Beszámoltunk már arról, hogy az egri Shapat Terror új albummal készül előhozakodni hirtelen, így mindjárt a nyár elején, méghozzá Újratervezés címmel. Ami aztán közben meg is jelent és a zenekar szerint akkora botrány lemez, hogy Dubaiban azonnal be is tiltották. Ez azonban nem vette el a kedvüket és lebeszélhetetlenül készülődnek egy videokliphez, ami az új anyag Homokvihar című számához készül majd el, de még mielőtt ez bekövetkezhetett volna, oldalról váratlanul bejött a zenekar barátja Magyar Dániel és meglepte a zenekart egy klassz vágással, amit egy másik dalhoz, a Megszállottság címűhöz készített el a bandának, amolyan ajándék gyanánt. Ez pedig egy olyan ajándék, ami mindannyiunknak ajándék. Pont itt, a hajtás után.

Nehézkesen indult be ez az utolsó szombati nap. A leharcolt, macskás végtagok viszont már robotpilóta üzemmódban vittek mindenkit a Maraton kapu irányába, vagy a sátraktól és a pultoktól a jól megszokott ösvényeken át a színpadok felé. Persze volt még néhány friss arc, sokan ugyanis az utolsó két napra nevezetek csak be. Ezek a rockerek viszont kifésült hajukkal, újonnan vásárolt pólóikban úgy virítottak a tömegben, mint folyami üledékben a gyémánt. Így vágtunk neki az utolsó napnak, ami többnyire szintén a színtiszta metálnak és kicsit a nosztalgiának is szólt.

Hosszú-hosszú idő telt el az utolsó Fekete Zaj fesztivál óta. Majd’ 2 hónap, pedig mintha csak múlt héten lett volna. Mégis, nem tudjuk kiverni a fejünkből... Az egyetlen éjszaka ért, egymás dorkós-bakancsos lábára tipró muzikális élmények olyan sűrűek voltak – na jó, kit akarunk átverni: 2014 első fele annyira gazdag volt mindenféle faszagányos koncertekben – hogy csak mostanra sikerült összekaparni azt, ami ama szeszgőzös, borult, mégis egyáltalán nem sötét éjszakán történt, mikor eltemettük a Zajt. Elnyomott szivarvégekbe, habos szélű sörös poharakba, transzban elhagyott zenekaros pólók és maradék merchhegyek alá.

Eddigi életem legszebb gyászmiséje volt.